Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-190
26 190. országos ülés 1903 Lengyel Zoltán: Ezért aztán díszpolgárrá avatják! Tóth János: Ennek eredménye azután, hogy Magyarországon ma 3 milliónál több katonakötelezett van, tehát 3 milló embernek sorsa, élete, családja a katonai kormányzatnak kezében van, vagyis Magyarországon nem tudok elképzelni olyan embert, a kinek élete és sorsa a katonaság igazgatása alatt nem állana. (Ugy van! Zajos helyeslés a szélsőbal oldalon.) Hiszen itt van a póttartalékosok kérdése. A póttartalékosokat a törvény jogokkal, bizonyos kMáltságokkal látta el. Ezeket a jogokat és kMáltságokat a kormány most el akarja venni, a mennyiben, — nem akarok erre most részletesen kiterjeszkedni, mert erről más törvényjavaslat szólt — 6000 póttartalékost akar tényleges szolgálatba állítani, a mi Magyarországot 2500 és egynéhány fővel éri. Én ebben olyan sérelmet látok, hogy hiszem és elvárom a kormánytól, hogy ezt nem fogja megtenni és a póttartalékosokat nem fogja belekényszeríteni a tényleges szolgálatba. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elvétetett a nemzettől igen sok jog, a nemzet ezen jogokat nem érvényesítheti, elvétetett a nemzettől nyelve, lobogója, érzülete, hazája. (Zajos helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Hát, ha mindezeket így egybevetjük, látjuk egyik oldalról, hogy a nemzet jogait mindinkább elveszti; a hadügy terén meglevő jogait a mostani kormányzat keretében nem érvényesítheti; alkotmányos jogai a hadügy terén mindinkább szűkebb körre szorulnak. (Ügy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A delegáczió kezében vannak! Münnich kezében!) és ennek megfelelőleg a magyar nemzet ellentállási ereje is mindinkább elernyed, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a másik oldalon pedig a fejedelmi jogok terjedését látjuk, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) látjuk, mint nőtt meg a fejedelmi jogkör és látjuk e mellett, t. ház, a katonai kormányzat hatalmát és önkényét. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T, ház! Midőn azt látom, hogy a katonai kormányzat a maga követeléseMel és akaratával szemben a nemzet részéről ellentállási erőt nem talál és hogy az egy mindennel és minden körülmények között megalkuvó törvényhozással és törvényhozási többséggel áll szemben: (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ez eszembe juttatja Tiberiust, a ki nagyon könnyen kormányozhatott, mert meg voltak szenátorai: homines ad servitutem parati. (TJgy van! TJgy van! Elénk tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A katonai kormányzat Magyarországgal szemben nagyon könnyen állhat elő követelésekkel, ne is csodálkozzanak rajta, t. ház, mert az nagyon természetes, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) s ennek természetes kifolyása ez a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. (TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) január 26-án, hétfőn. Már feltüntettem azt, t. ház, hogy vérben mennyit áldoz ez a magyar nemzet a mostani védszervezetnek; hogy több mint 3 millió ember áll katonakötelezettségben; hogy nincs Magyarországnak egyetlenegy embere vagy családja, a kinek sorsa a katonai kormányzat akaratától és parancsától ne függne. Hogy pénzben menynyit áldoz ez az ország, az kiszámíthatatlan. A zárszámadások hiteles és hMatalos adatai szerint Magyarország a közös hadsereg rendes és rendkívüli szükségletére 1867. évtől 1903. évig 2.454,000.000 koronát költött.... (Mozgás és félkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallatlan !) Holló Lajos: 3 5 év alatt! Tóth János: . . . póthitelek alakjában több száz milliót költött; a honvédségre többet költöttünk egy milliárd koronánál. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Nem ér annyit! Ugron Gábor: Sokra mentünk vele! Sárgafekete lett érte! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Tóth János: És daczára annak, t. ház, hogy a magyar nemzet vérben és vagyonban minden erejét feláldozta, s hogy erején felüli áldozatot hozott erre a védrendszerre. mi ma az eredmény? Az, hogy a kormány maga jő ide a niag3 r ar törvényhozás elébe, és maga mondja azt, hogy a mostani védszervezet nem elegendő, és nem védelmezi meg kellőleg sem a nemzetet, sem a trónt. (Mozgás jobbfelöl.) Ugron Gábor: Ebben igaza van! Tóth János: Ez az eredmény ; daczára annak, hogy feláldoztuk érette mindenünket, odaadtuk vérünket, pénzünket ilyen óriási arányban: mégis maga a kormány beismeri, hogy a védrendszer ma, 35 éves fennállása után sem a hazát, sem a trónt nem tudja kellőleg megvédelmezni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj. Ellenmondások jobbfelöl.) Kubik Béla: Nem is fogják ezzel a szervezettel ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: TJgy van ! TJgy van! Soha! Soha! Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Minden főherczeg született generális! Azokkal nem fognak csatát nyerni soha! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Molnár Jenő ur szerint! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Kapotsfy Jenő: Savoyai Jenő szerint is! (Élénk tetszés és derültség a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Tóth János: 1889-ben, a midőn a magyarnemzet olyan óriási áldozatot hozott a véderő reformjáért, mikor revideáltuk véderőnket, és a magyar nemzet oly óriási áldozatot hozott véderejére, a melyet maga b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter is igen súlyos és nagy áldozatnak mondott — ép ugy, a mint most mondta, — kijelentette a miniszter ur, hogy most már meg
