Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

322 203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. rültség a néppárton és a szélsőbaloldalion.) Szat­mári Mór képviselőtársamnak 49-szer, (Zajos derültség a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön kép­viselőtársamnak 58-szor. (Derültség a szélsöbal­oldalon.) Lengyel Zoltán: Akkor rekedt volt! Kubik Béla: Engedelmet kérek, t. ház, ak­kor, a mikor meggyőződésünk szerint egy igaz ügyet, a nemzet igaz ügyét védjük az önök tábora ellen és a nemzet megterheltetése ellen küzdünk, hazafiúi lelkesedésünkkel és igaz ügyünk tudatában, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) akkor mi — ám, jól van — megfeledkezünk magunk­ról és közbeszólunk és ezzel zavarjuk a túl­oldal szónokait, — rendreutasitásban is része­sülünk, el is viseljük az elnökség iránt való tisztelettel, de megvárhatjuk, hogy ezekkel szem­ben a megfelelő eljárás a honvédelmi miniszter úrral szemben is foganatosittassék. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. képviselőház, indítványt e tekintet­ben nem teszek, azonban felhívom az elnöksé­get,, hogy ezekben a dolgokban a hasonló el­járást, a paritást, nem azt a paritást, a mely Ausztria és Magyarország között ma létezik, (Derültség a szélsöbaloldalon.) hanem az igazi paritást legyen szMes a legközelebbi jövőben alkalmazni. (Helyeslés a néppárton és a szélsö­baloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur a ház­szabályokhoz kMan szólani. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A ház­szabályokhoz kérek szót. A tegnapi ülés végén a házszabályoknak hármas megsértése történt. Az első az volt, hogy a határozat kimondatott annak daczára, hogy itt a házszabályok értelmében a határozat­képesség megállapítását követeltük; nemcsak Kubik Béla t. barátom követelte, hanem köve­teltem én is. Ezt az elnök ur nagyon jól hallotta és ennek daczára abban a zajban kimondta a határozatot, a nélkül, hogy figyelembe vette volna a mi felszólalásunkat és annak daczára, hogy a határozat kimondását senki ebben a házban a jegyzőn és talán a gyorsírókon kívül nem hallotta. (Ellenmondások jobbfelöl.) A másik az volt, hogy a napirend meg­állapittatott a nélkül, hogy a ház hallotta volna, a ház e tekintetben nyilatkozott volna és hatá­rozatot hozott volna. Hát én kérdem az igen t. alelnök urat, a ki a tegnapi ülésen elnökölt, honnan tudja, hogy a miniszterelnök ur talán nem akart feíállani az ülés végén és a napirend­ről való levételét nem akarta volna indítvá­nyozni ennek a javaslatnak. Daniel Gábor; Indítványozta volna, ha akarta volna! Lengyel Zoltán: Ha akarta volna, sem tu­dott volna nyilatkozni, mert nagyobb lárma volt és az elnök ur megelőzte őt a határozat kijelentésében. Daniel Gábor: Miért tetszett lármázni? Lengyel Zoltán: A harmadik dolog az, — és ez a legnyilvánvalóbb megsértése a ház­szabályoknak — hogy Gajáry Géza képviselő­társam és csekélységem a házszabályokhoz kér­tünk szót — ez a naplóban is benne van — és a szó nekünk meg nem adatott, az elnök ur az emelvényről lesietett, a házat itt hagyta magára, hogy csináljunk, a mi nekünk tetszik. Bocsánatot kérek, nekem a házszabályok értelmében mindig jogom van szólni és az elnöknek nem szabad az ülést addig bezárni, míg én nem szóltam, hogyha szólani kívánok. Én a tegnapi ülés folyamán fel akartam pana­szolni ezeket a házszabálysértéseket, a melyek Kubik Béla t. képviselőtársam felszólalása tekin­tetében történtek, de ezt nem tehettem. Fel­panaszoltam tehát a mai ülés elején, a mikor a jegyzőkönyvet is kijavittatni kértem. Ez sem történt meg, t. képviselőház, a napirend meg­állapítására nézve tárgyalunk most, t. képviselő­ház, pedig ezt utólagosan pótolni nem lehet. Nem lehet pótolni azért sem, mert a ház határozatképtelenségét erőszakosan határozat­képessé tenni nem lehet, sem a jegyzőkönyvben lévő azon hiányt, a mely tényleg és valósággal benfoglaltatik, nem igazítottuk helyre. A mi pedig a szóelvonást illeti, legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy a ház­szabályok ilyen erőszakos kezelése mellett mi is megtaláljuk az utat arra, hogy mMel fogunk arra felelni, mert erőszakosságra csak erőszakos­sággal lehet felelni. (Helyesles a szélsöbal­oldalon.) Trubinyi János jegyző: Beőthy Ákos! Elnök: Beőthy Ákos képviselő ur a ház­szabályokhoz kMan szólani. Beőthy Ákos: T. képviselőház! Én nem a t. honvédelmi miniszter ur fűszeres és paprikás közbeszólásaira akarok válaszolni, mert nekem az ellen semmi kifogásom nincsen. Hanc veniam damus petimusque vicissim, mi is élünk ezen joggal és én ezt teljes méltányossággal neki is megadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem, t. képviselőház, szólani akarok a másik kérdéshez, a házszabályok megsértésének kérdéséhez, a melyet én nagyon fontosnak és életbevágónak tartok. (Halljuk! Halljuk! He­lyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy a tegnapi ülésben véges-végig jelen voltam, mind­annak tehát, a mit mondani fogok, fül- és szemtanuja voltam és ennek következtében a tények valóságát és hűségét megállapíthatom. (Halljuk ! Halljuk!) Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a kép­viselőház t. alelnöke, a ki tegnap elnökölt, egyik hibát a másik után követte el és ezeket a hi­bákat okvetetlenkedésekkel és önkénykedésekkel akarta jóvátenni, (Igaz! Ugy van! a néppár­ton és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbról.) a mi ellen nekünk a leghatározottabban tiltakoznunk kell, már azért is, nehogy ebből preczedens al-

Next

/
Thumbnails
Contents