Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés Í903 február íí-én, szerdán. 321 Azonban a t. szabadelvű párt érezvén a maga gyengeségét, mert én megolvastam, 76 szabadelvüpárti képviselő volt itt ; (Felkiáltások a jobboldalán: 122!) tehát ezt a határozatot meg nem hozhatta volna, sőt a mennyiben csak annyian hozták meg, az én felfogásom szerint a háznak ez a határozata törvénytelen is. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Felolvasom, t. képviselőház, a tegnapi ülés naplójának azt a részét, a melyben erről volt szó (olvassa): » Elnök: . . . Most következik, t. ház, a miniszterelnök ur indítványa feletti sza­vazás. Kérdem, elfogadja-e a t. ház a minisz­terelnök indítványát az ülések meghosszabbí­tása tárgyában, igen vagy nem ? (Igen! Nem! Zaj!) A kik elfogadják, méltóztassanak felál­lani. (Megtörténik. Zaj és felkiáltások a szélső­baloldalon : Nem határozatképes a ház!«) Tehát ez ugyanabban a pillanatban történik, a mi­kor az elnökség felteszi a kérdést, hogy elfo­gadja-e az indítványt a ház. Ugyanakkor itten felkiáltanak, hogy nem határozatképes a ház. És az elnökség a szót nekem nem adta meg, hanem mikor azután az elnök kimondta (foly­tatólag olvassa)^ »A ház többsége a miniszter­elnök ur indítványát elfogadja. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Javaslom, hogy a holnapi ülés stb.« Molnár Jenő : Ez is fontos, kérem felolvasni! Kubik Béla (olvassa): »Javaslom, hogy a holnajü ülés napirendjén a mai napirendre ki­tűzött javaslatok tárgyalásának folytatása le­gyen. (Helyeslés a jobboldalon, Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elfogadtatik.« Ekkor kerültem én szólásra és kértem a ház elnökségét, hogy konstatálja, vájjon az ülés határozatképes-e? Erre a kérdésemre az elnök azt mondja (olvassa): »T. ház! Ennek a kér­désnek a felvetése akkor lett volna a helyén, a mikor kérdeztem a házat, hogy elfogadja-e a javaslatot, igen vagy nem. Szavazás után a kép­viselő ur nem vetheti fel többé a határozat­képtelenség kérdését. (Nagy zaj a szélsőbalol­dalon)« Nekem a szó akkor, mikor kellett volna, meg nem adatott, de bármikor jogom van a házszabályok értelmében kérni, hogy az elnök konstatálja, vájjon határozatképes-e a ház, te­hát még akkor is, mikor már a határozat meg­hozatott, bármely pillanatban joga van valaki­nek megkérdezni, hogy határozatképes-e a ház. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Gondolom, bebi­zonyítottam, hogy akkor, mikor nekem szüksé­gem lett volna arra, hogy az elnökség a hatá­rozatképességet konstatálja, nekem szó nem adatott, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) és később, mikor már a határozat meghozatott, akkor meg már megtagadtatott, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) tehát ez az elnökség részéről törvényellenes és erőszakos eljárás. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Nem tűrjük! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. Kubik Béla: Ha már a házszabályoknak ilyen módon való laza kezeléséhez felszólalok, kötelességemnek tartom megemlíteni még más ilyen elnöki visszaéléseket, s a házszabályoknak laza kezelését is, (Felkiáltások a szélsöbalolda­lon: Erőszakos kezelés!) a mely erőszakos ke­zelése a házszabályoknak arra vezet, hogy a parlament nívóját leszállítsa. (Mozgás jobbfelöl.) Ha ebben a tekintetben valamelyes szó fogja érni a házat, akkor azt ne méltóztassék ide, az ellenzék oldalára adreszszálni, hanem a hol a hibák elkövettetnek, ott méltóztassék a felelőséget elviselni. (Helyeslés a szélsöbalolda­lon.) Tanuja volt a t. ház a most folyó vitá­ban a honvédelmi miniszter ur viselkedésének. (Halljuk! Halljuk!) Ez a viselkedés a kritikát ki nem állja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) Olyan kifejezéseket használt a honvédelmi miniszter ur onnan a miniszteri székből, a me­lyeket mi innen a legnagyobb indignáczióval fo­gadtunk és minden alkalommal meg is fogjuk kísérelni, hogy azt megbélyegezzük. Mi, t. ház, valahányszor innen közbeszólunk és az ellen­tábor szónokait talán zavarjuk, a megfelelő megintésben vagy rendreutasitásban részesü­lünk, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) azonban a miniszteri székekben ülő urak telje­sen más elbánásban részesülnek. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Oly kifejezéseket használt különösen a hon­védelmi miniszter ur, melyeket szó nélkül hagyni nézetem szerint nem szabad, különösen azokat a közbeszólásokat, melyekben ő most ezen vita alatt, — hogy ugy mondjam, — kéjeleg, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) me­lyekre azonban az elnökségnek egyáltalában semmiféle megjegyzése nincs. Én statisztikát készítettem belőle, (Derültség. Halljuk! Hall­juk !) hogy a honvédelmi miniszter urnak hány­szor méltóztatik közbeszólni, természetesen csak azokat a közbeszólásokat vehettem fel a sta­tisztikába, melyek a ház naplójában benn van­nak, s azokat nem, a melyek talán még a jó ízlésnek sem felelnek meg és a gyorsírók által be nem iratnak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) nehogy a jövő nemzedék részére fen­maradjanak megörökítve azok a kaszárnyába való kifejezések, (Zaj és ellenmondás jobbfelöl.) melyeket a honvédelmi miniszter ur itt használ. Mondom, én csak azokról beszélhetek, a melyek a ház naplójában benne vannak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nincsenek ínyükre, azt elhiszem! Kubik Béla: Bakó József képviselőtársam­nak beszéde közben négyszer szólt közbe a t. honvédelmi miniszter ur, Beőthy Ákos t. kép­viselőtársamnak ötször, Benyovszky Sándor kép­viselőtársamnak nyolczszor, Kapotsfy Jenő kép­viselőtársamnak 15-ször, (Derültség a szélsöbalol­dalon.) Szalay László képviselőtársamnak 23-szor, (Élénk derültség a szélsöbaloldalon.) Trubinyi János képviselőtársamnak 39-szer, (Élénk de­41

Next

/
Thumbnails
Contents