Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

314 202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden reform kérdése ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Önök a nemzet előtt nem Ígérték meg azt, hogy a katonai terheket emelni fogják, de azt megígérték a nemzet előtt, hogy a progresszív adót megcsinálják! (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Miért r nem teljesitik ígéretüket? Állunk elébe. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Hegedüs Sándor Kolozsvárott miket beszélt, hogy már meg is van — és ő lett meg! (DerültséqJ Szatmári Mór : Önök engedményekről beszélnek. A mikor a t. honvédelmi miniszter ur azt a beszédét megtartotta, melyben az engedményekről volt szó, másnap az egész kormánypárti publiczisztika nem tudott egyebet csinálni, mint elragadtatással beszélni azokról a nagy engedményekről, a melyeket majd itt nyélbe fognak ütni. Én újra hangsúlyozom, hogy én egyáltalában nem találok semmit sem, egyetlenegy uj dolgot sem abban, a mit a t. honvédelmi miniszter ur mondott. Mert hiszen azt, a mit a katonai büntető-törvénykönyvre vonatkozólag itt felhozott, Horváth Boldizsár óta minden miniszter mondta. A mikor önök engedményekről beszélnek, akkor sem zárkóznak el attól, hogy sértők legyenek a mi nemzeti aspiráczióinkkal szemben. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Önök olyan hangon beszélnek a mi nemzeti zászlónkról .... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kicsoda? Kicsoda az az »önök« ? (Nagy zaj.) Szatmári Mór: Bocsánatot kérek, a mikor mi hangsúlyoztuk a magyar zászló nagy jelentőségét a hadsereg harczképessége szempontjából, abból a szempontból, hogy ez hevíti, lelkesíti a hadsereget, akkor a t. honvédelmi miniszter ur egy közbeszólást engedett meg magának, s azt mondta, hogy 1848- és 49-ben császári lobogó alatt verekedtek a honvédek! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy is volt! Szatmári Mór: Hát én megmondom a honvédelmi miniszter urnak, hogy miként volt. Igen, akkor a csapatok és ezredek, melyek otthagyták az osztrákokat, hogy átjöjjenek mihozzánk, hogy magyar hazafias kötelességüket teljesítsék, elhozták a zászlójukat is, s azzal mentek a tűzbe, s annak az egyik oldalára ráfestették a magyar nemzeti czimert. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal ololdalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy festették! Szatmári Mór : De igen ! És midőn e zászló alatt harczoltak, az egy kettős demonstráczió volt: demonstráczió a császári lobogó ellen és demonstráczió a magyar lobogó mellett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Önök, t. ház, az engedményeket abban hegyezik ki, hogy a közös hadsereg számára kigondolnak egy közös zászlót. 36 esztendő után önök arra jutottak, hogy a közös hadseregnek egy közös jelvény kell. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hol látták? Sebess Dénes: Ez az egyetlen ígérete a miniszter urnak! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd akkor beszéljünk róla, ha látják! Szatmári Mór: A honvédelmi miniszter ur azt mondta: gondoskodni fogunk egy olyan zászlóról, a melyen rajta legyen Ausztria is, rajta legyen Magyarország is. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Bizony nem mondta ezt a honvédelmi miniszter ! Megfelelő zászlóról beszélt a bonvédelmi miniszter! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát magyar zászló is lesz? Akkor nem lesz közös zászló?) Szatmári Mór: A t. honvédelmi miniszter urnak módjában lesz engem megczäfolni magával azzal a zászlóval. Ha ez a zászló, t. honvédelmi miniszter ur, olyan lesz, mint a milyennek önök kirajzolják maguknak, akkor az a hipokritaságnak zászlaja lesz; (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor az annak a ledér felfogásnak jelvénye lesz, a mely a magyar közszellemben tápot kap innen a parlamentből. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Valósággal a kétszinüségnek jelvénye lesz és önök arra fogják kárhoztatni a hadsereget, hogy a kétszinüségnek jelvénye alatt menjen a tűzbe, a csatába. És ez rossz lesz mind a két félre nézve; mert a magyarokat irritálni fogja a császári jelvény, az osztrákokat pedig irritálni fogja a magyar jelvény. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Még a közgazdasági szempontról akarnék valamit mondani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hogy önök hogyan vélekednek a közgazdasági szempontokról, a felől körülbelül tisztában vagyunk Hieronymi Károly t. képviselő ur és Domahidy Elemér t. barátom felszólalása után. Domahidy Elemér t. barátom felszólalásában legalább van, hogy ugy mondjam, valami becsületes naMitás, midőn azt mondja: én bizom a kormányban ; mert a kormány nem fog olyat tenni, a mi rossz; ennélfogva én megszavazom ezt a javaslatot, bár nehéz szívvel, mert belátom, hogy pénzügyi szempontból nem is olyan nagy terheket ró a nemzetre. Én honorálom ezt a becsületes nyíltságot, mely nem akar semmiféle szédelgéssel élni, hanem a mely ráhelyezkedik a bizalomnak őszinte és becsületes álláspontjára. Más hogy Hieronymi Károly magyarázza a dolgot. Kiszámítja, mennyibe fog az nekünk kerülni. Többet tud, mint a pénzügyminiszter, meg a honvédelmi miniszter, többet tud, mint az egész pénzügyi bizottság, mert eddig egyáltalán senki sem mondta meg, menynyibe fog kerülni ez a reform. Hieronymi Károly ezt is-tudja, és szerfölött csekélynek mondja a költséget. Igazán ugy beszél erről a dologról, hogy kedvessé akarja tenni nekünk az áldoza-