Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 31b tot, mintha csak a hóhér a delinquensnek azt mondaná, hogy légy nyugodt, édes fiam, mert a bitófán van a legédesebb pihenés. (Tetszés a szélsőbalok! álon.) Egyébiránt arra, hogy hogyan gondolkoznak a gazdasági szempontról, nagyon jellemző', hogy 1889-ben a t. előadó ur hogyan vezette be a törvényjavaslatra vonatkozó tárgyalásokat. 0 a közgazdasági szempontot következőleg magyarázta: »Az állam érdekei megkMánják, — t. i. e javaslatot, — az egyesek érdekei alárendelendők a katonai szempontoknak, melyek e törvényjavaslat megbirálásánál egyedül mérvadók, és ezeknek alárendelendők ugy a pénzügyi, mint a közgazdasági tekintetek.« Punktum. Thaly Kálmán : Ez aztán a mameluk! Szatmári Klór: Azt hiszem, a t. előadó ur ma is igy vélekedik. Münnich Aurél előadó: Őszinte! Nem vagyok hipokrita! Szatmári Mór: Vagyis azt mondja az országnak : Szegény vagy ? Mi közöm hozzá ? Nem tudsz fizetni? Mi közöm hozzá? Nem akarsz fizetni ? Mi közöm hozzá? Nekem kell, a katonaságnak kell, ez a fődolog, ez az egyedüli szempont, a mely mérvadó az állami életben. Ha az ország népe nyomorog, ha tönkremegy ipar, kereskedelem, földmMelés, minden : ez mind semmi. A fő dolog az, hogy a katonaságnak legyen pénze, a katonatiszteknek. több fizetése, a fényes ezifra világban pedig semmiféle szükség ne legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi azonban, t. képviselőház, nem igy vélekedünk, mert még ha a hadsereg magyar lenne is, még akkor sem lehetnénk oly könnyelműek, hogy tekintet nélkül a nemzet teherviselési képességére, odaadjuk a nemzet egész vagyonát a hadseregnek. Hiszen látjuk, hogy oly államokban, a melyekben tiszta nemzeti a hadsereg, azokban sem dobálódznak az áldozatokkal. Hiszen Bolgár Ferencz t. képviselő ur könyvet irt a kétéves katonai szolgálat reformjáról. íme ebben igen ékesszólóan és bölcsen meg van irva, hogy Prancziaországban és Németországban mily óriási jelentőséget és súlyt tulajdonítanak a közgazdasági és pénzügyi szempontoknak! Pedig ott, t. képviselőház, nem közös hadseregről van szó, ott csakugyan arról van szó, hogy a nemzet ereje növeltessék, mert minden katona franczia vagy német polgár abban a hadseregben, és ott van a »gloire« és a német egység, mint vezető, nagy nemzeti gondolatok, a melyek oda vannak irva a zászlókra, azokra a zászlókr melyek alatt a hadfiak tűzbe, harezba, vészbe mennek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) De hogy nálunk, a hol még csak nemzeti, magyar hadseregről sem lehet szó, hanem idegen hadseregről, idegen hatalom erejének növeléséről, hogy ott, t. képviselőház, a nemzet érdekéről, a nemzet életképességének javairól ugy beszéljenek, mint a hogy a t. előadó ur beszélt: engedelmet kérek, a felett lehetetlen meg nem ütődni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalón.) Én láttam, t. ház, a, népet az ő szegényes, nyomorult viskóiban, láttam ezt a népet az ő véghetetlen nyomorában, a kinok és gyötrelmek vergődései közt, és én tudom méltányolni ennek a népnek a panaszát és fájdalmát. Mikor erre gondolok, felháborodom arra a másik gondolatra, hogy a közös hadsereg számára legyen itt pénz annak a szegény népnek vagyonából, véresverejtékkel megszerzett keresményéből, de arra nem gondolnak, hogy ennek a szegény népnek munkát adjanak, hogy munkaerejét érvényesíthesse, hogy fizikai és erkölcsi képességét kifejleszthesse és magának a megélhetésre módokat kereshessen. (Igaz! Ugy van.' a szélsöbaloldalón.) Pichler Győző : Belényesen éhínség van! Szatmári Mór: A t. miniszter ur nem ismeri a népet! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De ismerem a rossz újságokat! (Derültség.) Szatmári Mór: , . . mert a t. miszter úrhoz csak deputáczióban jönnek. (Zaj.) Menjen csak a miniszter ur ezzel a programmbeszéddel a választásokba, mondja meg a népnek: Nem vagy szegény, hazudol, ha mondod, hogy szegény vagy. Majd meglátjuk, lesz-e többségük? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ismertem a szegény népet, mielőtt született a a képviselő ur! (Derültség jobbfelöl.) Szatmári Mór: Az egyszerű fizikai dolog, hogy a t. honvédelmi miniszter ur előbb született, mint én! Egész röviden még . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalón: Halljuk! Halljuk! Ot -perez szünetet kérünk! Elnök csenget.) Még egész röviden a nemzetnek a hadsereghez való viszonyáról . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd én szellőztetem az újságírókat, várjon csak! (Derültség.) Elnök: Csendet kérek minden oldalról. Szatmári Mór: A mi a hadseregnek a nemzethez való viszonyát illeti, azt hiszem, beszédemnek során erről meglehetős sokat beszéltem. (Egy hang jobb felöl: Igaz! Derültség.) Kubik Béla: De nem eleget önöknek! Szatmári Mór; Mi következik ebből ? Az, hogy a magyar nép nem szereti a katonaságot. (Ellenmondás jobbfelöl.) Ez egy igazság, egy szomorú igazság. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalón.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez mutatja, hogy nem ismeri a népet. Kubik Béla: Majd el fogják mondani bővebben! (Zaj.) Szatmári Mór: A t. honvédelmi miniszter úrral magával és gróf Andrássy Gyulával fogom ezt a tételt megezáfolni, mert mikor arról volt szó, hogy kevés a tiszt, hogy kevesen mennek a kadétiskolába magyarok, akkor azzal álltak önök elő, hogy a magyar nemzet intelli40*