Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-190

190. országos ülés 1903 január 26-án, hétfőn, 25 fontos jogáról szólok, a mely szerint mihelyt a törvényhozás azt mondja, hogy megajánlja azt az 56,389 ujonczot a közös hadsereg és a honvédség részére, akkor csak ennyi ujonczot lehet és kell hesorozni a hadsereghez és a honvédséghez és nem többet. Mihelyt több soroztatik be, a magyar nemzetnek e joga mindjárt illuzóriussá válik. (Igaz ! Igaz! TJgy van! a balés a szélsőbaloldalion.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igaz! Egészen helyes ! Tóth János: Mint emlitém, a magyar nemzet egész ujonczmegajánlási joga illuzóriussá válik. B. Fejérváry Géza honvédelmi mäniszier: A póttartaléknál! Tóth János: Nem a póttartalékról van szó; tudom, hogy oda besorozható; törvényeink megengedik. Én a tényleges hadseregre és honvédségre állitom azt, (Halljuk! Kálijuk!) hogy az 56.389 ujonczczal szemben 1894-ben a kormány besorozott 76.777 főt,... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A pótlegényekkel együtt! Tóth János: . . . tehát 20.388-al többet; 1895-ben 70.854 főt, 1896-ban 69.678, 1897-ben 67.941, 1898-ban 67.950, 1900-ban 68.635, 1901-ben 68.567, 1902-ben szintén 68 ezer egynéhány százat. Ezzel akartam, t. képviselőház, feltüntetni azt, hogy a magyar nemzetnek ujonczmegajánlási joga sem intakt; (ügy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) az is illuzóriussá válik, mihelyt a kormány a tényleges állományba, a közös hadseregbe és a honvédségbe nem azt az ujonczjutalék-mennyiséget veszi be, melyet a nemzet megajánlott, hanem azzal szemben minden esztendőben 12.000—20.000-rel többet vesz be. Beőthy Ákos: Én már megmondtam ezt 1886-ban! Kijátszották az országot! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ebből még sem lettem okos! Beőthy Ákos: Akkor tagadta a miniszter ur! Ugron Gábor: Hisz a póttartalékosokat is tagadta, és ime, bőven van belőlük! Be tudom bizonyítani, hogy azt mondta, hogy nem fogja igénybe venni! Tóth János: Ezekkel akartam feltüntetni, t. képviselőház, hogy mikép vész el és kopik el a nemzet joga a hadügy terén. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Elvétetett a magyar nemzettől, a magyar törvényhozástól a legfontosabb jog, a katonai költségek megállapításának joga (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és oda helyeztetett egyeseknek, a delegácziónak kezébe. Hogy itten, ebben a testületben a katonai kormányzat az ő akaratának és követeléseinek mindenkor használható testületet és eszközt nyert, azt láttuk. 35 esztendő óta egyetlen egy eset sem volt arra, hogy a katonai kormányzat követelésének gátat vetett volna a delegáezió (TJgy van! TJgy van! a szélsőbalKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. oldalon.) és egyetlen egy szemernyMel sem vitte előbbre a magyar nemzet jogát. Ugron Gábor: Kitanították az osztrákok! Beőthy Ákos: Befogták a szájukat! Tóth János: A magyar nemzetnek jogai vagy követelményei ebben a testületben legfeljebb csak jámbor óhajtások alakjában jelennek meg és még az is, hogy a nemzet egy fizetett tisztviselője által nagykegyesen meghallgattatik és még néha válaszra is érdemesittetik, mindenkor köszönettel és a legnagyobb bizalommal honoráltatik. (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Az imént a miniszter ur beszédében a hadilétszámról és a póttartalékról emlékezett meg. Ez a jog is elvétetett a magyar nemzettől, mert ma már nem él vele a nemzet, és én azt állitom, hogy ezen a téren az egész magyar nemzet felett a katonai kormányzat a legnagyobb szabad kezet és hatalmat szerzett. (TJgy van! TJgy van! a széhöbaloldalon.) 1889 előtt 800.000 főben állapította meg a magyar nemzet a hadilétszámot. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sehol nincsen ez igy! Beőthy Ákos: A 68-iki törvényben van! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen, de sehol másutt a világon nincs igy! Beőthy Ákos: Mi a magunk számára csináljuk a törvényeket! Tóth János: Nézzük meg, mi a következménye annak, hogy a hadilétszám megállapításának jogát kMették a nemzet kezéből? A következmény az, hogy akkor azt mondották: a póttartalékosokat nem kontingentáljuk, nem állapítjuk meg, hogy mennyien lesznek, mert szükséges a hadsereg pótlása háború alkalmából. Azt mondotta a kormány: ez nem valami nagy megterheltetése a nemzetnek, mert ez legfeljebb 168.000 főből fog állani. Ezzel szemben az eredmény az, hogy Magyarországon 400.000 póttartalékos van ma. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: 371.000! Tóth János: Ennyi volt tavaly, most 400.000 ember van! (Zaj a szélsöbaloldalon.) A népfelkelés szervezésénél azt mondotta a hadügyi kormányzat, hogy erre azért van szükségünk, mert nincs elegendő póttartalékos és ezért kell a népfelkelés. Hát a népfelkelés ma magában számlál két milliót és egynéhány ezer főt. Azáltal tehát, hogy a nemzet kiadta a kezéből a hadi létszám megállapításának és a póttartalékosok kontingentálásának a jogát, ma Magyarország teljesen és tökéletesen egy kaszárnyaállam. (TJgy van.' TJgy van! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula : A miniszter kaszárnyanyelven beszél. Köpi a markát! Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék megfelelőbb kifejezéseket használni! (Zaj a szélsőbaloldalon.) i