Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 311 lyez, HŰDtha ebben az volna mondva, hogy bizonyos ügyekre nézve ő Felségének valamely törvényhozási jog tartatik fenn szemben a törvényhozással, mint egészszel. Azt látom, hogy ez szintén egészen téves felfogás. A 11. §-ban az van mondva, hogy: »ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos — alkotmányos — fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. Ez annyit jelent, hogy ő Felsége legfőbb vezére és legfőbb parancsnoka a hadseregnek és mint ilyen, őt illeti a vezérlet. Mit jelent a vezérlet? Az nem más, mit stratégiai vezetés. 0 Felségét illeti a vezénylet. Ez nem más, mint taktikai vezetés. Mit jelent a belszervezet? A hadseregnek stratégiai és taktikai beosztását. Ezek a dolgok, t. ház, ő Felségét illetik, mint a hadsereg legfőbb vezérét. Do hogy 6 Felsége egymagában ezekre nézve törvényhozási jogokat gyakorolhasson, ebből kimagyarázni nem lehet.« Pichler Győző: Hodossy nyilatkozata hogy egyeztethető össze gróf Andrássy Gyuláéval? Szatmári Mór: T. képviselőház! Igen sajnálatos vélekedéseket hallottunk itt a magyar nyelvről, mint a hadsereg nyelvéről, ellentétben azzal a mi felfogásunkkal, hogy mig egyrészről a magyar nemzeti nyelv oly jog, a melyről lemondani nem szabad, nem is lehet, másrészről a német nyelv nem biztosítja a hadsereg egységét és igy az katonai szempontból sem okvetlenül szükséges. Erre nézve is igen érdekes nyilatkozatok történtek 1889-ben és ezekre a nyilatkozatokra felhívom Bolgár Ferencz t. képviselőtársam figyelmét, hogy ugyanazon az állásponton áll-e most is, mint állottak akkor, mert ha azon állásponton van, ezt a törvényt megszavaznia nem lehet. 1889 márczius 8-án Gulner Gyula t. képviselőtársunk előrebocsátván, hogy ő hozzájárul ahhoz, ha a 25. §-ba beiktattatik a magyar nyelv joga, vagyis hogy az önkéntesek a tiszti vizsgát magyar nyelven tegyék le, igy folytatja: »De ez nem azt jelenti azután t. ház, hogy ezért én egyszersmindenkorra lemondottam volna amarról; teszi azt, hogy a mikor erre alkalmasabb idők fognak bekövetkezni« — most itt vannak — »nyugodtabb viszonyok, akkor megszerezzük azt, a mi eddig is megvan, csak nem élt vele a nemzet, hogy akkor szerezzük meg ennek teljes folyományát és teljes követelményét és a magyar nyelv szuverenitását beállítsuk a hadseregbe. Mert ez a hadsereg nem osztrák hadsereg ; törvényeink biztosítják, hogy ez osztrák-magyar hadsereg, hogy ez a hadsereg, a melyről mi itt beszélünk, tulajdonképen magyar hadsereg, a mely a közös hadseregnek a kiegészítő része. Igazán, — úgymond tovább — nem nagy dicsőség, t. képviselőház, hogy egy állam törvényhozában napokig, sőt hetekig kell vitatkozni a felett, hogy annak az államnak a nyelve bejöjjön abba a törvénybe. (Zajos tetszés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nyomorúság! Szégyen!) És nem győzzük eléggé hangsúlyozni, t- ház, hogy a magyar kultúra ezen hátralökése, a magyar állameszme haladásának ezen megakasztása mennyMel veszélyesebb nálunk, a hol, mint tudjuk, annyi idegenajku nemzetiség lakik az. ország területén. (Ugy van! Igaz! balfeló'l.«) Kubik Béla: Ugy is van! Szatmári Mór: Gulner Gyula azután kifejti igen bőven, hogy a magyar nyelvnek kidobása a hadseregből milyen kárára van először a hadseregnek, azután a hazának, végül magának a dinasztiának és a monarchiának. (Halljuk! Ralijuk! a szélsöbaloläalon.) De ezt nem olvasom fel. Nem tehetem azonban, hogy fel ne olvassam Horánszky Nándornak egy nyilatkozatát, a melyből igazán a hazafias hevület, a magyaros lendület, igazán nemes és szent szenvedély beszél, a mikor a magyar nyelvről van szó (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloläalon. Olvassa): »Egyébként, t. ház, én a védelmet önczélnak nem is tartom, a védelem eszköze a két államfél közös biztonságának, az államnak pedig, t. képviselőház, kell, hogy természetes és legfőbb alkatrészét a nyelv képezze.« (Zaj a jobboldalon. Élénk felkiáltások a szélsöbaloläalon: Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Nem lehet igy kérem tárgyalni! (Zaj. Elnök csenget.) Pozsgay Miklós: Milyen türelmetlenek, pedig még csak két óra. Hát még holnap, a mikor három óráig lesz ülés! (Zaj.) Nessi Pál: Már szeretnének szavazni. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök {csenget): Csendet kérek. Szatmári Mór: »Nekünk a magyar állam nyelvét . . . (Folytonos zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Akkor szünetet kérünk!) Kérem, méltóztassék elnök ur intézkedni, hogy csend legyen. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Tessék felfüggeszteni az ülést!) Tekintettel arra, hogy a szónok ur már régen beszél, kérem, szíveskedjenek őt csendben meghallgatni. (Felkiáltások jobb felöl: Ott van zaj és nem itt!) Szatmári Mór (olvassa): »Nekünk a magyar állam nyelvét ép ugy kell védenünk, mint magát a magyar államot.« (Zaj jobbfelölj T. képviselőtársaim, én be akarom bizonyítani azt, hogy én nem obstruálok, mert hiszen ha obstruálni akarnék, akkor már mehetnénk haza; de én nekem mondani valóm van. (Zajos tetszés és helyeslés a néppárton és a szélsöbaloläalon. olvassa) : »Egyébként, t. ház, nekünk a magyar állam nyelvét ép ugy kell védenünk, mint magát a magyar államot. E kettőt külön választani nem lehet. Én, t. képviselőház, a magyar államot nyelve és annak minden téren való teljes jogosultsága nél-