Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

312 202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. kül nem képzelhetem. Ilyen állam, t. képviselőház, nekem egyáltalában nem ideálom és én megvallom őszintén és nyíltan, hogy én ilyen magyar államtól még a létező véderőt is megvonnám, mert azt én az én magyar államomnak egyáltalában nem ismerem. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon,) Hosszantartó helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.« Molnár Jenő: Mit mondanak az örökösök ehhez ? (Zaj jobbfelölj Szatmári Klór: Továbbá azt mondja Horánszky Nándor : »Azok, a kik az 1867-iki kiegyezés épületét emelték, bizonyára arra számítottak, hogy a nemzet ezen kiegyezési épület azon pilléreit, a melyeken a magyar államiság nyugszik, állandóan gondozni, állandóan konzerválni fogják. Nem számítottak arra, hogy bekövetkezzék és bekövetkezhessek a nemzet életében oly léha korszak«, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) »a melyben a saját törvényhozásában kellessék küzdenie oly áramlatok ellen, a melyek ezen állam nyelvét, alkotmányát és államiságát megtámadhassák.« (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Valóban szomorú, de megfogható folyománya ez, t. ház, annak, hogy a nemzet a lefolyt 12 vagy 13« — akkor még csak 12 — »év alatt nem ta- j nittatott, nem oktattatott másra, mint a minden irányban való rézignáczióra.« (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen hosszura nem nyúlt volna beszédein, akkor még szolgálhattam volna adatokkal gróf Andrássy Gyulának arra nézve, (Halljak! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy miképen beszéltek azon a hireB 1833-iki főrendiházi ülésan a magyar nyelvről, a melyre ő alkalmasint hMatkozott akkor, a midőn azt mondotta, hogy nem^ értették meg a magyar nyelv jelentőségét. En bebizonyíthatnám neki, hogy Széchenyi István és Wesselényi Miklós akkor is értették a magyar nyelv jelentőségét és tudták annak rendkívüli nagy fontosságát. (Hallj tik! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, a hadseregnél nem olyan mellékes dolog ám a szellem. Nagy fontossága van annak. Elismerte azt mindenki, elismerte azt egy igen nagy tekintély, a ki nem kevesebb, mint I. Napóleon, a ki Szent Ilona-szigetén irt emlékirataiban a többek között ezt mondja: (Halljuk! Halljak! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) » Háborúban, a siker kétharmad részében, mindig az erkölcsi rugók döntenek.« Andrássy Gyula t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy a szervezet nem áll ellentétben a szellemmel. Jóságos Isten! hogyne állana a szervezet a szellemmel ellentétben, a mikor a hadsereg egész szervezete ugy van megcsinálva, hogy abban minden idegen, minden német, minden osztrák legyen, csak ne, magyar. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, egy olyan nagy intézménynek a szelleme, mint a hadseregé, nem attól függ, hogy a baka milyen szellemet visz be és milyen szellemet visz haza belőle, hanem attól, hogy fejében, a táborkarban, milyen szellem uralkodik. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az egész táborkar azonban roppant távol áll a magyar nemzeti szellemtől; az egész közös hadsereg, valamint a katonai oktatás régi, évszázados tradicziókon alapszik s igy azt a szellemet nem fogja megváltoztathatni a honvédelmi miniszter ur sem, még ha akarná is. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De ön sem! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Szatmári Mór: Elég baj az, hogy sem én, sem a t. miniszter ur nem változtathatjuk meg azt a szellemet, de — ugy látszik — nem változtathatja azt meg még a magyar törvényhozás sem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az igen ! Szatmári Mór : Beszélnek önök a hadsereg szelleméről. Ámde, hogy lehet beszélni a közös hadseregben magyar nemzeti szellemről, a mikor az egyáltalában nem érvényesül, pedig feltétlenül érvényesülnie kellene, hogy a magyar hadsereg harczképes legyen. Magyar nemzeti szellem nélkül, nézetem szerint, nem is lehet harczképes a hadsereg és a ki az ellenkezőt meri állítani, az nem jól itéli meg a helyzetet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj és derültség a jobboldalon.) Nagyon szomorú dolog, hogy az igen t. urak ott a túloldalon ezt nevetségesnek találják. (Mozgás a jobboldalon.) Én már régen nézem a t. képviselő urakat egy újságíró megfigyelésével és én rég tapasztalom, hogy micsoda fenhéjázó gőggel és kicsinyléssel néznek le bennünket odaát azok, a kik születésüknél, vagy állásuknál fogva vindikálják maguknak a jogot, hogy egyedül csak nekik adatott meg gondoskodni e hazáról, ennek jogairól, intézményeiről és alkotmányáról. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. EllentnondásoJc a jobboldalon.) Ilégen látom én ezt és valósággal megütközöm azon a czinizmuson, azon a nyegleségen, (Ugy van! Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) a mely a túloldalon a mosolygó ábräzatokról lerí ide. Mi itt fontos dolgokról beszélünk. Ha az urak azt hiszik a túloldalon, hogy nekünk nincs igazságunk . . , B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nincs is! Szatmári Mór: . . . akkor legalább méltányolják azt, hogy meggyőződésünk és hazafias lelkünk egész hevével beszélünk e dolgokról. (Ugy van! Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy beszélhetnek önök nemzeti szellemről a közös hadseregben, a mikor még ma is fennáll az az állapot, hogy törzstiszt csak olyan egyén lehet, a ki németül tud, {Ugy van! a szélsöbcdodalon.) a mikor a német nyelv nem tudása akadálya annak, hogy az illető törzstiszti állást elnyerhessen és pedig nemcsak a közös hadseregben, hanem a honvédségnél is. Hogy