Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-202
202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 305 Veres József: Nagyon helyes volna, ha most beszélnének igy! Szatmári Mór: Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk!) a ki akkor a volt nemzeti párt külön véleményének előadója volt, előadói beszédében a többek közt a következőket mondta (olvassa): »Az egész ország azt hitte, hogy most végre Magyarországnak az 1867. évi XII. t.-czikkében megállapított jogai a monarchia katonai ügyeinek rendezésére az uj védszervezet felépítése alkalmából gyakorlatilag is kifejezésre fognak jutni, és valahányszor a delegácziókban vagy itt a házban előhozatott, a mi ezzel a kérdéssel összefügg, mindig arra az alkalomra utaltak, mikor majd a védtörvény fog a házban tárgyaltatni. A mi a kérdésnek politikai oldalát illeti, határozottan nemmel kell felelni arra, hogy ez a javaslat a várakozásnak megfelel-e. Hiszen ebben a javaslatban abból, a mit mi vártunk, egyetlen betű sem található, hanem ellenkezőleg, ugy ezen, mint a később tárgyalás alá kerülő honvédségi javaslaton veres fonalként az a tendenczia vonul végig, hogy még azt a kevés ingerencziát is kMegyék a népképviselet kezéből, melyet eddig a katonai ügyek vezetésére birt és a hadügyi kormányzat kezébe tegyék le. Már ez maga elegendő ok lenne arra, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadjuk és ellene határozott frontot csináljunk. De azonfelül kitűnik ebből, hogy az a reakczionárius mozgalom, a mely a katonai körökben néhány év óta észlelhető, nemcsak meg nem szűnt, hanem mindig erősödik.« (Ugy van ! a szélsőbaloldalon,) Kubik Béla: Most még azokkal is megerősödött ! Bartha Ferencz; Tempi passati! Szatmári Mór: Továbbá azt mondja Bolgár Ferencz t. képviselőtársunk (olvassa): »Az a feladat, hogy a tulajdonképeni néphadseregre a hMatásszerű hadsereg jellegét minél jobban rányomják, de azt ma elérni lehetetlen. A hadsereg háború esetén mégis csak néphadsereg lesz, miután csak egy negyed része fog képeztetni ténylegesen szolgáló katonákból, de háromnegyed része oly elemekből fog állani, melyek hazulról jöttek a hadseregbe. Erre tehát nem kellene törekedni. Elismerve azt a roppant erőt, mely a néphadseregben fekszik, egy kompromisszumot kellene a kettő közt létesíteni, oly hadsereget kellene teremteni, melyben az igazi katonai erények s a határozott akarat és a határtalan szeretet a legfőbb hadúr iránt az igazi, a hamisítatlan nemzeti érzülettel és hazaszeretettel párosulva képeznék a hadsereg közös szellemét. (Ugy van ! r Ugy van ! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl. Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) A javaslatban erre törekvést nem találok. Én azt hiszem, egy kormány sem tehetne nagyobb szolgálatot mind az országnak, mind a dinasztiának és magának a hadseregnek, mint a mely ebben az irányban KÉPVH. HAPlA 1901 1906. XI. KÖTET. inaugurálná katonai politikáját, és kMált Magyarországon szükséges volna ilyen magyar nemzeti katonai politikát inaugurálni, melynek ma csiráit sem látjuk.« Azt hiszem, t. képviselőtársam, Bolgár Ferencz ur, ma is tartja ezt az álláspontot . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán : A véderő bizottságban nem nagyon kardoskodott mellette! Szatmári Mór: . . , és figyelmeztetni fogja a t. miniszter urat, hogy inaugurálja ezt a politikát, mely szerinte ugy a hadseregre, mint a hazára, mint a dinasztiára is mindenkép hasznos lehet. Gabányi Miklós: így kellene beszélni a babiloni grófnak is. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Szatmári Mór: Gróf Apponyi Albert igen t. képviselő ur későbbi beszédében azt mondja (olvassa): »A törvényjavaslat intézkedésének befolyását, ha törvénynyé válik, — a mint hogy tudvalevőleg törvénynyé vált — nemzeti életünknek majdnem minden ágára oly károsnak tartom, hogy én ebben az összeköttetésben a legegészségesebb katonai reformokat sem fogadhatom el és a törvényjavaslathoz általánosságban sem járulhatok.« Thaly Kálmán: Elmentek a miniszterek mind; Andrássy beleülhet a miniszteri székbe, Nincs miniszter. (Zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Szatmári Mór: »A véderő — úgymond — sokkal nagyobb tényező a nemzet életében, semhogy azt kizárólag egyoldalúan, katonai szempontból lehessen megbírálni. A véderő kérdésének s az azzal ö.sszefüggő minden kérdésnek befolyása van a nemzeti életnek majdnem minden ágára és egészséges, az állandóság garancziájával bíró, sőt hMatásszerű, katonailag is üdvös reformot csak akkor fogunk állítani, ha oly művet létesítünk, mely midőn tisztán katonai szempontoknak is megfelel, egyszersmind a nemzeti élet minden ágára üdvös és áldásos lesz.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, a mikor a 25. szakaszt megszavazták, következőket mondta . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De hosszú az a bünlajstrom! Szatmári Mór (olvassa): »Hogy e szakasz megszavazása mit jelent a hazára, a nemzeti ügyre nézve, hogy ez a nemzeti ügy, a nemzeti érdek ellen megbocsáthatatlan bűn, melyet el nem engedhet a nemzet önöknek soha, hogy egyszersmind a hadseregre, a monarchiára nézve a bajoknak és veszedelmeknek valóságos Pandóra-szelenczéje, ez iránt kétségünk nekünk nem lehet.« (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy ez a szakasz törvénynyé vált és törvény most is. Vájjon gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azon az állásponton van-e most is, hogy ez a törvény megszavazása oly S9
