Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-202
202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 301 replésük nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy igenis önök pártot alkotnak a pártban, pourparléz-nak, tanácskoznak, igyekeznek maguknak vívmányokat kieszközölni, de nem képesek rá. (Zaj. Ellenmondás a jobboldalon.) Pichler Győző: Klikk a klikkben! Politikai szindikátus ! (Zaj a jobboldalon.) Ráth Endre; A programmból csak a felháborodás maradt meg! (Zaj a szélsöbalodalon. Egy hang: Sághy megJcapta-e volna az udvari tanácsosságot ?) Szatmári Mór: Hát beszéljünk nyíltan, uraim. Hát vájjon nem tudja-e azt mindenki, mit csinált a volt nemzeti párt a szabadelvű pártban addig, mig ki tudta magának erőszakolni, hogy Horánszky Nándor megboldogult t. képviselőtársunk a miniszteri székbe kerüljön? (Zaj a jobboldalon. Egy hang: Nem érdemelte meg?) Nem tudja-e mindenki azt, hogy a volt nemzeti párt micsoda dolgokat vitt véghez addig, mig sikerült kieszközölni, hogy egy csomó főispánt megbuktasson csak azért, mert azok a volt nemzeti párt ellenségei voltak ? Blaskovics Ferencz: Azért nem! Szatmári Mór: A t. képviselő ur hMatkozik arra, hogy ime ő következetességének, férfias bátorságának rendkívüli jeles példáját adta, mert hiszen a szabadelvű párt konferencziáján ő előállott és elmondotta, mit követel, s azoknak a követeléseknek teljesítésétől tette függővé jövendőbeli magatartását. Olay Lajos: A miniszter meg semmit sem igért meg! Szatmári Mór: Emlékezhetünk arra, hogy a t. képviselő ur csakugyan két csoportba osztotta a maga követeléseit. Olay Lajos: A miniszter egyiket sem igérte meg! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne izgassanak! Szatmári Mór: S mikor a t. képviselő ur azt mondotta, hogy az első csoport teljesítésétől teszi függővé cselekvési szabadságát, arra a t. miniszter ur az ország hahotájára azt felelte, hogy: nem, t. képviselőtársam, én megengedem, hogy ön tartsa fenn cselekvési szabadságát követeléseinek második csoportjára nézve is! Olay Lajos: ígérni semmit sem igért! Szatmári Mór: Én felhívom a t. miniszter urat tanuként arra, hogy semmit sem igért Szentiványi Árpád képviselő urnak azon a bizonyos konferenczián, még kilátásba sem helyezett semmit, hanem legfölebb azt mondta: beszélhetünk, gondolkodhatunk bizonyos dolgokról. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Két csoportra osztottam a követeléseket! Pozsgay Miklós: Ajtót nyitottak nekik! Szatmári Mór: Beszédének pointje az volt: megengedem, hogy cselekvési szabadságát tartsa meg követeléseinek másik csoportjára nézve is. Ebben megvolt a teljes és tökéletes visszautasítás. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyébként, hogy ezt hogyan fogták fel odaát, arra nézve nyilatkoztak a t. képviselő urak, ha nem is nyilvánosan, de ugy egymás között a folyosókon, és valamennyien ugyanazt az álláspontot foglalták el, a melyet én, hogy t. i. a t. volt nemzeti párt a maga követeléseMel ebben a kérdésben a legteljesebb és legtökéletesebb kudarczot vallotta. (Uf/y van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Blaskovics Ferencz: Ugy látszik, örül neki! Pichler Győző: Az egy viccz volt, hogy »lassan-lassan!« Egy jó viccz volt! (Derültség.) B. Solymossy Ödön : Lassan járj, tovább érsz ! Szatmári Mór: Solymossy Ödön t. barátom ne törődjék az én érdekeimmel, majd megvédem én azokat magam! A t. képviselő ur hangsúlyozta azt, hogy ő ezeket a javaslatokat.^ bár súlyos áldozatokkal járnak, megszavazza. Én erre nézve egy kérdést akarok a t képviselő úrhoz intézni, azt t. i., hogy ha nem volna a szabadelvű párt tagja, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem ott ülne az ellenzéken, a hol ült négy évvel ezelőtt, megszavazná-e ezen javaslatokat ? (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék válaszolni!) Veres József: Igen, vagy nem?! (Nagy mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Blaskovics Ferencz: Annak a kormánynak, a mely iránt nem vagyok bizalommal, semmit sem szavazok meg. Bánffynak semmit sem szavaztam meg. Pozsgay Miklós: Ez az ország érdeke! Ez csak nem bizalmi kérdés? Blaskovics Ferencz: Nagyon is a bizalom kérdése! Szatmári Mór: Vagy pedig ragaszkodnának-e a t. képviselő urak ahhoz az igazán jogos és alkotmányos állásponthoz, a melyet 1889-ben foglaltak el, a midőn azt mondták, hogy jogokat, nagy nemzeti érdekeket nem köthetünk hozzá egy miniszter Ígéretéhez, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hanem azokra nézve törvényes garancziákat követelünk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert törvényes garancziák nélkül érdekeket biztosítani nem lehet! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Blaskovics Ferencz: Az egészen más volt; ott törvénymagyarázatról volt szó! Szatmári Mór: Majd lesz módomban bebizonyítani a t. képviselő urnak, hogy milyen irányú kérdésről volt szó. T. képviselőtársam egy hatásos dologgal akarta befejezni beszédét, a mikor azt mondta, azokra a zöld vetésekre czélozván, hogy ők nem 26 esztendő óta, hanem csak négy esztendő óta törik a földet és vetik a magot; azonban az a vetés már nem is olyan zöld, mert annak már eredményei vannak. Hát hogy mik azok az eredmények, én nem tudom, A t. képviselő ur meg lehet velők elégedve, hanem hogy az ország meg van-e elégedve velők, az már egészen más kérdés. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
