Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-202
302 202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. Pichler Győző: Csupa bogáncs! Szatmári Mór: A t. képviselő ur a függetlenségi párttal szemben igen nagy hibát követett el. (Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Bűnt!) A t. képviselő ur szemünkre lobbantotta, hogy mi 36 esztendő óta dolgozunk és eredményt nem tudunk elérni! Blaskovics Ferencz: Csak visszafordította a hasonlatot! Szatmári Mór: Hát mi nem 36 esztendő óta dolgozunk, mi 400 esztendő óta küzdünk, (Elénk helyeslés, tetszés és taps a szélsöbaloldahn.) mert mi csak igénytelen harczosai vagyunk azoknak az eszméknek, a melyekért annyi század magyarjai életüket, vérüket áldozták fel, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) azon eszméknek, a melyekért mi most is hadakozunk (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a melyekért harczolva, azok sem tudtak elérni semmit sem! Pozsgay Miklós : Még egy Lipót-rendet sem ! Szatmári Mór: De miért nem tudtak elérni semmit? Azért, mert ezekkel az eszmékkel szemben mindig ott találták azokat a törekvéseket, •A melyeknek egyik zászlósává most Szentiványi Árpád t. képviselőtársam szegődött. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn. Mozgás és zaj balfelöl,) Igen, t. ház, a 400 éves küzdelemnek eredménye nem volt, mert a mi vetéseinket mindig elperzselte az aszály, a mely onnan jött, Bécsből; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azokból a körökből, a melyeknek tradicziója az volt, hogy ezt az országot tönkre kell tenni, mert addig, a mig ez tönkre nem megy, alkotmányától meg nem fosztható. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugyan! Szatmári Mór: Lesz alkalmam bebizonyítani beszédem folyamán, t. miniszter ur, hogy ezt nem én mondom, hanem önök is mondják. {Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ezzel befejeztem reflexióimat Szentiványi Árpád t. képviselőtársam iménti beszédére. Beszédem során még lesznek oly dolgok, (Halljuk! Halljuk!) a melyek tanulságosak lesznek a volt nemzeti párt magatartására nézve. (Halljuk! Halijuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: tJgy látszik, hosszú lesz! Szatmári Mór: Magát a javaslatot három szempontból veszem bírálat alá, s mind a három szempontból azon eredményre jutok, hogy ezen javaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Az egyik a közjogi szempont, a másik a közgazdasági szempont, a harmadik pedig a hadseregnek a nemzethez való viszonya. Közjogi szempontból első sorban nem fogadhatom el a törvényjavaslatot azért, mert én a magyar állam erejét az önálló magyar hadseregben láthatom csak biztosítva, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) és nem is képzelhető egy állam önálló haderő nélkül. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az önálló haderőben nyilvánulhat meg a nemzet önérzete, ereje, a küzdésre való képessége, és e nélkül az erő nélkül semmiféle küzdésre nem alkalmas, (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Hiszen maga a trónbeszéd hangsúlyozta, hogy az állam biztonsága az állam erejében rejlik, a válaszfelirat is hangsúlyozta ugyanezt. Lehet, hogy önök máskép vélekednek, de a mi vélekedésünk az, hogy az állam erejét nem képviseli a közös hadsereg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Az állam erejét csak egy olyan haderő képviselheti, a mely a nemzet törekvéseMel, érzésével, szellemével, hazafiságával össze van forrva intézményekben és szellemben, másféle hadsereg ilyen erőt kifejteni nem képes. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Hogy igy gondolkozott a magyar nemzet, arról tanúskodnak a magyar nemzetnek törvényei, melyek mind azt mutatják, hogy a magyar nemzet óriási súlyt fektetett arra, hogy önálló hadserege legyen. Csak 1867 óta látjuk, hogy megváltozott a nemzetnak ily irányban való küzdése. 1867 óta rálépett arra a lejtőre, hogy nem az önálló magyar haderőt akarja fejleszteni, hanem a közös hadsereget. A közös hadseregben akarja látni a t. szabadelvű párt a magyar állam biztositékát. Nyilvánvaló, hogy a 67-iki alkotás és az az alap, a melyen önök állanak, az a biblia, a melyre önök esküsznek, szintén fentartotta a magyar hadsereget, mert hiszen a 1867: XII. t.-cz. 11. §-ában határozottan benne van a magyar hadsereg. De már 1868-ban látszott, hogy letérnek ezen ösvényről. Még 1868-ban a törvényhozásnak megvolt ugyan az a gondolata, hogy a hadseregbe belevigye a nemzeti tartalmat és a hadsereget közel hozza a nemzet szelleméhez. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Az 1867-iki törvényhozást még az a gondolat vezette, hogy a magyar nemzeti szellemtől áthatott hadsereget teremtsen meg. Az 1868-iki törvényhozást friss emlékezet hatotta át két irányban: egyrészt az 1866-iki háborúig, másrészt az 1848/49-iki szabadságharcáig és a nemzet akkor friss emlékezettel látta, hogy mi volt az 1866-iki háború kudarczának az oka és mi volt annak a nagy dicsőségnek az oka, melyet az 1848/49-iki szabadságharczban a magyar nemzet kMívott. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) És ezért ragaszkodott a 68-iki törvényhozás ahhoz, hogy a közös hadseregben a magyar hadsereg is érvényesüljön. Annyira ment ez, t. ház, hogy azok, a kik 1868-ban a véderőjavaslatot elfogadták, határozottan tiltakoztak az ellen a gyanúsítás ellen, hogy a törvényjavaslatban, habár nincs benne kifejezetten a magyar hadsereg, benne lenne a magyar hadseregről való lemondás. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) HMatkozhatom Perczel Mórnak a beszédére, a ki azt mondta (olvassa):
