Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 A föld népe, a föld legjobb, legmunkabiróbb népe megmozdult és kMándorol Amerikába. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 80,000-re becsülik, t. báz, a múlt évben kMándorlottak számát. Meg vagyok győződve arról, bogy itt túlbecslés nincs, sőt ellenkezőleg sokkal többen vándoroltak ki, mint a mennyiről a statisztikai adatok szólanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, t. báz, aránylag nagyon kevés azok száma, a kik útlevelekkel vándorolnak ki, és csak azoknak kMándorlását lebet nyilvántartani, a kik útlevéllel látták el magukat. Mintbogy azonban tudják az illetők, bogy az útlevelek megszerzése nagyon sok baj­jal és nebézséggel jár, sőt nagyon gyakran aka­dályokba is ütközik, (Ugy van! Úgy van! a szélsobaloldalon.) azért nagyon sokan útlevél nél­kül vándorolnak ki, sőt merem állitani, bogy az utóbbiaknak száma nagyobb azokénál, mint a kik útlevél birtokában vannak. Már pedig, t. báz, a midőn ez a kMándorlás egyre nagyobb mérve­ket ölt — a múlt bónapról szóló bMatalos kimu­tatás mutatja, bogy ez a baj nincsen csökkenő­ben, — ez kétségen kMül a nép nagy nyomoru­ságát igazolja. (Ugy van! Ugy van! a szélso­baloldalon.) Mert a kinek csak félig-meddig tűrhetően. megy a sora, az bizony el nem szánja magát ilyen lépésre. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen borzasztó még csak el is gondolni azt, bogy valaki ott hagyja házát, kis földecskéjét, ott hagyja hazáját, rokonait, szomszédait, hozzátartozóit és rászánja magát a nagy tengeri útra, hogy ott a messze távolban bizonytalan exisztenczia után nézzen. (Ugy van! Ugy van I a szélsobaloldalon.) Ez bizonyítja leg­jobban, hogy mennyire nem frázis az, a midőn azt mondjuk, hogy a nép a legnagyobb nyomor­ban, a legkinosabb helyzetben van. (Ugy vart! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mindezeknél fogva kijelentem, t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a mely a hadügyi kiadásokat ismét hMatva van emelni, el nem fogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Nyegre László jegyző: Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád : T. képviselőház ! (hall­juk! Halljuk!) A szőnyegen lévő, u. n. katonai javaslatok tárgyalásánál leginkább azért kívánok felszólalni, mert a múlt szombati ülésen Mezőssy Béla t. képviselőtársam jónak látta aposztrofálni a volt nemzeti pártot. Gabányi Miklós: Igazsága is volt! Éljen Mezőssy Béla! (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Szentiványi Árpád: Azt a pártot, melynek én egyik szerény, de lelkes tagja voltam két évtizeden keresztül, (Ugy van! Ugy van! bal­felöl.) azt a pártot, a melyik a bosszú küzde­lemben mind a két oldalról nyomatva ugy össze lett préselve, hogy azt mondhatom, hogy egy családot képezett és ha a testvéri szeretet ki­fejlődhetik egy csoport ember között, mondhatom, hogy azok között kifejlődött. (Halljuk! Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. február 10-én, kedden. 297 Gabányi Miklós: A voltra nem ád a zsidó semmit! (Derültség. Halljuk! jobbról.) Szentiványi Árpád; Akkor a mikor . . . . (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Kérem, talán én is megérdemlem, hogy engemet is meghallgassa­nak. (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Akkor, a mi­kor ezt a pártot, a melyik ugyan megszűnt lé­tezni, de az illető képviselő urak jelen vannak most is, — támadják — kötelességemnek tar­tom azt megvédelmezni. Azt mondja a t. kép­viselő ur beszédében, hogy (olvassa): »Két fúziót ismer a magyar politikai élet, az egyik az 1875-iki Tisza Kálmán-féle fúzió, a másik a volt nemzeti pártnak beolvadása a szabadelvű pártba, E kettő közül kívánom én a párhuza­mot megvonni. A Tisza Kálmán-féle fúzió any­nyit ártott a nemzet érdekeinek és politikai erkölcseinek, hogy évtizedek hosszú folyama is kevés volt arra, hogy ezt a kalamitást az ország kiheverje. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalolda­lon.) Most a kérdés az, hogy a volt nemzeti pártnak fúziója is a régi, a megtört nyomon halad-e, avagy volt tagjai ragaszkodnak-e a szabad­elvű párt keretében is a múltban vallott elveikhez?* Az 1875-iki fúziónak a következménye mi volt, arról én beszélni nem akarok, nem is be­szélek róla, mert azt tiltja a jóizlés, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) de méltóztassék meg­engedni, hogy a két fúzió közti különbséget fel­tüntessem egypár szóval. (Halljuk! Halljuk!) 1875-ben a fúzió alkalmával az u. n. bal­közép kikötött magának rögtön három tárczát és azzal átvette a vezetést. A nemzeti párt be­olvadásánál, a paktumot megcsinálva, mondha­tom, de talán nem is kell mondanom, mert hiszen a képviselő urak, a kik részt vettek a paktumban, tudják, bogy arról, hogy személyek­kel hozakodjunk elő, még csak szó sem volt. Személyes motívumok abba nem játszottak bele. De nem is kell ezt bizonyítanom, mert hi­szen méltóztassanak megnézni, nincsen a volt nemzeti párt tagjai közül egy sem abban az állapotban, azon a helyen, a hol az ország ve­zetésére hMatott férfiak állnak. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, talán az is egyedüli és páratlan a maga nemé­ben, hogy egy busz és egynéhány esztendeig küzdő párt összeolvad a hatalmon levő párttal és azért semmit sem nem követel, sem semmMel meg nem kínálják. Komjáthy Béla: Sem nem kap semmit! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Sem nem változtat semmit a dolgokon ! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szentiványi Árpád: De menjünk tovább. Azt mondja a képviselő ur: »Majd meg fogjuk látni. Különben örvendek, hogy több oldalról is hallom egyszerre az igent . . . , vagy pedig eset­leg csak több tudással és nagyobb ügyességgel fogják végigjátszani azt a fuzionális színjáté­kot, a melyet Tisza Kálmán és párthívei szin­tén eljátszottak.«

Next

/
Thumbnails
Contents