Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-190
22 190. országos ülés 1903 január 26-án, hétfőn. renczczel együtt, akár Deák Ferencz nélkül mondanak le önök erről a magyar nemzeti önállóságról, nem mondunk le róla mi! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És nem mondanak le Telünk együtt a nepizet milliói, a kik szMükben ó'rzik nemzeti multunknak emlékeit, és ápolják azt a reményt, hogy a mi küzdelmünkkel a magyar nemzetnek ezen önállóságát vissza fogjuk szerezni. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) T. ház! A közös hadsereget ma Magyarország az én igénytelen meggyőződésem szerint máskép nem tartja fenn, mint alkotmány- és törvénysértéssel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mai alkotmányunk is megköveteli azt, hogy ezt a közös hadsereget, vagyis védrendszerünknek közösségét Ausztriával ne tartsuk fenn, mert ha ugy tartja fenn Magyarország, mint a hogy 4—5 év óta teszi, lelép az alkotmány teréről. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az alkotmány kérdése pedig pártkérdés nem lehet, Nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy pártunk programmját igyekezzünk érvényesíteni, és ennek az ország többségét megszerezni, de nekünk egy másik kötelességünk is van: hogy figyelemmel legyünk arra, hogy a kormány a meghozott törvényeket megtartja-e? (Iqaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) tehát ellenőrizzük, azt, hogy a teljes alkotmányosság megvan-e? Én 5 év óta állitom itt a képviselőházban minden esztendőben, hogy a hadügy terén Magyarországnak a teljes alkotmányossága nincsen meg, meg van sértve, 5 év óta minden esztendőben leszavaztattam, de érvekkel nem tudtak meggyőzni engem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem lehet feladatom, hogy az 1867-ik évi XII. törvényczikket védjem, mert azt hazánk és nemzetünk érdekében eltöriendőnek tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De igenis, kötelességemnek tartom, ebben a törvényczikkben is lefektetett alkotmányunk integritását védelmezni, ha azt látom, hogy az meg van sértve. Az 1867. évi XII. törvényczikk közössé teszi a hadügyet, megállapítja a vódrendszer minden feltételét, hogy az miként történjék. Ez pedig csak alkotmányos utón történhetik. Az 1867 : XII. t.-cz. 13. §-a ekként szól (olvassa): »Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapítása, vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Miután azonban az ily megállapítás épen ugy. mint a későbbi átalakítás is, csak egyenlő elvek szerint eszközölhető czélszerüen: ennnélfogva minden ily esetben, a két minisztérium előleges megállapodása után, egyenlő elvekből kiinduló javaslat fog terjesztetni a két törvényhozás elé. A törvényhozások nézeteiben netalán felmerülhető különbségek kiegyenlítése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik.« Ezen az alapon azóta mindegyik törvényünkben, igy az 1899:1., az 1900:11; 1901:1. és 1902:1. t.-cz.-ekben benn van, hogy a kormány köteles ide, a magyar törvényhozás elé törvényjavaslatokat beterjeszteni, alkotmányos utón leendő megegyezés végett. Törvényeinkben benfoglaltatik, hogy azért, hogy a védelmi rendszer közös lehessen Magyarország és Ausztria között, egyenlő védelmi rendszert kell megállapítani, konformis törvényjavaslatokat kell ide és amoda terjeszteni a kormányoknak. Azt én elhiszem, hogy a kormányok megállapodtak közös elvekben, és a törvényjavaslatokat ide is, oda is előterjesztették, de miért kellett ezt tenniök ? Azért, hogy mindkét állam népének, mindkét törvényhozásnak alkotmányos akarataként legyen kinyilatkoztatva a törvényben, hogy azt a védelmi rendszert, az ujonczjutalék mennyiséget ilyen szám akarja megállapítani. Hát hogy történt meg ez a múltban? Egyoldalúkig megtörtént Magyarország részéről, hogy alkotmányos utón, törvényhozásilag törvénybe iktatta a magyar nemzetnek akaratát. De Ausztriában ez nem történt meg. Ott mindig a 14. szakaszszal léptették ezt életbe. Ot év alatt csak egyetlenegy esztendőben tárgyalta az osztrák törvényhozás, a többi négy esztendőn keresztül mindig a 14. szakaszszal léptették életbe. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tehát az alkotmányos megegyezésből, a melyre a törvény utalja az ujonczjutalék megállapítását, ki lettek zárva az osztrák örökös tartományok népei. Azoknak akaratát sohasem ismertük. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Mit tudjuk mi, hogy az osztrák népek megelégednek-e az ujonczjutalékkal? Nem akarnak-e kevesebbet, nem akarnak-e többet? Itt az alkotmányos megegyezést, a me• lyet az 1867: XII. t.-cz. előir, nem pótolhatja a 14. §. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Nem pótolhatja, t. ház, azért, mert mikor ő Felsége a magyar nemzettel a kiegyezést megcsinálta, kijelentette és a magyar nemzet saját alkotmányának védelmére törvénybe is iktatta ő Felségének azt a trónbeszédét, a mely lyel a 67-iki kiegyezés után megnyitotta az országgyűlést, és melyben az áll, hogy a közös ügyekre, tehát a hadügyre nézve is, az osztrák örökös tartományok népének akaratát ő Felsége a jövőben nem nélkülözheti. Ezt ő Felsége a trónbeszédben megmondta, a magyar nemzet pedig a 67-iki törvényczikkbe a saját alkotmányának biztosítására beiktatta. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Most már, t. képviselőház, a 67: XII. t.-cz. 25. §-a mit mond ? Teljes alkotmányosságot követel Ausztriától. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E törvény értelmében, t. ház, mi nem léphetünk semmiféle közös ügyre és közös viszonyra az alkotmányos Ausztriával, még ha önök, t. kormány, azt mondanák is, hogy a 14. §. az osztrák alkotmánynak kiegészítő része, habár szerintem ez az alkotmányosság álarczába bujtatott abszolutizmus. (Ugy van! Ugy van!
