Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-190

190. országos ülés 1903 január 26-án, hétfőn. 21 érdekeit, mint a mai véderő, melyben ellentétes érzelmek erőszakkal vannak egységbe kovácsolva. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Ezt czáfolja meg a honvédelmi miniszter ur! Soha sem tanulnak! Tóth János: Ezzel szemben az ellenvetés az, hogy Magyarország poliglott állam. Hát eltekintve attól, hogy a nemzeti alapon szervesett véderő a magyar nemzeti állameszme megteremtésének, a magyar faj szupremaeziájának és tekintélyének, tehát a magyar nemzeti állam erejének leghatalmasabb tényezője, faktora lenne, ez az ellenvetés már csak azért sem állhat meg, mert látjuk, hogy más poliglott államok is vannak, — ott van Oroszország, ott vannak az északamerikai Egyesült-Államok — a melyek mind nemzeti alapra fektették véderejüket. Ott van Németország. Hányféle serege van Németországnak ? Porosz, württembergi, badeni, bajor, szász, de azért mind megőrzi a maga nemzeti jellegét. Rákosi Viktor: A bajor hadsereg önállóbb, mint a magyar honvédség! Tóth János: T. ház! Az a kapocs, a mely bennünket Ausztriával egybekapcsol, a pragmatika szankczió. A pragmatika szankcziőnak két nagy alapgondolata van: az elválaszthatatlan birtoklás és Magyarország közjogi függetlensége. Mindkettőt teljesen jól csakis a magyar nemzeti hadsereg valósithatja meg, mert Magyarország közjogi függetlensége ipso facto maga után vonja a nemzeti hadsereget, miután egy közjogilag független államnak első kelléke és feltétele, hogy függetlenségét érvényesíteni is tudja. Ezt pedig másképen nem teheti, mint nemzeti hadsereggel. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az elválaszthatatlan birtoklásból sem következik az, hogy a magyar nemzet kötelezettséget vállalt volna magára a tekintetben, hogy azt a védelmi kötelezettséget ilyen vagy amolyan formában teljesiti, hogy kötelezte volna magát arra, hogy nemzeti véderejét egységbe forrasztja Ausztria véderejével, tehát közös hadsereget tartson fenn. hanem az elválaszthatatlan birtoklásból csak a kölcsönös védelem következik. (Elénk helyeslés a szélsőim!oldalon. Egy hant/: j Semmi más!) A pragmatika szankezióból is az J következik tehát, hogy az elválaszthatatlan bir-, toklásból folyó kötelezettséget, az elválaszthatatlan birtoklásnak közös biztonságát eszközöljük a magyar nemzeti hadsereggel, mint az egész hadsereg kiegészítő részével, Magyarország közjogi függetlenségét pedig a tulajdonképeni magyar hadsereggel, (Helyeslés a szélsöibaloldalon.) És hogy ez igy van, és igy értelmeztetett, annak bizonyítéka az, hogy az 1723. évi törvény nem emliti és nem ismer kötelezett közös védelmet (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és azután következő törvényeink sem ismernek kötelező közös védelmeket, hanem csakis szabad akaratból eredő védelmeket, Ekként értelmeztetett a pragmatika szankczió Deák Ferencz által az 1861-iki feliratban, de állitom, hogy ekként értelmeztetett az ] 867-ben, a kiegyezés alkalmával is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ekként értelmeztetett, t. ház, azért, mert az 1867 : XII. t.-cz, beiktatta szövegébe a magyar hadsereget. (Ugy van! Ugy van! a szél-söbaloldalon.) Beiktatta, mMel azt mondta, hogy mi a közös, elválaszthatatlan birtoklásból folyó közös biztonságot a » Magyar '^hadsereggel« tartozunk teljesíteni. Már abból a tényből, hogy a magyar hadsereget megemlítette, feltétlenül következik, hogy ez alatt azt értette, hogy annak a magyar hadseregnek léteznie kell. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A hadsereg fogalmát pedig, t. ház, nem az ujonezok tömege, nem azoknak az embereknek nyers anyaga, nem azon magyar ezredek vagy magyar csapatok, magyar ujonezok tömege adja meg, hanem az a szervezet, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely azt a nyers ujoneztömeget a hadviselésre képesiti. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A midőn tehát az 1867. XII. t.-cz. azt mondja, hogy Magyarország a kölcsönös, vagy együttes védelmet a magyar hadsereggel tartozik teljesíteni: ebben benfoglaltatik az, hogy a magyar ujonezok tömegét egy olyan szerves egészbe kell formálni, a mely azon magyar hadsereg fogalmának megfelel. Mert ha ez nem igy értelmeztetett volna, t. ház, akkor egy óriási ellenmondás volna az egész kiegyezésben; ellenmondás volna, t. ház, azért, mert a kiegyezési törvény eleve biztosítja Magyarország közjogi függetlenségét. Egyik oldalról a közjogi függetlenség biztosítása, a másik oldalon pedig a közjogi függetlenség hiánya: ez a legszélsőbb ellenmondás. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon?) Olyan közjogi függetlenség, a melynek hiánya van; ez, t. ház, csak az opportunusok altató dajkameséiben képzelhető el. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház, velünk szemben, a midőn erről vitatkozunk, a kormány évtizedek óta hangoztatja azt, — mint ahogy hangoztatta Széll Kálmán miniszterelnök ur is az appropriczionális vitában, — hogy 1867-ben Deák Ferencz a magyar hadsereg alatt nem értette az önálló nemzeti hadsereget. T. ház ! Deák Ferencz résztvett az 1848-iki törvények megalkotásában; résztvett az 1848-iki minisztériumban; ő az 1861-iki feliratában a legmeggyőzőbben fejti ki Magyarország önállóságát, és szükségesnek tartotta az 1867-iki törvénybe iktatni a magyar hadsereget. Erről az államférfiuról azt állítani, hogy lemondott volna Magyarország önálló államiságáról, nem helyes, nem lehet. Ugron Gábor: TJgy van! Tóth János: De ránk nézve mindegy; akár lemondott Deák Ferencz a magyar nemzet önálló állami létéről, akár nem: a magyar nemzet nem mondott le róla! (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) És, t. ház, akár Deák Fe-