Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

250 200. országos ülés 1903 képviselő ur meggyőződése; de ezt a meggyőződését szükségszerüleg el kell hallgatnia abban a pillanatban, a midőn meggyőződésének kimondásával árt a magyar nemzeti ügynek: (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) árt azon nemzeti jogos aspiráczióknak, a melyeket ez a nép szMében táplál. Gr. Andrássy Gyula: De erről nem vagyok meggyőződve! Mezőssy Béla: A t. képviselő urnak, mikor oda konkludál, hogy a magyar nemzeti nyelv egy idegen nyelv előtt feltétlenül kell, hogy háttérbe szoruljon, egész eszmemenete megfeledkezni látszik arról, hogy akkor tulajdonképen a mi nemzeti vágyaink megvalósítása elé önmaga emel korlátokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig, higyje el a t. képviselő ur, hogy egy nemzetnek legdrágább kincse a nyelve. Az elvesztett alkotmányt az idő és a jó szerencse visszahozhatják, a mint Deák Ferencz mondotta és a mint azt a nemzet ellenállási ereje annyiszor visszaszerezte, de ha egyszer önmagunk mondunk le nemzeti nyelvünk terjesztésének lehetőségéről, akkor ezt az országot olyan sirba döntjük, a melyből nincs többé feltámadás. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Megengedem, t. ház, hogy a t. képviselő ur akaratlanul is, de tényleg oly köröknek tett szolgálatot, a kikről épen ő beszéde folyamán azt mondta, hogy azok bennünket rebelliseknek tartanak. Azoknak a köröknek tett szolgálatot, a kikről remélte, hogy a dolog természetes rendje el fogja őket seperni. Nem ez annak a módja, hogy ezek a körök elseperhetők legyenek. Herákles az Augiász Mállóját nem keztyüs kézzel söpörte ki. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbáloldalon.) Hanem az lenne a módja, hogy gr. Andrássy Gyula és az egész magyar arisztokráczia ide állna a nemzet szine elé és azt mondaná, hogy minden igazságos hatalom forrása a nép és e népnek jogos, törvényes az aspirácziója. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsöbáloldalon.) Ezt meg kell valósítani, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) meg kell, mert ma a nép csak kér, kívánságaiban szerény, de ki tudja: ma gyalog jön, holnap lóháton követelni fog. Az én nézetem szerint, ismétlem, a t. képviselő ur szolgálatot tett azoknak a koronázatlan királyoknak, a kik ott állnak a koronás király háta mögött, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) és a kik ma, fájdalom, nemcsak Magyarországnak, de Ausztriának sorsát is intézik. Hol lesz a t. képviselő ur felszólalása után az a bátor miniszter, vagy bátor miniszterelnök, (Halljuk! Halljuk! a bál- és a szélsöbáloldalon.) a ki oda fog állni ama körök elé és azt meri majd mondani, hogy kérjük a magyar nemzeti aspirácziók megvalósítását? (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsöbáloldalon.) Szemébe fognak nevetni, és azt fogják mondani február 7-én, szombaton. a miniszterelnök urnak, hogy hiszen a te oszlopos embered, a ki ott áll a hátad mögött . . . Molnár Jenő: Utóajánlatot adott be! (Nagy tetszés, derültség, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbáloldalon. Elnök csenget. Halljak! Halljuk!) Mezőssy Béla: Azt fogják mondani, a mint méltán jegyezte meg Molnár Jenő t. képviselőtársam, hiszen a te oszlopos embered utóajánlatot adott be, a mely reánk nézve sokkal kedvezőbb. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) És ez a t. szabadelvüpárti kapaczitás ma még a miniszterelnök háta mögött ül, de ha nekünk ugy tetszik, holnapután ott fog ülni a piros bársony székben, (Mozgás.) és a miniszterelnök ur elmehet tavaszra Rátótra, megnézheti, milyen szépen legelnek a simmentháli tehenek, (Igaz! Ugy van! Tetszés a bál- és a szélsöbáloldalon.) Nem akarom azt állítani, hogy a t. képviselő urnak felszólalása ebből a forrásból fakadt. Gr. Andrássy Gyula: Remélem is! Mezőssy Béla: Mert meg vagyok győződve arról, hogy az az államférfi, a ki a magyar miniszterelnöki székbe a magyar jogok feladásával kerül, abban a székben egy perczig sem lesz megtűrve. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is tette senki! Mezőssy Béla: El fogja seperni az ellenzék, az ország! (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Gabányi Miklós: Elkergetjük ! Mezőssy Béla: T. képviselőház, sajnálom, hogy beszédem egész menetén a t. képviselő ur felszólalásával kell foglalkoznom, de minthogy annak egyetlenegy tételével sem tudok egyetérteni, tovább folytatom. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbáloldalon.) A. t. képviselő urnak felszólalása nagy részben polémia volt Beőthy Ákos képviselő úrral szemben. Remélem, Beőthy Ákos t. képviselő ur, minthogy neki ennek a vitának a keretében nem lesz módja felszólalni, nem fogja rossz néven venni, ha lehető rövidséggel e kérdéssel én is foglalkozom. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur azt állította, hogy ma nincs semmi értelme annak a megkülönböztetésnek, hogy a nagyhatalmi politika a magyar nemzeti politikával ellentétben áll, mert ez teljesen ,egy és ugyanaz. En egy szerény kérdést teszek fel a képviselő urnak, és ha ő erre választ fog tudni adni, én ezennel a ház szine előtt legyőzöttnek jelentem ki magamat. Ez a kérdés: hogyha a t. képviselő ur olyan nagy történelmi tudással beigazolni vélte azt, hogy a magyar nemzetnek mely törvények alapján nincs joga a magyar nyelvhez, legyen kegyes, mutassa meg nekem azt a törvényt, a melynek alapján a dinasztiának joga van Magyarországon a nagyhatalmi politikához. Ne méltóztassék magát fárasztani, ilyen törvényt nem fog feltalálni, sőt ellenkezőleg, én tudok mutatni nyilatkozatokat, a hol egy Deák Ferencz, a kiről pedig azt állítják a