Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-200
200. országos ülés Í903 február 7-én, szombaton. 251 t. képviselő urak, hogy az ő politikájának a letéteményesei, utódai és a kinek a nézeteiről a t. képviselő ur egy könyvet irt, melyben az ő közjogi tanainak változhatatlanságát és örök életét hirdette, . . . Gr. Andrássy Gyula: Nem! Mezőssy Béla: ... az igaz, hogy az idő kissé ráczáfolt, mert a változhatatlan és örök életű tanokat két év múlva egy második könyvben újra meg kellett irni — ez a Deák Ferencz akkor, a kiegyezés legkritikusabb pontján, mikor arról volt szó, hogy az egész kiegyezés dugába dőlhet, szintén megtagadta a nagyhatalmi politikát, megtagadta annak daczára, hogy az akkori Magyarországnak leendő miniszterelnöke, gróf Andrássy Gyula mindent elkövetett, hogy a feliratba ez a kifejezés: »nagykatalmi politika«, belejöjjön. Gr. Andrássy Gyula: Igaz! Mezőssy Béla: Ugy látom, hogy a t. képviselő ur emlékszik erre a jelenetre, de mMel talán lesznek a házban, a kiket ez érdekel, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad röviden erre kiterjeszkednem. A trónbeszéd, melyet a Felség a magyar nemzethez intézett . . . Rakovszky István: Igen, a harmadik pont! Mezőssy Béla . . . harmadik pontjában — a mint Rakovszky t. képviselőtársam helyesen mondja — (Zaj.) jelezte a monarchia nagyhatalmi állását és erre az lett a határozat, hogy a felirati javaslatban Deák adja meg a választ. A válasznak ez a passzusa igy szól: »Valamint a legveszélyesebb harczok között is meg volt eddig védve a birodalom a nélkül, hogy Magyarország önállását és törvényes függetlenségét a legkisebb mértékben is meg kellett volna rontani, ugy a jövőben is fennállhat a birodalom biztonsága Magyarország alkotmányos önállása mellett.* Gróf Andrássy Gyula, az akkori deszignált miniszterelnök ezen nézettel nagyon nem volt megelégedve és az akkori határozati pártot összehívta egy értekezletre, . . . bocsánat, a felirati pártot . . . Rakovszky István: Az is ott volt! Mezőssy Béla: Igaz, pártkülönbség nélkül ott voltak. Az értekezlet czélja az volt, hogy hátha ezen kérdésben Deák Ferenczet is a szokásos módon meg lehetne puhítani. Ezen az értekezleten Andrásssy előadta, hogy nézete szerint a trónbeszédre, mely három helyen emliti a nagyhatalmi állást, a puszta biztonsággal felelni nem lehet, mert a monarchia csak a nagyhatalmi állás biztositása végett kMan egyezkedni. Es még ilyen kritikus időpontban Deák Ferencz semmi körülmények közt nem volt erre kapható, sőt felirati javaslatát indokoló beszédében igy szólott: »A népek ragaszkodása az, a mi a nagyhatalmat biztosítja, (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és hogyha az egybeolvasztás törekvése helyett ä*z egyetértés fog előtérbe lépni, ha az állam takarékosság és gondos gazdálkodás által (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbal'oldalon.) könnyít a terhein, ha teret nyit a polgárok szorgalmának, hogy erejüket a maguk számára fejleszszék ki, akkor az erő nagyobbá, a nagyhatalom még nagyobb hatalommá lesz, Nem teszem bele ezt a szót azért, mert azt hiszem, hogy ő Felsége, midőn a trónbeszédben ezt megemlítette, nem azért tette, hogy azt a felirati javaslatban mi is megemlítsük, hanem mint valóságos konzekráczióját azon kapcsolatnak és közös védelemnek, a mely a pragmatika szankczió által kitüzetetfc. Ha nem terjed tovább e két szó értelme, mint arra, a mi a pragmatika szankczióban úgyis megvan, akkor felesleges megemlíteni.« (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a ház nem gróf Andrássy Gyula, az akkori Andrássy Gyula álláspontját akczeptálta, a kit ez a dolog annyira elkeserített, hogy bizalmas leveleiben, a melyek szintén feltalálhatók, kijelentette, hogy Deák Ferencz gyámkodását nem lehet tovább tűrni. De a nemzet tűrte ezen gyámkodást; tűrte, mert annak az embernek, a ki ezt vasakaratával és csökönyösségével meggátolta, igaza volt, mert nagyhatalmi politika és nemzeti politika két különböző dolog. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Nem! Mezőssy Béla: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem. Kérem, próbáljunk erre is válaszolni. Egy nagy angol államférfiú mondja, hogy a monarchikus kormányzat sikerének előfeltétele az, hogy a fejedelem törekvése a nemzet akaratával teljes összhangban legyen. Az a kérdés, hogy megvan-e ez minálunk ? Nincs meg sem a kis, sem a nagy dolgokban. Pedig — és itt megint érzelmi húrokat kell pengetnem — mennyire kívánatos lenne az, hogy ez az összhang végrevalahára helyreálljon, és mennyit felejtettünk mi azért, hogy ez létrejöhessen. Uray Imre: Ők semmit sem! Mezőssy Béla: Azt mondja az üdvözítő tana: »Bocsásd meg a mi vétkeinket, a mint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.« Madarász József: A miatyánknak könnyű azt mondani, de nehéz megtenni! Mezőssy Béla: Mi megbocsátottuk az ő vétkeiket ! Madarász József: Nem bocsátom meg én soha! (Élénk éljenzés a szélsöbaloldalon. Derültség jobbfelol.) Mezőssy Béla: Nagy kérdés, hogy volt-e joga egy nemzedéknek ezt megbocsátani; volt-e joga fátyolt borítani a történelmi események szakadatlan lánczolatára, mely évszázadok óta semmi egyéb, mint lábbal tiprása minden isteni és emberi jognak, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) semmibe vevése alkotmányunknak, törekvés az ország elszegényitésére és nyelvünk kiirtására. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagy kérdés, volt-e joga e nemzetnek megbocsá09*
