Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

232 199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. sohasem szoktam senkit sem megsérteni, sőt kifejezéseimben mindig innét maradok annak, a mi csak sértés látszatávalbirhatna is, (TJgy van! ITgyvan! a jobboldalon.) Most is, ime, nem beszéltem gyanúsításról, csak vádról ... Barta Ödön: Nem is volt az gyanúsítás! Széll Kálmán miniszterelnök: Én igenis állítom, hogy ha valakire azt mondják, hogy a hatalom kegyét vadászsza és azért tesz bizonyos nyilatkozatokat: az megvádolás. (TJgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zaj és ellenmondásoh a szélsíJbaloldalon.) Andrássy Gyula pedig az ő egyéni nagy tulajdonainál és abszolút integritásánál, az ő kMáló múltjánál, az ő kristálytiszta jelleménél fogva ezt a vádat nem érdemli meg soha, semmi körülmények között és most se,a mikor ó' az ő meggyőződése szerint fejtegetett, egészen konkrété és objektíve egy kérdést. (Zaj a szélsöbaloldalon. Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) 0 fejtegette azt a kérdést és fejtegette azon meggyőződése szerint... (Zaj a szélsöbaloldalon. Molnár Jenő többször közbeszól.) Elnök: Molnár Jenő képviselő urat kérem, ne méltóztassék folytonosan közbeszólni! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . mondom, azon meggyőződése szerint, a mely nem mai keletű, hanem meggyőződése volt mindig és fejtegette azon az alapon és ebből merítette meggyőződését és érvelését, hogy a 67. és 68-iki törvényhozás, az 1867 : XII. t.-czikk és a véderőről szóló 1868-ik évi t.-czikk, de különösen az 1867 : XII. t.-czikk az összes és egész hadseregnek, a melynek kiegészítő része a magyar hadsereg, egységes vezérletére vonatkozó intézkedést a legfőbb hadúrra bizta. Ezen, az egységes vezényletről szóló szakasza a törvénynek, vagyis a 11. §. igy hangzik (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz . . .« (Nagy zaj és felkiáltások a szélscibaloldalon: Alkotmányos!) ». . . a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik él.* (Zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások: 0 Felsége, a magyar király által intézendőnek!) Hát már most gróf Andrássy Gyula azt tartja, hogy czélszerüségi okokból — s ezek voltak az ő szavai... (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Széll Kálmán miniszterelnök: ... mondom, azt tartja — czélszerüségi okokból — hogy az egész és együttes hadseregben, a mint a törvény a hadsereget nevezi, az egységes vezénylet czélszerübben szerveztetik, hogy ha a vezényleti és szolgálati nyelv az összes és egész hadseregben egy nyelvben állapittatik meg. (Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Ez volt gróf Andrássy Gyula okoskodása és ezen okoskodása és az egységes vezényleti nyelvnek szüksége czélszerüségi okokra volt visszavezetve. Világosan arra volt fektetve az okoskodás, hogy az 1867: XII. t.-czikk 11. §-ában lefektetett jognál fogva állapította meg a király az egységes vezényleti nyelvet a czélból, hogy a hadsereg egységes vezérlete, — a mit a törvény világosan említ — ilyenformán és ezáltal is biztosittassék. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) És ez az én nézetem is, ugy a mint most kifejtettem. E tekintetben lehetnek eltérő nézetek és — megengedem — olyan ellenkező nézetek, a melyek mellett igen sokat lehet felhozni. De azt mondani, hogy ezen okoskodás a magyar nyelv, a magyar állam megsértését jelenti: nem lehet. (TJgy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Hiszen azért mi is nagyra tartjuk és szentnek tartjuk azt, hogy nyelvében él a magyar . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hocli! IIocJi!)... ha az 1867: XII. t.-cz. alapján az egész hadseregnek, a melynek vezényletét és belszervezetét a koronára bizza a törvény, vezénylete, czélszerüségi okokból, nem magyar nyelven történik is. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon). Azért a magyar nyelv nem tétetik, mint Barta Ödön t. képviselő ur mondja, egy más országtól függővé, mert annak ebbe semmi beleszólása nincsen, hanem a királyra, a legfőbb hadúrra bízatott a hadsereg vezényletének és igy vezényleti nyelvének meghatározása a törvény értelmében. Aztán azért ezzel az se sértetett meg, — a mit Barta Ödön t. képviselőtársam mond sa miben én is egyetértek vele, — hogy minden jog és igy a felségjogok is a nemzet egyetemétől származnak, hiszen a korona és nemzet egységes és elválaszthatatlan testet képez, mert az 1867 : XII. t.-czikk alapján gyakorolja a korona ezt a jogot, tehát a törvényhozás, a nemzet egyetemes akaratának törvényhozási megnyilatkozása alapján. (TJgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) A magyar nyelv ezáltal közös ügygyé sehogy sincs téve, ha az 1867 : XII. törvényczikk értelmében 35 esztendei gyakorlat alapján az az állapot áll fenn, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Elég szégyen! Nagy zaj a szélsőbalon. Elnök csenget.) hogy czélszerüségi okokból az egységes vezénylet joga alapján a német a vezénynyelv. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) A magyar nyelv jogai azért a hadseregben is megvannak (Elénk ellenmondás és zaj a szélsöbaloldalon.), megvannak az oktatásban, megvannak a levelezésben. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Zajos ellenmondás és nyugtalanság és szélsöbaloldalon. Egy hang: Fejérváry nem ismeri el!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot! Széll Kálmán miniszterelnök: A magyar nyelvnek megvannak a maga örök és elévülhetetlen jogai. (Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem lehet tovább hallgatni! Eláll! Elnök csenget.) Hát azt sem akarják konczedálni . . . (Folytonos nagy zaj.)