Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. 233 Elnök (csenget): Kérem, t. képviselő urak, méltóztassanak nyugodtan és csendben meghallgatni a szónokot! (Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát azt sem fogadják szívesen . . . (Felkiáltásolc a szélsőbaloldalról : Nem! Ne tessék ilyen teóriákkal elöállanil Zaj, Elnök csenget.) Azt hittem, hogy azt csak elismeréssel fogadják, ha én ebből a székből azt hirdetem . . . (Folytonos, nagy zaj a szélsobaloldaíon.) a mikor én azt hirdetem ebből a székből, hogy a magyar nyelvnek megvannak a maga elévülhetetlen jogai, azokat szentül tiszteletben tartjuk s hogy a magyar nyelv a hadseregben is érvényesüljön ott, a hol az egységes vezénylet mellett lehetséges. (Élénk ellenmondás a szélsobaloldaíon.) Rákosi Viktor: Igen ! Landessprache! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Hát a magyar tisztek visszahelyezésére vonatkozó kijelentéseink is mit jelentenek egyebet? Ezekben tehát mind fentartjuk a magyar nyelv jogait (Zaj a szélsobaloldaíon.) és nem lesz magyar politikus sem itt, sem másutt, a ki a magyar nyelv legitim jogait, a magyar államnak ezt az elévülhetetlen jogát csorbítani engedné. Hanem czélszerüségi okokból a vezénylet a szolgálati nyelvre nézve ugy van szervezve, hogy egységes nyelve legyen, mert nem akarunk oly hadsereget, a mely szükség esetében, épen a nem egységes vezényleti nyelv miatt, védképességében és harczképességében szenvedhetne. (Elénk felkiáltások a szélsobaloldaíon: Eláll!) Így áll a kérdés. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélsobaloldaíon.) Elnök: Holló Lajos képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldaíon.) Holló Lajos: T. képviselőház! A. t. miniszterelnök ur nem látja annak indokát, hogy mi gróf Andrássy Gyula képviselő urnak tegnapi felszólalását itt napirend előtt n felszólalás és megbeszélés tárgyává teszszük. O ezt a jogot megadná az egyénnek, a kit megneveztek, a ki személyében van megtámadva, de nem akarja megadni oly esetekben, mikor a nemzetnek nagy közjogai, a nemzetnek históriailag kidomborodott egyénisége azok, a mik támadás tárgyát képezik. Mi nem veszszük és nem vehetjük ki ezt az anyagot a vitának további medréből, nem is szándékozunk. Felszólaló t. barátaim a mai napon is, azt hiszem, méltó fejtegetésben, visszautasításban és válaszban fogják ezt a vádat részesíteni. (Zaj a szélsobaloldaíon.) De vannak esetek, midőn kijelentések hangzanak el ebben a parlamentben, a melyek a nemzet jogai ellen sértők. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobbóldalon.) Szatmári Mór: A túloldal demonstrál! Holló Lajos: Ezek, bárki részéről: nemzetiségi vagy magyar képviselő részéről hangozzanak is el, mindig visszautasításban részesültek a múltban és visszautasitásbban fognak részesülni KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. 1 a jövőben. (Elénk helyeslés a szélsobaloldaíon.) Gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársunk felszólalását fokozta nemcsak az ő egyéni súlya, de az is, hogy a kormány a maga tetszésével, félhMatalos lapjának hozzájárulásával, annak egész tenorját magáévá tette. Azt mondotta tegnap a félhMatalos kormánylap, hogy a mit gróf Andrássy Gyula ur fejtegetett, azt el fogják olvasni országszerte. El fogja ismerni mindenki, hogy a mikor a katonai javaslatok védelmére kelt, a törvények tisztelete, jogaink épségben tartása, nemzeti érdekeink biztosítása lebegett lelki szemei előtt. Az ő beszédei mély tanúságot tartalmaznak, (Derültség a szélsobaloldaíon.) a melynek benyomásai a szMekbe és elmékbe fognak bevésődni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rákosi Víkor: Felköszöntő! Holló Lajos: Mik azok a tanítások, a melyek alkalmasak arra, hogy a nemzet lelkébe és szMébe bevésődjenek ? , Thaly Kálmán: Báró Récsey Ádám tanai! Holló Lajos: Az első tanítása — csak a közjogi dolgokra térek ki — az, hogy a nemzetnek joga a hadszervezetben az ő nyelvéhez néni alapszik törvényen. Azt mondja szó szerint: »Attérek most a német szolgálati nyelv kérdésére. Erről is azt mondják, hogy az törvényellenes . . .« Azonban »nem volt kimondva az általános érvényű magyar nyslv. (Nagy zaj a szélsobaloldaíon. Felkiáltások: Ez hallatlan!) A 47-iki törvény kiterjesztette a magyar nyelv kötelező voltát az állami élet legtöbb ágára, de a hadseregre nem. Csak a 68-iki nemzetiségi törvény mondja ki világosan, hogy a magyar nyelv az állam nyelve Magyarországon, de ezt a törvényt a közös intézményekre alkalmazni nem lehet, mert ekként a közös ügyek automaticze lassankint megszüntetnének.« (Nagy zaj a szélsobaloldaíon. Felkiáltások: Talán sajnálja Őket!) Mezőssy Béla: így még az ó-konzervatMek sem beszéltek! Thaly Ferencz: Mit szól mindezekhez a volt nemzeti párt? (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások : Hol vannak a nemzeti pártiali ?) Holló Lajos: Ha mi, a miniszterelnök ur szerint, nem szeretjük az igazságot, legalább nem mindig . . . Széll Kálmán miniszterelnök: A vádról beszéltem ! Thaly Kálmán: Azt mondotta, hogy nem szeretjük az igazságot! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Az egész pártra mondotta! Ezt nem felejtjük el! Széll Kálmán miniszterelnök: A vádról beszéltem ! Leszkay Gyula: Nem lehet azt eltagadni, ott vannak a gyorsírói jegyzetek! (Nagy zaj a szélsobaloldaíon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Persze, hogy ott van, a mit mondtam! Thaly Kálmán: Vonja vissza! (Nagy zaj.) 30