Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

199: országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. 231 Széll Kálmán miniszterelnök: ... akkor — ez nézet, nem ugyan az önöké, de talán szintén jogosult, épen ugy, mint az önöké — én azon nézetben vagyok, hogy a napirend előtti felszólalásnak ilyen kérdésben helye nincsen, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellentmondás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : JÍZ elnök megadta a jogot.) ...nincsen pedig különösen akkor, a mikor a vita még folyik, tehát a képviselők egész sorozata teljes szabadsággal és teljes jogkörrel válaszolhat és felelhet (Nagy zaj a szélsöbalcläalon.) azokra, a miket gróf Andrássy Gyula tegnap mondott. Még Barta Ödön t. képviselőtársam is (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) — mert határozati javaslatot is nyújtott be —jogosítva van még szólani, aztán a szónokok egész sorával leszünk szerencsések találkozni. Már ma az általános vita első szónoka is tiltakozik, mint a hogy önök mondják, a vita alatt, a nemzet nevében. De, hogy »a nemzet nevében« kelljen tiltakozni egynapirend előtti felszólalásban, a mi egészen másra szokott igénybe vétetni, ezt én a tárgyalás természetes rendjével ellentétben levőnek tartom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A vitatott kérdésbe, vagyis annak a vitatásába, hogy hogyan áll nézetem szerint a kérdés, most ezúttal belebocsátkozni nem fogok. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Pedig szeretnők! Halljuk! Halljuk!) Hát a t. képviselő uraknak igen nehéz a kedvükben járni. Néha azt hallom, hogy már megint a miniszterelnök beszél, mindig csak ő beszél; és a mikor azt mondom, hogy én a vita rendjét akarom megtartani és majd a vita folyamán akarok felszólalni, mert fogok felszólalni, akkor azt mondják: miért nem beszél még a vita rendjén kMül is, a napirend előtt ? (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Jobb ezt mindjárt tisztázni! Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) De hát hogy azt ne higyjék a t. képviselő urak, hogy én a kérdés elől szándékozom kitérni . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Barta képviselő ur felszólalására egypár megjegyzést azonnal megteszek. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tartom jogosultnak azzal vádolni gróf Andrássy Gyulát . . . (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Nem vádoltuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni, különben kénytelen leszek a közbeszóló képviselőket névszerint megnevezni. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Hát az nem vád, mikor Barta t. képviselő ur a hatalom kegyéről szól? Persze, az önök részéről akármi mondatik, az sohasem vád! Hát az nem vád,— és pedig súlyos vád,— a mikor a t. képviselőtársam azon kezdi beszédét, hogy szomorú dolog, hogy a hatalom kegye végett valaki ilyen fejtegetéseket tesz, vagy amolyan dolgokat mond ? (Elénk helyeslésés tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt csak el kell ismerni, hogy ez vád. sőt vádnál is több, mert ez meggyanusitás és ha én ezt a meggyanusitást csak vádnak jellemzem, még ez sem tetszik azoknak, kik közbeszólással zajongnak és az ellen tiltakoznak, hogy ez csakugyan vád volt. (Folytonos zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Nagyon nehéz akkor önökkel vitatkozni, mert akkor a zajongó urak az igazságot nem szeretik és nem tűrik el! (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Én abban, a mit a miniszterelnök ur mondott, semmiféle sértést sem látok. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Abczug ! Abczug!) Gabányi Miklós: Látszik, hogy talián és nem magyar! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék rendreutasítani a minisztert!) A jobb- és baloldalon egyaránt csendet kérek, mert kénytelen leszek a képviselő urakat rendreutasitani! (Lengyel Zoltán közbeszól.) Csendet kérek, Lengyel képviselő ur! Gabányi Miklós: Látszik, hogy talián! (Nagy derültség a szélsöbaloldalon.) Elnök: Gabányi képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj, mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát én azt állítom, t, képviselőház, ha valakit azzal a váddal illetnek, — hogy ne mondjam, gyanúsítással — támadnak meg és én most erre a vádra akarok felelni és állítom, hogy abban vád van, abban, a mit Barta Ödön ur mondott és önök ez ellen demonstrálnak: akkor jogom van azt mondani, hogy azok, a kik ezt nem akarják meghallgatni, az igazságot nem akarják elismerni, mert ki tagadhatja nyugodtan, hogy az vád volt? És biróvá teszem Barta Ödön t. képviselő urat, nem akarta-e gróf Andrássy Gyulát megvádolni? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Majd megmondom! Széll Kálmán miniszterelnök: Az ő álláspontja szerint meg akarta vádolni. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Rászolgált ! Élénk felkiáltások a jobboldalon : Halljuk ! Halljuk!) Az megint más kérdés, hogy rászolgált-e vagy nem. En azt tartom, hogy nem, és hogy gróf Andrássy beszédének lényegét és tendencziáját félreértették. Tény az, hogy meg volt vádolva, mert a vádnak legobjektMebb tényállása benne van a képviselő ur állításában. És önöket csodálatosan mégis türelmetlenné teszi, hogy én azt mondtam, hogy önök nem akarják ennek az én állításomnak igazságát belátni. (Mozgás és élénk ellenmondás a baloldalon.) Én