Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

198. országos ütés 1903 február 5-én, csütörtökön. 223 terhet a vállaira vegyen, és meg kellett volna ezt mondani őszinte nyíltsággal, s ha ez meg nem történt volna, akkor kötelességet mulasztottak azok, kik legközelebb állanak a trón zsámolyához. (Elénk helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Fájdalom, gyakran van okunk feltételezni azt, hogy azok, kik a trónhoz közel állanak, nem teszik meg abbeli kötelességüket, hogy ott az akadályokat és nehézségeket is feltárnák, és megismertetnék az ország sanyarú helyzetét. (Igaz! Ugy van ! a szélsÖbaloldalon.) Következtethetjük ezt oly beszédekből, mint a milyen pl. elhangzott a múlt évi delegáczió megnyitásakor, mikor a delegáczió elnöke beszédét azzal kezdette: »Mielőtt munkához látnánk, idejöttünk hódolatunkat bemutatni; az országos bizottság feladata a közös költségvetés megállapítása, áldozatkészségünkben ez idén sem lesz hiány,« (Felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Azt élhiszszük !) Nem ez az a hang, mely a nemzet és király iránt egyaránt tartozó hűségnek követelménye, hanem az őszinte szó, mely megmondja azt: Uram, e nemzet hűségében, hazafiságában változatlan és rendületlen, de ereje a kimerülésen van. (Helyeslés a szélsÖbaloldalon,) Ha én keresem azon okokat, melyek ezen törvényjavaslatot idehozták, — meglehet, hogy tévedek, — de én annak tulajdonítom, hogy a f. évi május havában lejáró és már a múlt évben megújított hármas-szövetségi egyezmény kötelezte ezt a monarchiát véderejének szaporítására, s ezen kötelezettségének akart a hadügyi kormány eleget tenni. Én megvallom, nagyon nagyra becsülöm a monarchia szempontjából a szomszéd államoknak barátságát és szövetségét; de azt tartom, hogy veszedelmes az olyan szövetség, a mely csak a hadi áldozatok terén folyton ujabb és ujabb követelményekkel tud előállani, a közgazdasági kérdésekben pedig elnyom minket és akadályoz abban, hogy gazdasági erőforrásainkat nagyobb mértékben kimerítsük. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Egyáltalában a német birodalomnak irántunk követett politikájában valami nagyon különös magatartást látok. A hMatalos német birodalom a mi őszinte és igaz barátunk és szövetségesünk, a nem hMatalos német birodalomban pedig mindenhol látjuk a monarchia összetartozandósága ellen irányuló törekvést. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Hogy ezek már milyen erősek, azt bizonyítja, hogy csak néhány nappal azelőtt a német birodalom bécsi nagykövete egy nyilvános ünnepélyes alkalommal beszédében figyelmeztette az ő honfitársait arra, hogy ha az osztrák és magyar monarchia vendégszeretetét igénybe veszik, a vendégjoggal kötelességek is járván, ennek a monarchiának belügyeibe ne avatkozzanak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igaza volt! Okolicsányi Lászlói Tökéletesen igaza volt, t. miniszter ur, de épen az, hogy erre a figyelmeztetésre szükség volt, azt bizonyítja, hogy egy igen erős törekvés létezik a német birodalomban, amely törekvés annál veszedelmesebb, mert visszhangra talál a monarchia másik államában és ott millió számra vannak olyanok, a kik rokonszenveznek vele, a kik tüntetnek a német birodalom iránt érzett rokonszenvükkel, (Ugy van! a szélsőbaloldalon?) Molnár Jenő: Az nem baj! (Zaj.) A ki közbeszól, az már illojális; itt nem szabad egy szót sem szólani. Okolicsányi László: T. képviselőház! Ha azokhoz fordulok, a kik nagyrabecsülik azt a szövetséget, a kiknek ideálja és vágya a nagyhatalmi állás, azt kérdem, mit ér az a nagyhatalmi állás, a mely egy elszegényedett, gazdaságilag kiszipolyozott és részben czentrifugális törekvésű erőkből álló népkonglomerátumból áll ? Az ily nagybani állást komolyan venni nem lehet és itt már megvan az a mérték, a mikor a nagyhatalmi állásnak nem létezését konstatálni lehet. Ha jtedig azt a nagyhatalmi állást ma még Európa többi államai respektálják, én ugy vagyok meggyőződve, hogy az udvariassági fénynél nem egyéb. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalodalon.) Igen t. képviselőház! Abban az államok szövetségében, a melyet a mi külügyi kormányunk létesített és a melylyel nagyon szeret dicsekedni, én meg tudnám találni a monarchiának egy igen nagy és nemes feladatát, és ha azt meg tudja ez a monarchia oldani, akkor töltötte be igazán kulturmisszióját Közép-Európa és a művelt világ irányában. Dicsekednek azzal, hogy Németországgal, Olaszországgal szoros szövetségben vagyunk, az utóbbi időben pedig Oroszországgal szemben is egy nagyfokú közeledés, egy entente cordiale jött létre, legutóbb pedig értesültünk arról, hogy Németország és Francziaország közt azok a régi ellentétek szintén már nem olyan élesek, sőt barátságos közeledés is történt. Nos hát akkor uraim, itt van KözépEurópa összes nagyhatalma és ereje, hát, ha őszinte barátság és szövetségben vannak egymással, miért tartják feladatuknak a népeket még mindig fegyver alatt tartani, hadi tervekkel tönkre tenni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) gazdaságilag nyomorba kergetni, ugy, mintha mi valóságos barbár csordákkal volnánk körülvéve, mintha minden oldalon félteni kellene határaink épségét! Miért nem lépnek akkor egyetértésre, és ha megvan köztük az egyetértés, miért nem használják fel ezt abban az irányban, hogy az emberiség nemes hMatását tegyék lehetővé. Az embernek a hMatása nem fegyvert viselni, hanem hogy dolgozzék, gazdasági értékeket termeljen, hogy szellemileg és anyagilag haladjon, és a kultúrának legmagasabb fokára törekedjék. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A fegyverviselés