Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

február 5-én, csütörtökön. 224 198. országos ülés 1903 minden embernek kMétel nélkül a kötelessége akkor, a mikor reá szükség van. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezen törekvésben, és ezen feladatnak megoldásában látnám én a monarchiának kulturmisszióját igazán. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Egy állam sem volna méltóbb, egy sem volna hMatottabb ennek az iránynak kezdeményezésére, mint a mi monarchiánk, ha ugyan volna olyan külügyi képviselete, hogy valaha egy önálló kezdeményezést képes lett volna megcsinálni. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, tagadhatatlan, hogy addig is, a mig ez a czél el lesz érve, a mig talán eljutunk oda, a mit mint szép ábrándot Hentaller Lajos barátom ugy fejezett ki, hogy a hadsereg ne legyen egyéb, mint felfegyverzett nép, a nép pedig ne legyen egyéb, mint a leszerelt hadsereg, addig is gondoskodnunk kell a hadsereg védőképességéről és fentartásáról, s én nem akarok arra az álláspontra helyezkedni, bogy ennek a hadseregnek semmit meg nem szavazok. Mert hiszen, habár az én törekvéseimnek és czéljaimnak az ideálja az önálló magyar hadsereg, azért tudom, és tisztában vagyok vele, de tisztában van vele minden magyar ember, hogy addig, a mig a nemzet ehhez való jogát kMMni nem birja, az ország védelméről gondoskodni egyforma kötelessége mindegyikünknek. Igen, de jogunk van akkor vizsgálni azt, hogy ennek a hadseregnek milyen a szelleme, iránya, hogy ez a hadsereg ennek a magyar államnak, a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet érzelmeinek és a magyar nemzet törekvéseinek megfelel-e és azzal összhangzásban áll-e ? (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A mostani vita folyamán több ízben hallottunk panaszokat a miatt, hogy nálunk a hadsereg és a nemzet között nincsen meg az a benső egyetértés. Báró Solymossy t. képviselőtársam pl. felhozta azt, hogy a tisztikarra roppant elkedvetlenitőleg hat, hogy ők gyakran igen erős kritikának vannak kitéve. Felhozta ő is és mások is, hogy a közös hadseregben nem elég magyar ember szolgál. Én ezeket a panaszokat tökéletesen jogosultaknak fogadom el, de az a meggyőződésem, hogy az adott viszonyok közt nem is lehet máskép. (Ugy van! Ugy van! a szäsőbaloldalon.) Ne a tiszt urak legyenek érzékenyek, ha a hadsereg szelleme miatt megrójuk őket, hanem legyenek némi tekintettel a nemzet érzékenységére, a mely nemzet a hadsereget pénzéből és véréből fentartja és a mely nemzetet jelvényeiben és nyelvében ez a hadsereg minden istenadta nap százszor sért meg

v (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ha azt akarják, hogy a tisztikarban több magyar ember szolgáljon és szMesen szolgáljon, akkor annak a hadseregnek nem szabad olyannak lennie, a milyen volt a zsoldos hadsereg korában, hanem alkalmazkodni kell a nemzeti állam követelményeihez, a modern igényekhez. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.} T. ház! Mindnyájunk legfőbb kMánsága az, hogy a hadseregbe a magyar szellemet bevigyük, de viszont nem lehet kívánni azt, hogy magyar emberek katonai intézetekbe adják a fiaikat, hogy ott azután elnémetesitsék őket. Hiszen felhívom a t. ház figyelmét csak arra, hogy a múlt évben, a mikor a delegáczióban szóvá tétetett, hogy a tengerészeti pályán olyan feltűnő csekély számban vannak magyarok, a tengerészet vezetősége egész őszintén bevallotta, hogy a felvételi vizsgák maguk megnehezítik a magyar iskolákból kikerült fiatal embereknek a tengerészeti akadémiába való felvételt. Ez indította azután a múlt évi delegácziót arra, hogy határozati javaslatban utasította a tengerészet vezetőségét, hogy állapítsa meg a tengerészeti akadémia felvételi vizsgáit ugy, hogy a magyar iskolákból kikerült fiatal emberek hátrányt ne szenvedjenek, de hogy ez a határozati javaslat mikor fog valósággá lenni, azt természetesen senki sem tudj a. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Látva azt, hogy az idő nagyon előrehaladt, még csak néhány szóval azokra akarok reflektálni, a miket a honvédelmi miniszter úrtól legutóbb hallottunk és a miket ugy állítottak oda, mintha azok bizonyos nemzeti aspirácziók kielégítését foglalnák magukban; talán azt is várták, hogy a miniszter urnak ezen kijelentései roppantul meg fognak bennünket nyugtatni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akármit mondanék, az urakat nem nyugtathatnám meg! Nem is vártam soha! Okolicsányi László: Ha nem várta, akkor nem csalódott, mert kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azok, a miket a miniszter ur kilátásba helyezett, egyáltalán semmit sem jelentenek. Azt mondta a honvédelmi miniszter ur, hogy a katonai bűnvádi eljárás mielőbb elő fog terjesztetni. Hisz ezt már régen hallottuk. De hogy mikor fogja ezt a katonai bűnvádi eljárási törvényjavaslatot előterjeszteni, azt sem most meg nem mondta, sem azelőtt nem mondta meg. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem tudom, nem akarja-e a miniszter ur a felelőséget csak az igazságügyminiszterekre .tolni, a mikor azt mondja, hogy az igazságügyminiszterekkel nem tudnak megegyezni. De ezt én különben egész természetes dolognak is tartom és ebből már következtetni is tudok azon javaslatoknak tartalmára és irányára. Azt hiszem, hogy az igazságügyminiszterekkel való megegyezés talán azért nem tud létrejönni, mert azok a javaslatok semmiben sem fognak olyan rendelkezéseket tartalmazni, a melyek egy modern jogász gondolkozásával megegyeztethetők. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Uray Imre: Sötétségben bujkálnak !