Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

222 198. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. legtökéletesebben felszerelni. És itt azután esünk abba a hibába, hogy túlmegyünk azokon a határokon, a melyeket a czél, a szükség, a rendeltetés irnak elő. Hogy ne hozzak fel más példát, bátor vagyok csak a tengerészetre hMatkozni. Hiszen nekünk ma már, mondhatom, modern színvonalon álló, igen szépen fejlett tengerészetünk van. Ha azonban a tengerészet vezetőségével érintkezik az ember, folytonosan panaszokkal vannak eltelve, hogy még ez nincs, az nincs, uj hajók kellenének, uj ágyuk kellenek és mindenféle uj felszerelés. Hiszen ennek a monarchiának az én tudtommal és meggyőződésem szerint nem lehet más czélja, mint az a kis partvédelem, annak a néhány száz kilométer partnak a megvédése, a melylyel mi rendelkezünk. Fájdalom, több tengerészeti partunk nincs. Ha volna, nagyon szívesen megszavaznék ezeket a nagyobb tengerészeti költségeket és fejlesztenők tengerészetünket, mert akkor a nagyobb tengerpart bizonyára ujabb gazdasági erőforrásokat nyitna meg az állampolgároknak és a teherviselést könnyebbé tennék részükre. De hiszen, t. képviselőház, oly mértékben fejlesztettük tengerészetünket, a mely semmi arányban nincs a mi tengerészeti érdekeinkkel. Ha nézem a mi tengerészeti költségvetésünket az utolsó tiz évben, ahhoz az eredményhez jutok, hogy Ausztria és Magyarország tengerészeti budgetje, a rendkívüli hitelt is beszámítva, 1893-ban 24,000.000 K-t tett ki. 1903-ban kitett 48,940.000 K-t, tehát mégegyszer ennyit. Hozzászámítva még a kínai hadi kárpótlást, a mit a kínai expediczióval felmerült kártérítésekre fizetünk, összesen 54,866.000 K. Tengerészeti budgetunk tehát tiz év alatt 24,000.000 K-ról 48,940.000 K-ra emelkedett. Ha már most összehasonlítjuk Francziaország tengerészeti budgetjét, látjuk, hogy Francziaországban a tengerészeti budget 1893-ban 267,000.000 K volt. Ez abszolúte véve természetesen sokkal nagyobb, mint a mienk, de ez 10 év alatt emelkedett 298 millióra. Olaszországnak a tengerészeti budgetje pedig az utóbbi 10 év alatt 28 millióval kevesebb lett, mint volt. Ha ezeket a szempontokat vizsgálom, akkor ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása azért is veszedelmes, mert módot és alapot nyújtunk vele arra, hogy a mi terheink kiszámíthatatlan mértékben tovább is fokoztassanak. Ha a szükség a múlt nyáron azt kívánta, hogy 6000 fővel szaporítsuk az ujonczlétszámot, akkor nem vagyok képes belátni és senki sem adott felvilágosítást arra, hogy miért szaporítsuk ezen létszámot ma egyszerre 21.900-zal. Tudom, hogy oly viszonyok közt, mikor az államnak biztonsága forog kérdésben, a katonai intézmények fejlesztése, a hadsereg megerősítése kétségtelenül hazafiúi kötelesség. Én* ebben a kérdésben nem helyezkedem elvi álláspontra, nem abból a szempontból bírálom ezt a javaslatot, a mely szerintem és ezen oldalnak meggyőződése szerint helyes, nem az önálló magyar hadsereg szemjwntjábó], hanem bírálom azon szempontból, hogy megszavazhatom-e ezen javaslatot akkor is, ha az a hadsereg olyan volna, a milyennek mi óhajtjuk. Én arra a meggyőződésre jutok, hogy nem látom ma a szükségességét ezen javaslat elfogadásának. Én nem tudom magamat megnyugtatni azzal a kijelentéssel, melyet Solymossy képviselő úrtól hallottunk, a ki azt mondta, hogy ha a honvédelmi miniszter ur nem látta volna be ennek a javaslatnak szükségességét, akkor bizonyára nem hozta volna a ház elé, ő tehát megnyugszik abban, hogy a miniszter ur a javaslatot szükségesnek tartja és ezért is elfogadja. Én annak a nagy áldozatnak, melyet ezen javaslattal az országra hárítunk, a szükségességét magam akarom látni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha pedig ezt vizsgáljuk, akkor fel kell vetnem azt a kérdést, hogy fenyegeti-e valahonnan a mi monarchiánkat veszély ? A külügyi expozé a lehető legmegnyugtatóbb nemzetközi állapotokat tünteti fel. Szövetséges viszonyban vagyunk Közép-Európa leghatalmasabb államaMal, barátságos viszonyban az összes államokkal, sehol sincs mitől félni. Ily körülmények között miféle foka a politikai bölcseségnek indokolhatja azt, hogy ezt a törvényjavaslatot épen most terjesztjük a képviselőház elé, mintha épen most volna kedvező az idő arra, hogy az ország vállaira ujabb terheket rakjanak és tőle ujabb áldozatokat kívánjanak. A mi gazdasági viszonyaink Ausztriával még véglegesen és megnyugtatóan rendezve nincsenek ; a kiegyezés kérdése még függőben van, gazdasági viszonyaink nem valami brilliánsak, s azt hiszem, mindenki elismeri, hogy nyomasztóbb helyzetben ez az ország még nem volt. A vállalkozás kedvtelen, az ipar pang, a mezőgazdaság eladósodik, elszegényedik, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a föld népe vándorbotot ragad és tengeren túl keres megélhetést. Az ország belszükségletei, kulturális igényei nincsenek kielégítve, minden oldalról vannak panaszok és követelések, és ily viszonyok közt állanak elő ilyen javaslattal, mely beláthatatlan terhet ró erre az országra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon!) Velem ne hitesse el senki, mert nem hiszem el, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy a kik ily körülmények között ily terheket akarnak a nemzet vállaira róni, hogy azok számot vetettek volna az ország teherviselési képességével, és velem ne hitesse el senki, hogy ezen törvényjavaslatok kizárólag egy felsőbb akarat kívánatára kerültek volna a törvényhozás elé, mert ha ezen felsőbb akarat folytán került volna e javaslat a ház elé, a kellő felvilágosítást meg lehetett volna és meg kellett volna adni tartozó hűséggel, hazafisággal és lojalitással, (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy ez a nemzet nem képes arra, hogy szükségtelen