Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

198. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. 221 leges szabályozása és szervezése életbe fog lépni, akkor természetes, hogy ujabbi költségek fognak származni«. Hogy milyenek lesznek ezek az ujabb költségek, arra nézve én sehol semmiféle tájékozást nem találok, és mondhatom, épen azért, mert a múltból is tudjuk, hogy fájdalom, a katonai előterjesztések ilyen tekintetben soha őszinték lenni nem szoktak, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) én óva inteni ezt a képviselőházat, hogy ezeknek a javaslatoknak a megszavazásába még azok is, a kik semmi elvi akadályt nem látnak, nem mehetnek bele és ne menjenek bele addig, a mig ezeknek közgazdasági, illetőleg pénzügyi hatásáról maguknak teljesen alapos és megnyugtató tájékozást nem szereztek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert hogy vagyunk ezekkel a közös kiadásokkal és a hadsereg szükségleteMel ? Az ujonczjutalék megszavazása a képviselőháznak joga, a költségek megszavazása a delegáczió feladata. Már most ennél a két tényezőnél mindig az egyik a másiknak prejudikál, az egyiknél a másikra hMatkoznak. Valami nagy dolgot csináltak abból a múlt évi delegáczióban, hogy a delegáczió az újonnan szervezendő tüzérségi battériáknak költségeit csak feltételesen szavazta meg, vagyis attól feltételezve, hogy az ujonczlétszámot a képviselőház megszavazza. Engemet nem nyugtatott meg ott sem, és nem nyugtatott meg mai napig sem ez az eljárás. Nincsen ebben semmi különös óvatosság. Hiszen a delegáczió, ha ugy veszszük, mindent mindig csak feltételesen szavaz meg; a delegáczió megszavazása csak akkor válik végrehajthatóvá, hogyha a két állam törvényhozásai azt elfogadják. Semmi joga sincsen tehát sem a véderő-bizottságnak, sem a t. előadó urnak arra hMatkozni, hogy itt nincsen költségtöbblet, mert hiszen ezeket a költségeket már a delegáczió megszavazta. A delegáczióban pedig azt mondják: hiszen ez nem a mi felelőségünkre megy. mi föl tételesen szavazzuk csak meg, ha a törvényhozás azután meg fogja szavazni. Ha most a törvényhozás ezt az előttünk fekvő javaslatot el fogja fogadni, akkor a jövő delegáczió azt fogja mondani, hogy hiszen az ujonczlétszám már megvan, a költségeket meg kell szavazni hozzá, mert a törvényhozás az ujonczokat már megszavazta; ezeket az ujonczokat tartani, ruházni, táplálni és fizetni kell. És ennek a delegácziónak határozatait azután a képviselőház többé nem fogja visszautasíthatni ; mert akkor a képviselőháznak mostani határozata önnönmagának fog prejudikálni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez circulus vitiosus. Ez tehát csak azt bizonyítja, hogy mennyire óvatosaknak kell lennünk minden ilyen javaslat megszavazásánál és mennyire erélyesen kell arra az álláspontra helyezkednünk, a melyet először ebben a házban Komjáthy Béla t. képviselőtársam foglalt el, hogy teljesen világos képet, minden legkisebb részletnek és szükségletnek felvilágosítását követeljük, és addig ne szavazzunk meg egyetlen-egy bakát sem. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Aggodévá tesz, mert gyanús színben tűnik fel előttem az is, hogy ez a törvényjavaslat az ujonczlétszámnak egyszerre ilyen horribilis nagy számmal való felemelését kívánja. Hát, t. képviselőház, a legutóbbi delegáczióban a 14 tábori taraczk ütegosztály és a tiroli hegyi ütegosztály összes szükségletére, hozzá számítva még a matróz-hadtestnek 750 fővel való szaporitását is, mindössze 6000 legénynyel több kívántatott. Ennyit mutatott ki a közös hadügyminiszter. És most a közös hadseregnél 21.900 fővel akarják szaporítani az ujonczlétszámot. A közös költségvetés mutatja, hogy annak a 6000 fővel való szaporításnak költségei már magukban véve 5,241.000 korona többszükségletet idéznek elő, a mely több szükségletből, ig 1903. évre a közös hadügyminiszter takarékossági szempontból csak 4,091.000 koronát kíván igénybe venni. Ebben azonban még nincsenek benne a tengerészetnél előálló szükségletek. Tehát ha 6000 fővel való ujonczlétszám-szaporitás 5,200.000 korona többszükségletet idéz elő, akkor mennyi többszükségletet fog előidézni 21.900 ujonczczal való szaporítás ? Azokat a kijelentéseket, a melyek a véderőbizottság jelentésében, valamint a t. előadó ur beszédében is benne vannak, hogy hiszen ezeknek a nagyobb létszámú ujonczoknak az összessége eleinte, vagy egy időre — gondolom, ezt a kifejezést használta az előadó ur — egy időre nem fog igénybe vétetni, azután azt a kijelentésót, hogy az eddig mutatkozott hiányokat belőlük fogják pótolni, s hogy ezáltal lehetővé lesz téve a nagyobb mennyiségben való szabadságolás : ezeket a kijelentéseket, t. előadó ur, pro futuro nem fogadom el, csak a legközelebbi jövőre néz re ismerem el, hogy igaza lesz. Egykét év múlva aztán majd az előadó ur hMatkozik arra, hogy megmondta, hogy ez csak egyelőre van így. Münnich Aurél előadó: Ugy van! Okolicsányi László: Ugy-e bár igy lesz, de egy-két év múlva azt mondják majd, hogy van még 21.900 emberünk, behívjuk mind. Münnich Aurél előadó: Ha kell! (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Mindig kell!) Okolicsányi László: Ha kell! És akkor elő fognak állani oly ujabb átalakításokkal, ujabb berendezésekkel a melyekre azt fogják mondani, hogy kellenek. És, t. képviselőház, hogy ha abból indulunk ki, hogy kell-e, vagy nem kell-e, akkor a terhek szaporodásában, az ujonczok megszavazásában soha valamely határhoz eljutni nem fogunk, mert, engedelmet kérek, ez már talán az emberek gyengeségében rejlő dolog, hogy minden ember az ő saját hMatásának, saját foglalkozásának a fontosságát becsüli legnagyobbra, és azt akarja a modern kor minden találmányának, minden vívmányának felhasználásával