Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

220 198. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. egységet jelentette volna, hanem értelmezték ugy, hogy a magyar hadseregnek az egységére, az egész hadseregre kiterjed e jog. Hogy érmek az értelmezése abban az időben mi volt, arra nézve most nem állanak rendelkezésemre adatok, de össze tudnám szedni azokat az 1867/8-i összes zsurnalisztikának, az akkori nagy hírlapi polémiáknak, az akkor a képviselőházban és azon kMül nyilvánosan elmondott beszédeknek óriási halmazából. És, t. képviselőház, ha e törvénynek magyarázatába bocsátkozunk, akkor ne álljunk azután meg a 11. §-nál, hanem nézzük meg azt, hogy a 12. §-ban pedig a nemzet fentartotta magának az ujonczmegajánlásnak nemcsak jogát, hanem feltételeinek megállapítását is. Ennek a nemzetnek tehát igenis, a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére, bár ezek fejedelmi jogok, módjában van ingerencziát gyakorolni azáltal, hogy az ujonczok megajánlását oly feltételekhez köti, a melyek az ő nemzeti aspiráczióinak megfelelnek és a melyeknek kielégítését az eddigi állapotban meg nem találta. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Ebből a szempontból teljesen jogosult és törvényes tehát az az álláspont, a melyet a háznak ez az oldala elfoglal akkor, a mikor az előttünk levő törvényjavaslat megszavazásakor a nemzeti aspiráczióknak, a nemzeti követelményeknek kellő figyelembevételét, kellő életbeléptetését követeli. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Arra, t. képviselőház, a mit gróf Andrássy Gyula Beőthy Ákos t. képviselőtársam beszédére mondott el, én nem terjeszkedem ki, mert hiszen Beőthy Ákos t. képviselőtársamnak módjában lesz foglalkozni vele; de mMel e törvényjavaslat elfogadásának egyik indokául ő a monarchia nagyhatalmi állását és a nagyhatalmi politika szempontjait hozta fel, ezzel a kérdéssel akarok itt röviden foglalkozni. Hát én tökéletesen egyetértek gr. Andrássy Gyula képviselőtársamnak azzal az okoskodásával, hogy a nagyhatalmi állás mibenlétét nem lehet definiálni; a mint Hieronymi képviselőtársam magát kifejezte, azt nem lehet dokumentumokkal igazolni. Egészen helyes az ő hasonlata is, mikor azt mondja: nem lehet megállapítani, hogy mennyi agyvelőre van valakinek szüksége ahhoz, hogy okos ember legyen. Ebben igaza van, de én meg tudom azt, hogy ahhoz, hogy valaki okos ember legyen és agyveleje helyesen és normálisan működjék, nem elég a nagy agyvelő, hanem ahhoz az egész szervezetnek az egészsége, az ereje, a rugékonysága szükséges. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) S épen ugy egy állam hatalmának, erejének a kifejezéséhez nem elég a nagy hadsereg, a folytonos létszámszaporitás, hanem magának a nemzet egészének kell erőteljesnek lennie. Gr. Zichy Jenő: Az általános jólét a főczél! Okolicsányi László: Sőt az is nagyon kérdéses még a mi korunkban, vájjon a nagy hadseregek és létszámok valóban nagy erőt képviselnek-e. Hiszen még katonailag sincsen kipróbálva azoknak a milliókra menő hadseregeknek a működési képessége, nincs kipróbálva, menynyire lehetséges azokat az óriási tömegeket háború esetén kellő tervszerűséggel mozgatni, elhelyezni és szükségletekkel ellátni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De még ha mindez nem is volna felhozható, csak nem akarja gr. Andrássy Gyula elhitetni velünk azt, hogy a mi nagyhatalmi állásunk biztosításához szükségünk van arra a 21.900 emberre, a melvlyel most a létszámot fel akarják emelni. En magam sose tudtam ezért a nagyhatalmi állásért lelkesedni, és mondhatom, a legnagyobb csodálkozással és megdöbbenéssel hallottam a delegáczióban egyes tagok részéről azt az indokolását a katonai terhek emelésének, hogy azért fogadják azt el, mert a szövetségeseink iránt való kötelességünk ezt igy kívánja. Egy másik viszont azt mondotta : elfogadom azért, mert akarom, hogy ez a monarchia nagyhatalom legyen. Pedig annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy ilyen súlyos terheket rakjunk-e az ország vállaira, talán mégis tisztába kellene jönnünk azzal, hogy milyen czélt fogunk elérni ezekkel az áldozatokkal. Nem elég tisztába jönni azzal, mekkorák ezek a terhek, bár ezt sem ismerjük még, hanem tisztába kell jönnünk azzal is, hogy szükséges-e, czélszerü-e ezeknek a terheknek a nemzet vállaira való rakása és hogy a nemzet ezzel a maga törekvéseit, aspiráczióit kielégítve találja-e? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy mekkora áldozatokat fog ez a törvényjavaslat maga után vonni, arra nézve még olyan alaposan kutató és számító elme, mint Hieronymi Károly t. képviselőtársam, sem tudott nekünk semmi felvilágosítást nyújtani. Nem nyújt nekünk felvilágosítást még a pénzügyi bizottságnak a jelentése sem. Pedig hát első sorban a pénzügyi bizottságtól kellene elvárnunk azt, hogy gazdasági és pénzügyi tekintetben világosítson fel arra nézve, hogy milyen következményei lesznek ezen javaslatok megszavazásának. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi a pénzügyi bizottság jelentésében és a t. előadó ur jelentésében, illetőleg itt elmondott bevezető beszédében is foglaltatik, ezekből én csak azt látom, hogy minket itt a sötétbe akarnak ugratni, és nem őszinték ezen felvilágosítások megadásában, nem adnak nekünk megnyugtató tájékozást. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja Münnich előadó ur, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása alig fog valami terhet róni az országra, és kiszämitja, hogy minimális összeg, 75.000 korona, a mit a honvédségnél kiadunk, a közös hadseregnél meg épen semmit. De nyitva hagyta magának a hátulsó ajtót, mikor azt mondta (olvassa): »Meg kell azonban jegyezni, nehogy valaki félremagyarázza szavaimat, hogyha azok az általam jelzett uj szervezetek, a tábori és hegyi tüzérség vég-