Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

198. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. 219 képviselőtársam előtt bizonyos sulylyal fognak birni. A régi hadseregről azt mondja (olvassa): »A sereg izolált állást foglalt el, külön kasztot képezett, mentül távolabb állott az állam többi intézményeitől, sőt sokszor ellentétben állott ezekkel. A ki az időben azt állította volna, hogy lehet ily sereg nélkül is győzedelmes hadjáratot vezetni, azt kinevették volna. Az általános védrendszer eszméjét csak 1867-ben karoltuk fel. Az nap, a midőn az általános védkötelezettség rendszere tényleg életbelépett, a hadsereg feladatai egészen megváltoztak. A hadseregnek nem lehetett többé feladata, magát izolálni az állam többi tényezőitől, hanem feladata lett azokra kiterjeszteni a katonai szellemet. Oly sereg tagjaitól,amelynek egy része tényleg csak három, egy része pedig csak egy évig szolgál, a melynek ezrekre menő tisztekre van szüksége, a kik nem hMatásszerű katonák, hanem szolgálati idejükön kMül olyan állampolgárok, a kik rendszerint nemcsak hazájukban, hanem szűkebb szülőföldjükön vannak elhelyezve, nem lehet várni, bogy saját hazafiúi önérzetüket otthon hagyják«. Ezeket a szavakat gróf Andrássy Gyula mondotta 1889 április 5-én a főrendiház bizottságában. Azt mondja tehát, hogy egy olyan hadsereg tagjaitól, a melynek tagjai csak 1—3 évet töltenek a szolgálatban, nem lehet azt várni, hogy saját hazafiúi önérzetüket otthon hagyják. Most pedig t. képviselőtársam egészen természetesnek találja azt, hogy ebben a seregben ezek a magyar szellemű, magyar hazafisággal telitett emberek a német szolgálati nyelvet és a német vezényszót fogadják el, és ő ezt helyesnek, indokolhatónak és elfogadhatónak mondja. A röpke szó közszájon forog, hogy: » Nyelvében él a nemzet«, (Vgy van! a szélsöbaloläalon.) s a mely nemzet a nyelvét megtagadja, az önérzetének igen nagy mértékét áldozta fel. A nemzet alkotja az államot, az állam szuverenitásának kifejezője a hadsereg (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és annak a hadseregnek törvény, jog és politikai bölcseség szerint nem lehet más a nyelve, mint az állam-nyelv. (Ugy van! a baloldalon.) De nem is lehet azt állítani, hogy a magyar nyelvnek szolgálati nyelvül való elfogadása a hadseregre katonai szempontból bármi tekintetben veszélyes volna. Nem lehet ezt állítani különösen akkor, a mikor látjuk azt, hogy a magyar honvédség, a mely az egységes hadseregnek, a véderőnek egy kiegészítő részét képezi, a magyar nyelvet használja szolgálati nyelvül, a magyar honvédség egy része pedig a horvát nyelvet használja szolgálati és vezény-nyelvül, és ezek együtt, a jelenlegi katonai körök nézete szerint is, mindig képesek lesznek operálni, a nélkül, hogy a nyelv ezen különbözősége bármi tekintetben hátrányosan hatna reájuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, én örömmel konstatálom, hogy ez a szerencsétlen és veszedelmes felfogás és törvénymagyarázat, a melyet gr. Andrássy Gyulától hallottunk, még a túlsó oldalon sem általános. (Ugy van! a baloldalon.) Én hallottam a múlt évi delegácziókban olyan felszólalásokat, a melyek homlokegyenest ellenkeznek ezzel. Különösen hMatkozom a túloldaldalnak egy igen tiszteletre méltó és kMáló tagjára, a ki egyik beszédében, a mikor azt hozták fel, hogy a hadsereg német szellemét különösen a hármasszövetségre való tekintettel kívánják fentartani, erre ezzel válaszolt (olvassa): »Hadi szervezetünk német jellege nem a hármasszövetségnek következménye, hanem ezen jelleg elavult, megrögzött, ósdi előítéletnek szülöttje, a mely előítéletet még alighanem igen drága hadi tapasztalásokkal fogjuk leküzdeni, hogy azután belőle, ugy, mint sok más előítéletből, kiábránduljunk.« Mondta ezt Hodossy Imre t. képviselőtársam. (Éljenzés a baloldalon.) Hock János: Mondja ma is! Okolicsányi László: Csak azt akarom ezzel bizonyítani, hogy a többségnek minden tagja — hála Istennek — nem gondolkozik ugy, mint a hogy Andrássy Gyula t. képviselőtársam. Ugron Gábor : Nagyon helyes! Okolicsányi László: De, t. képviselőház, ha gróf Andrássy Gyulának előbb elhangzott beszédét bonczolgatom, arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy talán-talán még ő sem gondolkozik egészen ugy, mint a hogyan beszél; mert hiszen a képviselő ur azt mondotta, hogy annak a hadseregnek magyarnak kell lenni; csak azután bicsaklik meg az ő logikája, ugy, hogy a magyar szónak jelentőségét akarja a maga valóságos, természetes értelméből kiforgatni. Ugron Gábor: Az igaz! Okolicsányi László: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy itt a törvényben a magyar szó nem azt jelenti, hogy az állam miként rendelkezik a hadsereg felett, csak azt jelenti, hogy az állam mMel rendelkezik. Tehát rendelkezik az állam egy magyar hadsereggel; de nem jelenti azt, hogy rendelkezzék egy magyar nyelvű hadsereggel. Nem tudom, hogyan lehet elképzelni magyar hadsereget német vezényszóval és német szolgálati nyelvvel. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsohaloldalon.) A legerőszakosabb törvénymagyarázatok közé tartozik az, ha valaki az 1867: XII. t.-cz, 11-dik §-ából azt akarja kimagyarázni, hogy e szakasz felhatalmazta a koronát annak elrendelésére, hogy ennek a magyar hadseregnek szolgálati nyelve és vezényleti nyelve ne a magyar legyen. Ez a paragrafus egyszerűen azt mondja, hogy ő Felségének a hadügy körébe tartozó, alkotmányos fejedelmi joga folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére ós belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. A/, »egységes* szót soha sem értelmezték ugy, hogy az az osztrák hadsereg és a magyar hadsereg közötti 28*