Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

218 198. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. megtámadtatás czimén kMan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István : Személyes kérdésben kérek szót és azért veszem a t. ház idejét igen rövi­den igénybe, mert akkor, a mikor én felszólal­tam itt e házban, pártom megbízásából szólaltam fel és igy nem engedhetem meg, hogy az én szavaimhoz a legkisebb kétely is férjen. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőtársam, gr. Andrássy Gyula ur azt mondotta, — igaz, feltételes formában, — hogy e házban két ellenzéki férfiú felhívást inté­zett az ellenzékhez, hogy a házszabályokkal visszaéljen. (Mozgás a baloldalon.) r Meg is ne­vezte a kettőt: az egyik Beőthy Ákos t. bará­tom, a másik csekélységem. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, nem hMtam itt fel soha az ellenzéket arra, hogy a házszabályokkal visszaéljen. (TJgy van! balfelöl.) Én kétszer szólaltam fel e tárgyban: az első izben akkor, a mikor a t. miniszterelnök ur beterjesztette a törvényjavaslatot és a pártok részéről felszóla­lások történtek, a melyek oda kulmináltak, hogy e törvényjavaslatokkal szemben a legerélyesebb, a r legelszántabb ellenállást fogják kifejteni. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsőbal­oldalon.) Ezt én akkor magamévá tettem és mai napig is ezen az állásponton vagyok. (Élénk helyeslés a néppárton és a baloldalon.) Másodszor pedig akkor szólaltam fel, a mikor az én pártomnak, reám nézve igen nagyrabecsült bizalma kötelezett arra, hogy felszólaljak. Én akkor is kijelentettem, hogy ugyanazon érdekek­ből kiindulva, a melyeket gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam itt most kifejtett, hogy t. i. a dinasztia és a nemzet érdekei kell, hogy elvá­laszthatatlanok legyenek, én ezen törvényjavas­latot a nemzet érdekére károsnak, veszélyesnek, rossznak tartom, (Elénk helyeslés a szélsőbal­oldalon és a népipárton.) következőleg annak tartom azt a dinasztia érdekében is, minélfogva helyes, beszavatolható, helyénlévő és ellenzéki kötelességből kifolyó, hogy ezen törvényjavasla­tok ellen egy elszánt ellenállás fejtessék ki. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsobälol­dalon.) Én a házszabályokkal való visszaélésről egy szót sem szóltam. Igenis, beszédem vége felé fejtettem ki azt a teóriát, hogy azon álparla­mentárizmussal szemben, a mely Magyarorszá­gon uralkodik (Igaz! TJgy van! a szélsöbalol­dalon.) és a melylyel a t. túloldal mindig mi ellenünk fordul, azt mondván, hogy mi veszé­lyeztetjük a parlamentarizmust, mondom, az ilyen parlamentarizmus ellen még teoreticze is beszavatolható lenne az obstrukczió. (TJgy van! a báloldalon.) Én eddig sem a t. függetlenségi párt, sem a mi részünkről nem láttam azt, hogy itt olyan fegyvereket alkalmaztak volna, a mely a házszabályokkal való visszaélésnek lenne ne­vezhető. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélső­baloldalon.) Különben ezt az igen t. elnök ur nem engedné meg, de sajnos, a mit konstatál­nom kell, hogy mig mi itt beható vitát folyta­tunk és az ellenzék tagjai megteszik a köteles­ségüket, a legnagyobb sajnálatomra a t. honvé­delmi miniszter ur beszéde és közbeszólásai, a melyekkel az ellenzéki felszólalásokra reflektál, talán nem felelnek meg mindig a házszabályok­nak. Ezt voltam bátor kijelenteni. (Elénk he­lyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. képviselőház! (Foly­tonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) A mikor a parlamenti szokáshoz hMen, beszé­dem elején az előttem szólott t. képviselőtársam beszédével kívánok foglalkozni, czélul tűzöm ki magamnak, hogy reflexióimban a higgadtságnak és nyugodtságnak a legnagyobb mértékét fogom megőrizni, pedig érzem, hogy igen nehéz felada­tot vállalok magamra ezáltal, mert ha gróf Andrássy Gyulának előttem elhangzott beszédé­ben foglaltattak is olyan kijelentések, — a me­lyekre még vissza fogok térni, — a melyekben vele egyetértek, viszont azonban hallottam tőle olyan kijelentéseket is, a melyeknél elszomoritób­bat ebben a_ képviselőházban még soha nem hallottam. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondhatom, mióta tagja vagyok ennek a képviselőháznak, sohasem hallottam itt olyan beszédet, a mely reám fájdalmasabb hatást gya­korolt volna, mint az a beszéd, a melyet gróf Andrássy Gyula épen az imént elmondott, a mely beszédben, mintha csak azt akarta volna elérni, hogy ezen oldala a háznak, a mely ezen javaslatokkal szemben kötelességszerüleg állást foglal és védi a nemzet jogait, még magasabb mértékben legyen kötelességének teljesítésére felébresztve, (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) mintha csak azt akarta volna, hogy figyelmez­tessen bennünket arra, hogy a veszély nagyobb és közelebb van, mert ime, egy gróf Andrássy Gyula az, a ki a magyar nyelvnek a hadsereg­ben való használata ellen ebben a házban tilta­kozó szavát felemelte. (Igaz! TJgy van! a szélső­baloldalon.) T. képviselőház, argumentálni azzal, hogy egy 1840-ik évi törvény taxatíve sorolta fel azokat az eseteket, a mikor a magyar nyelv al­kalmazandó, argumentálni azzal az 1840-iki tör­vénynyel a mostani hadsereggel szemben: nem lehet és nem szabad. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy egészen más volt az a hadsereg 1840-ben, és egészen más a hadsereg 1867 óta. Nemcsak a nemzeti állam eszméje ébredt fel azóta, hanem maga a hadsereg is a nemzet had­serege lett. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalol­dalon.) Legyen szabad nekem itt egy nagytekin­télyű államférfiú szavait idéznem ezen különb­ségek kidomboritására, az akkori és a mostani hadsereg összehasonlítására; és azt hiszem, hogy ezek a szavak nemcsak tartalmuknál fogva, de annak a férfiúnak személyére való tekintettel is, a ki azokat mondotta, gróf Andrássy Gyula t.

Next

/
Thumbnails
Contents