Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

19É. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. 209 vés a lelkészek száma, A katonai lelkészi álló- | mások ugy vannak elhelyezve, hogy tisztán csak j a Corpseommandók és az egyes erősebb garnizonok székhelyein vannak ma lelkészek. Ezek az írásbeli munka által agyonterheltetvén, tulajdonképerti lelkészi hMatásuknak nem tehetnek eleget. Én, a ki lelkészkedéssel foglalkozom, a ki a katonai lelkészekkel folytonos érintkezésben vagyok, ezt jobban tudom elbírálni, mint az igen t. miniszter ur, a ki csak fegyverekkel dolgozik. Azután a katonai lelkészek áthelyezésénél ugyanazt a sablont követi, mint a tisztek áthelyezésénél. Nincsen tekintettel a garnizon nyelvére, pedig a katonai lelkészi működés nem egy a vezénylettel. Ha Galicziában megüresedik egy lelkészi állomás, és egy magyar lelkész van soron, a ki azonban sem lengyelül, sem ruthénul egy szót sem tud, akkor azt küldik oda. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez a tábori püspök dolga! Trubinyi János: Mi nem beszélhetünk a tábori püspökkel, nekünk itt a terrénumunk, itt lehet és kell azt felhoznunk. Ismétlem tehát, a hMők kapnak papot, a pap híveket, kik egymást nem értik, és igy kész a bábeli nyelvzavar. Hogy működjék az a lelkész ? Én elismerem, — nem vonom kétségbe, — a vezető körök jóakaratát, sőt elismerem, hogy itt-ott találkozunk határozott javításokkal. így pl. látjuk, hogy az ellenőrző szemlék vasár- és ünnepnapokon már nem tartatnak meg. De ha ezért elismeréssel adózom, akkor méltóztassanak megengedni, hogy joggal követelhessem, hogy más tekintetben is történjék előhaladás. Én tehát összegezve a katonai lelkészeket illető kívánságaimat, követelem a lelkészek számának felemelését, mert ha már az ujonczok létszámát felemelik, ugy nagyon természetes, hogy fel kell emelni a lelkészi hMatalok számát is. S követelem másodsorban, hogy legyenek tekintettel az áthelyezéseknél a garnizonok nyelvére. T. ház! Arról kívánok még szólani, hogy a vasár- és ünnepnapok a katonaságnál is megtartassanak, illetőleg, hogy jobb mód nyújtassák, mint jelenleg, arz-a, hogy vasár- és ünnepnapokon a legénység részt vegyen az istentiszteleten. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindig részt vehet! Trubinyi János: Elismerem, de épen azt kívánóim hogy erre neki még jobb mód nyujtassék. És kérem, méltóztassék kiküszöbölni azt az anomáliát, hogy más vallásúak is vezényeltessenek ki az istentiszteletre. Mit keresnek nem keresztények a keresztények istentiszteletén ? Avagy nem anomália, hogy a gyakorlóiskolában tartanak istentiszteletet, ott, a hol sokszor a legdurvább, leggorombább káromlások fordulnak elő? Nem anomália, a mikor nem keresztény ifjú vezeti katholikus istentiszteletre a keresztény ifjakat? Kristóffy József: Tisztelem érte! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hol történt? Trubinyi János: Van rá száz példa, csak méltóztassék megnézni a katonaságot! Hát honnan szedem én ezeket? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : A levegőből kovácsolnak vádakat! Trubinyi János: A t. miniszter ur egyszer erre vonatkozólag azt mondotta, hogy a katonaságnak nem hMatása barátokat nevelni. Ebben tökéletesen igaza van, csakhogy megfeledkezik arról, hogy barátnevelés és azon intézkedés között, hogy a katonaságnál a vallásos érzület kellőkép gondoztassák, nagy különbség van ám. Ha a t. miniszter ur minden gondoskodását odairányitja, hogy a katonaság hű legyen királyához, ő Felségéhez, akkor tessék oda is irányítani figyelmét, hogy hű legyen az a katonaság Istenéhez, vallásához is. (Éljenzés a baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az a lelkészek dolga! Trubinyi János: Adjanak teret, majd megteszszük. Altalános panasz, hogy a katonaságnál nagy az öngyilkosságok száma. Kutatjuk az okát. Nagyban hozzájárul ehhez az a brutális bánásmód, sőt az öngyilkosok számát a büntetéstől való félelem is növeli, a mint azt kimutatta Rakovszky István t. képviselőtársam, ki ráutalt, hogy az az embertelen kínzás, a kikötés most is dMik a katonaságnál. Szégyenletes állapot, hogy mikor az egész czMilizált világon nincsen fentartva, nálunk még mindig dMik. (Zaj.) Ugy látszik, a nevető képviselő urak még nem látták a büntetés ezen nemét, a mely valósággal hasonlít azon torturához, (Nagy zaj. Elnök csenget.) a melyly el a katonát a brünni kazamatákban büntették. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Maguk sohase végezték? {Derültség.) Maguk kezdték! Trubinyi János: Mi kezdtük? Hámi rosszul kezdtük, akkor nem szép dolog, hogy önök még rosszabbul folytatják. Én azonban másban látom az okot, nem ebben. Gabányi Miklós: Nini, katona meg pap, hogy mókáznak együtt. (Derültség.) Trubinyi János: Én másban látom ennek az okát; mélyebben fekszik az, abban, hogy a katonaságnál a vallásos érzelem nincsen kellően gondozva, mely a szenvedések között megnyugvást, mely a sötét pillanatokban ellenálló erőt nyújtana a kétségbeesőknek. (Halljuk! Halljuk!) A mikor az elszegényedés általános, a mikor mindenki deficzittel küzd, a mikor közeledünk az általános bukáshoz, a mikor az állam polgáraMal szemben obiigóját már-már nem képes beváltani, a mikor abból az ezer milliós budgetből a nép kultúrájára csak u. n. morzsák jutnak, a mikor népünk kulturális czéljaira alig bírunk egypár milliócskát fordítani, akkor nem vagyok abban a helyzetben, hogy a katonaság S7