Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

21(1- Í98. országos ülés i903 február 5-én, csütörtökön. luxusát és parádéját még növeljem, (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Dedovics György jegyző: Gr. Andrássy Gyula! Gr. Andrássy Gyula: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A szőnyegen lévő törvényjavaslatot különböző álláspontokból, különböző érvekkel támadták meg. Vannak, a kik abból indultak ki, hogy ennek a monarchiának nincsen szüksége a jelenlegi haderőre sem, nincsen szüksége nagyhatalmi állásra. Ezt az álláspontot a legterjedelmesebben, igen szellemesen,, sok tanulmánynyal, idézettel ellátva Beőthy Ákos t. barátom fejtette ki. (Elénlc éljenzés és felkiáltások a bal- és a szélsÖbálóldalon: Éljen Beőthy!) O abból indul ki, s azt mondja, hogy a nagyhatalmi állásnak tulajdonképen értelme nincs, ez egy megfoghatatlan, nem definiálható dolog. Azt kérdezi, hogy milyen létszám kell ahhoz, hogy a nagyhatalmi állás biztosittassék? Hát ebben igaza van. Pontosan, állandó számokkal nem lehet megállapítani azt, hogy mennyi erő kell ahhoz, hogy egy hatalom nagyhatalom legyen. De kérdezem t. barátomtól, mondja meg nekem, mennyi agyvelő kell ahhoz, hogy valaki okos ember legyen? (Elénk tetszés. JJgy van! TJgy van! jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tudja-e ezt abszolút mennyiségben kifejezni? Ugy-e nem? Barta Ödön: Csak szerencse kell hozzá! Gr. Andrássy Gyula: És abból, mert definiálni nekem nem tudja, hogy mennyi agyvelő kell ahhoz, hogy valaki okos legyen, ugy-e bár, még sem fogja azt a következtetést levonni, hogy tehát nem is érdemes törekedni arra, hogy az ember okos legyen. (Elénk tetszés jobbfelöl.) Beőthy t. barátom, ámbár szerinte definiálni a nagyhatalom fogalmát nem lehet, mindjárt reá mégis szolgál egy definiczióval, hanem olyannal, a mely igaz, hogy neki ad igazat, mert annak csakugyan nincs béltartalma a mai viszonyok között. Azt mondja, hogy a nagyhatalmi állás nálunk nem más, mint dinasztikus politika, dinasztikus politika kifelé, szembeállítva a nemzet érdekeire alapított politikával. Hát ez egy történelmi anachronizmus. Lehetett erről beszélni, volt is alapja ennek a dinasztikus politikának addig, mig a dinasztia olyan országokban is uralkodott és mig olyan hatalmi állása is volt, a melynek megvédésében többi tartományai érdekkel nem bírtak. De most ez megszűnt. A t, barátom példái mind abból a korból vannak véve, a mikor tényleg volt egy különvált dinasztikus érdek. Mi volt a lényege ennek a dinasztikus érdeknek ? Lényege két főpontja volt: a Németországban és másodszor az Olaszországban fentartandó hegemónia. Ezzel szakított külügyi politikánk teljesen. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Mert muszáj volt!) Megengedem. És a fejedelem a világtörténelemben ritka példáját adta annak, hogy népeinek jólétét és valódi érdekét . , . Lengyel Zoltán: Es nemzeti érdekeit! Gr. Andrássy Gyula: ... és nemzeti érdekeit, igenis, magasabbra helyezi minden dinasztikus hiúságnál, (Elénk helyeslés és tetszés. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsobaloldalon.) mikor megbízható, hű barátja lett azoknak a fejedelmeknek, a kik megfosztották ezen tartományoktól. (Elénk helyeslés. Ugy van ! Ugy van! jobb felöl.) Hát ha ez igy áll, kérdem: szabad-e, méltányos-e, igazságos-e itt dinasztikus politikáról beszélni és nem kell-e ezt erélyesen visszautasítanunk? (Élénk helyeslés és tetszés. Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Mozgás a szélsobaloldalon.) De hát, kérem, ha a nagyhatalomnak nem ez a lényege, hát mi az ? Csakugyan nem lehet ezt megközelitőleg sem definiálni? Nézetem szerint lehet. Nagyhatalom állam, a mely olyan erővel rendelkezik, hogy a határain kívül történő politikai eseményekre döntő befolyást bir gyakorolni, még pedig gyakorolni bir azért, mert egy offenzívára is képes hadserege van. (Zjgy van! Ugy van! Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nagyhatalom az, a melynek szövetségét Európa legnagyobb hatalmai keresik, és ha érdekük megengedi, minden más szövetség fölé helyezik. Egyszóval, nagyhatalom az európai államok egyik leghatalmasabb állama. Hogy mekkora létszám kell ehhez, mekkora haderő, azt megállapítani nem lehet, ez változik, (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) és sajnos, eddig évről-évre fokozódott. De azért csodálom Beőthy Ákos t, barátom okoskodását, a mikor azt mondja, hogy 1868-ban ennek a monarchiának el kellett készülnie Poroszország és Olaszország esetleges támadása ellen; ma Németország és Olaszország szövetségesei a monarchiának; akkor szövetségese nem volt, ma tulajdonképen igazi ellensége nincs, és ennek következtében ma kevesebb haderőre van szüksége, mint volt akkoriban, Bocsánatot kérek, elfelejtett t, barátom két nagy tényezőt. Az 1870-iki háborút, a melynek következtében a franczia revanche-eszme a német és franczia haderő oly fokozását okozta, hogy a mai létszámok egész Európában messze túlmennek azon a létszámon, a mely 1868-ban szükséges volt. A másik tényező pedig, a melyet elfelejtett, az, hogy Oroszország, a mely 1-870-ig kipihentette, mint mondták, a krimi háborút, azóta megint belépett az aktM szereplők sorába, és ma aktM külügyi politikát, keleti politikát visz. A mai állapotot hasonlítani az 1868-ikihoz csakugyan nem lehet, az akkori viszonyokból a maiakra himet varrni csakugyan nem lehet. (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) De azt mondja t. barátom ezzel kapcsolatosan, hogy azt a hagyományos szerencséjét a monarchiának, a mely abból állott, hogy régi ellenségeink szövetségeseinkké lettek, nem tudtuk kihasználni arra, hogy a létszámot apaszszuk.