Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-197

200 197. országos ülés 1903 február k-én, szerdán. életbeléptetése alkalmából, hogy szükségesnek tartom itt, a hol annak a helye van, ezt a dolgot tisztázni. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény elrendeli az egységes iktatást a községi jegyzői irodákban; és a hol egynél több jegyző van, ott a törvény végrehajtását magyarázó utasítás az iktatást a közigazgatási jegyző hatáskörébe utalja. Van azonban rá példa, hogy a jegyző, túlságos elfoglaltságára való hMatkozással, megtagadja az iktatókönyv vezetését. Abban igazuk lehet a jegyzőknek, hogy túlságos munkával vannak elhalmozva, mert a jegyzői munkakörnek legalább is háromnegyed része nem a község érdekét, hanem állami érdeket szolgál. Állami szolgák azok a községi jegyzők: az adóügy, a katonaügy, az anyakönyvvezetés — az utóbbi leginkább, mert legnagyobbrészt az anyakönyvezés a jegyző kezében van — az országos statisztika igen megszaporítja munkájukat, anynyira, hogy hMatalos idejüknek és szolgálatuknak jóformán csak egynegyedrészét áldozzák annak a községnek, a mely fizeti őket. Már most, hogy sok dolguk van-e a jegyzőknek, én nem tudom ; a miniszter ur lesz hMatva megmondani, igazuk van-e vagy nincs ennél az állitásnál, hogy az egyszerűsítésről szóló törvény megszaporította volna az ő munkájukat. Nessi Pál: De mennyMel! Marjay Péter: Azt mondják, hogy az iktatókönyv vezetése, a munkakiosztó-könyv vezetése, a leltár rendezése, a gyámügyeknél való eljárás igen-igen megszaporította az ő munkájukat, szóval azt mondja egyik jegyző, hogy ő az iktatókönyvet semmiképen nem vezeti, az aljegyző vagy az adóügyi jegyző azt mondja, hogy ő sem vezeti, kívánják tehát egy beadványban a képviselő-testülettől, hogy állítson be segédmunkaerőt 800 korona fizetéssel, a hol pedig nincsen két jegyző, ott a jegyzők a képviselőtestület előtt felhozták ezt a munkaszaporulatot és külön díjazást kérnek érte. Én már tudok példát is rá, hogy egyik község képviselőtestülete megszavazott a jegyzőnek 100 koronát. T. képviselőház! Szerintem a községi, különben is agyongyötört, agyonterhelt üres pénztárakat tovább terhelni nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szerintem a jegyző a fizetési többletet vagy pedig a segédmunkaerő beállítását a községtől nem követelheti. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A község annak nem oka, hogy az az uj törvény, a mely egyszerűsíteni akart, munkatöbbletet tolt a jegyzők irodájába, hanem, ha csakugyan van munkatöbblet és az díjazásra érdemes, akkor díjazzák azok, a kik okozói voltak a törvény életbeléptetése folytán a munkaszaporulatnak, (Ugy van! a szdsöbaloldalon.) dijaztassanak ezek a segédmunkaerők vagy pedig a jegyzők az állampénztárból. Ez az eset, a melyet én közvetlen tapasztalásból tudok, nemcsak egymagában áll, hanem azt hiszem, hogy az országban ez igen sok helyen igy van. (Ugy van! a széls'ibáhldalon.) Már most ennél az esetnél, a melyet felvetettem, a dolog tovább igy fejlődött. A képviselőtestület méltányolni akarván a munka értékét, de meg a közérdek czélszerü kiszolgálása érdekében nem zárkózott el mégsem ridegen azon a helyen a követeléstől, bizonyos összeget ajánlott fel, hanem azt keveslették, nem fogadták el. Akkor a főszolgabírónál jelentést tesz a jegyző és a főszolgabíró egy rendeletet ad ki, a melynek alapján feljogosítja azt a jegyzőt, hogy állítson be a képviselőtestület akarata ellenére a községi pénztár terhére az iktatás teljesítésére egy uj munkaerőt. Vertán Endre: Az autonómia nagyobb dicsőségére ! Marjay Péter: Ez az eset igen gyakori volt eddig is, most is napirenden van, de jogtalan. Már most miért hozom én ezt a kérdést ide? Ha ez ellen a községek panaszt emelnek, vagy fegyelmi útra terelik a dolgot, nem lesz annak vége, nem győzi bevárni az ember az ilyen panasznak elintézését. Hogy pedig a főszolgabiráknak nincsen joguk segédmunkaerőt csak ideiglenesen is kirendelni, kétségtelenül meglátszik az erről rendelkező 1886 : XXII. t.-cz. 67. §-ából, a hol az van mondva, hogy a nagyközségekben egyedül a képviselőtestület van jogosítva arra, hogy munkaerőt állitson-e be vagy sem. Már most a községi autonómia megsértése az, ha egy főszolgabíró vagy bárki odatolja azt a segédmunkaerőt a községi pénztár terhére. (Ugy van! a szétecibaloläalon.) Ez ellen akarok én itt tiltakozni és provokálni akarom a legfőbb fórumot ebben a kérdésben, a miniszter ur nyilatkozatát, hadd tudják meg azok a főszolgabirák, a kik az ilyenekben szokták magukat gyakorolni és mutogatni a hatalmukat, mert méltóztassék azt figyelembe venni, hogy a leginkább egyszerű emberekből álló képviselőtestületek a főszolgabíró intézkedését megdönthetetlennek tartják és az ellen panaszszal élni nem mernek. Már jjedig a községeket, hogy ugy mondjam, megpumpolni és azok autonómiáját sérteni, teljesen helytelen dolog. Ezért a következő interpellácziót intézem a belügyminiszter úrhoz (olvassa): »A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény rendelkezése szerint minden község házán egységes iktató-könyv vezetendő, a törvény végrehajtására vonatkozó utasítás, oly helyen, hol két jegyző van, az iktatást a közigazgatási jegyző hatáskörébe utalja; van rá példa, hogy egyik jegyző, tiílságos hMatalos elfoglaltságára hMatkozva, ez ujabb, sok időt igénylő kötelesség teljesítését megtagadta, s midőn a kért segéd-munkaerőt a községi képviselőtestület megtagadta, a főszolgabíróhoz fordult, s attól nyert felhatalmazással a községi pénztár terhére egy iktatót alkalmazott, s azt a képviselőtestületnek I be nem jelentette. ., -