Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-197
ÍU7, országos ülés '1903 február 4-én, szerdán. 189 A hadseregre fordított kiadások a zárszámadási adatok szerint 1900. évben azt mutatják, — mert ezek kissé hátrább járnak, mint a polgári esztendő, — tehát 1900-ról beszélek, hogy ezek 303,656.542 koronát tettek. A tengerészeiről majd külön fogok beszélni. Az emiitett összegből Ausztriában elköltetett 64'6°/o, Magyarországon 30'88°/o, a megszállott tartományokra 4"23 0 / 0 , melynek oroszlánrésze, legalább is 9 / í0-ed része szintén Ausztria javára esik. A tengerészetnél az összkiadás 45,300.301; ebből elköltetett Ausztriában 68"44 százalék, Magyarországon 1074 százalék; a megszállott tartományokban 33 százalék, ez mellékes, hanem a külföldre 20'49 százalék. Hát, t. képviselőház, ha ezt igy használják fel, van-e joguk azt mondani, hogy önök az ország érdekeit minden vonatkozásban megvédelmezik, még azon az alapon is, a melyet mi kárhozatosnak, az országra veszélyesnek tartunk, de azon az alapon, a melyen haladniok kellene, mert hisz az politikai exisztencziájuk alapja. Hisz ezt a quóta arányában követelni joguk volt, de követelték is, csak nem adtak rájuk semmit, és épen ez mutatja annak a felesleges voltát, a mit Beőthy Ákos t. képviselő ur tőlünk kér, hogy odamenjünk követeléseinket érvényesíteni, olyan szervezetbe, a melyben meghallgatásunk nincsen, a melyben, a mint Beőthy Ákos képviselőtársam magát kifejezte, őt bolonddá tették! Ha olyan okos embert is, a milyen ő, bolonddá tudtak tenni, hát akkor mit keressünk egy olyan intézményben?! (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Förster Ottó: Ott is lehet obstruálni! (Zaj. Mnöh csenget.) Barta Ödön: Ha én e mellett a két adat mellett csak ugy mellékesen rámutatok arra, hogy egy kiskorú pótló — ezt eddig nem méltóztattak ismerni — évi nevelése 200 koronába kerül, holott — bocsánat a paralleláért — egy tanitóképezdei fiú-növendék nevelése sem kerül annyiba, vagy arra nem áldoznak annyit, — hát ebből igenis az következik, hogy az egyik oldalon űzött pazarlás a másik oldalon, a hol a nemzet érdekei vannak, szűkölködésre kényszerit ! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Egy csikó többet ér nekik, mint egy tanitó! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem, hanem az nem tanul olyan könnyen! (Élénk derültség.) Barta Ödön: Az érem másik oldalának megvilágítása czéljából nagyon könnyű rámutatni, csak nem akarom számokkal túlterhelni a t. képviselőház figyelmét, (Halljak! Ralijuk!) azokra a szintén beszélő számokra, a melyek az elhelyezésre, a tisztek és egyéb honorácziorok elhelyezésére világitanak rá, azok is azt mutatják, hogy mig az egész ujonczlétszámnak 42 és fél százalékát Magyarország szolgáltatja, addig a tábornokoknak csak 22, a törzstiszteknek 30, a főtiszteknek 27, a hadbiráknak 13, a katonaorvosoknak 20 és a számtiszteknek 33 százaléka kerül ki magyar emberekből. Beőthy Ákos: Nincsen annyi! Barta Ödön: Én Magyarországról mint Szt. István birodalmáról beszélek! Thaly Kálmán: A horvátokkal együtt van annyi! Barta Ödön: Méltóztassék megengedni, hadbírót ebből a kMálóan juiistanemzetből csak lehetne kapni, hisz ennek a nemzetnek egyik nagy fiával, Deák Ferenczczel. a kinek még az emlékét is annyira imádják önök, esett meg, hogy maga a felséges király azt mondta, hogy az a kifogása van ellene, hogy »er betrachtet Alles vom juridischen Standpunkte« — és ebből a nemzetből nem kapnak önök annyi hadbírót, hogy legalább ezek a quóta arányában legyenek alkalmazva? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem tehetek róla, ha magyar ember nem szolgál l Beőthy Ákos: Elkedvetlenítik! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter! Tessék elfoglalnia az őt megillető helyet! (FelMáltások a szélsöbaloldalon: Nem akar osztrák lenni!) Barta Ödön: T. képviselőház ! Annyi argumentumot hordtak össze az ellenzéki szónokok eddig, a melyek közül a t. miniszter ur egyet sem tudott megczáfolni . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az nem igaz! (Elénk ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Tessék t, miniszter ur részletezve a nem igazságokat odamondani, mert most nem tudom, melyikre mondja a t. miniszter ur, hogy nem igaz. (Hdyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor eltartana a tárgyalás tiz esztendeig! (Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások bal felöl: Mi ráérünk!) Rakovszky István: Azt nem lehet mondani, hogy az ellenzék nem mond igazat! Legfeljebb azt, hogy téved! (Ugy van! a baloldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tehát téved! Rakovszky István: Azt már akczeptálom, de azt nem akczeptálom, hogy nem mond igazat ! Ugy tessék tehát mondani, hogy téved! (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk! Halljuk! Barta Ödön: Hát, t. képviselőház, én azt állítottam, hogy az ezen oldalon elhangzott beszédek fonalán az ellenzéki szónokok egy egész
