Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-197
Í86 Í97. országos ütés 1903 február 4-én, szerdán. Az összeállítást csak röviden, (Halljuk! Halljuk. 1 a szélsobaloldalon.) és idő kímélése kedvéért csak évtizedeket említve, akarom ismertetni, közbeesik úgyis uj szervezetek létesítése, ezeket majd ott a maguk helyén meg fogom említeni. Előttem van az egész részletes kimutatás, a melyből évről-évre állapitható meg a hozzájárulás, a melyet Magyarország, és a hozzájárulás, a melyet Ausztria adott. Megállapíthatók a költségek, a melyeket a honvédségre Magyarország, és a Landwehrre Ausztria adott. Megjegyzem, hogy az osztrák honvédelmi minisztérium számadásai kiterjednek a csendőrségre is, és mindkét ország költségeinek összeállításánál figyelmen kMül hagyom a központi költségeket, a melyek mindenütt egyformán körülbelül 250—300 ezer forintot tesznek ki évenkint. Az osztrák összegekben benfoglaltatik évenkint körülbelül 100 — 150.000 forint, a melyről a zárszámadás nem tünteti fel, vájjon Landwehrvagy csendőrségi kiadás-e, de mMel mindegyikben benne van, azt hiszem, egyre megy. A számok magyarázatául előrebocsátom, hogy az 1880—87 közti időből eredő emelkedésnél számításba van véve az akkori népfelkelési szervezés költsége. Az adatok igy állnak: 1870-ben Magyarország költött 9,529.000 frtot, Ausztria 3,267.000 frtot a honvédelemre. 1880-ban Magyarország 6,156.000 frtot, Ausztria, 3,938.000 irtot költött. (B. Fejérváry Géza tagadólag int.) Nem hiszi a miniszter ur ? Tessék utána számítani; én nem hMatkozhatom másra, mint a zárszámadásokra, ezeket ide csak nem hozhatom be, de elhiheti a miniszter ur, hogy falzifikáczióval nem jövök ide. Valószínűleg azért lepi meg, mert nem foglalkozott vele. (Derültség.) 1890-ben a népfelkelés szervezése után Magyarország 15,326.000 frtot költött, Ausztria 12,409.000 frtot. 1896-ban — ez az utolsó quóta-adat, t. i. az utolsó törvényesen megállapított quóta idejéből való adat — Magyarország 17,255.000 frtot, Ausztria 14,786.000 frtot költött. Ettől a progressziótól eltekintve, a melyről szintén elmondhatnám bátran, hogy a számok beszélnek és a népek sírnak, most lássuk a tanulságot. A tanulság az, hogy Magyarország ezen idő alatt, melyet emiitettem, fordított ezen czimen honvédségére, haderejére 272,643.000 frtot, Ausztria ugyanazon czimü kiadásokra 196,166.000 frtot. Csodálatos, hogy a t. miniszter urat ez mennyire meglepi, pedig szíves emlékezetébe hozom, hogy ezen adatokat már egyszer a t. miniszter urnak elmondtam. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Benyomást nem tett reám, a mint most sem! Barta Ödön: Csodálatos, hogy meglepi és csodálatos, hogy mégsem járt utána, hogy megczáfolja. Lássuk, hogy mi esett volna az akkori quóta szerint Magyarországra, mennyit kellett volna áldoznia a quóta szerint a hadügyre, vagyis, mondjuk, az együttes, a megalkuvás szerint kölcsönös, az önök törvényes megállapított terminológiája szerint pedig közös védelem czéljaira. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Törvényes! Barta Ödön: A törvényeket a túloldalnak köszönhetjük, mely változatlanul egyformán működött. Esett volna quóta szerint Magyarországra 142,280.000 frt, elköltött pedig tényleg, a mint kimutattam, 272,643.000 frtot, vagyis 27 év alatt 125,435.000 írttal, vagyis évenkint 4.653.000 írttal többet, mint a mennyit a quóta szerint rádiktálni lehetett volna. És itt van a felelet a t. honvédelmi miniszter ur azon állítására is, hogy mikor a honvédséget felállította az ország, nem azért állította fel és nem azért ajánlotta fel az áldozatokat, mint ő mondja, hanem mert azt remélte, hogy ezzel az önálló magyar hadsereg magvát ültetjük el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobbfelóí.) Ha nem ezért áldozott a nemzet, akkor becsapták, akkor nem jártak el vele szemben azzal a hűséggel, azzal a lojalitással, a melyet áldozatáért megérdemelt volna. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Hentaller Lajos: Épen mint a várpalota építésénél! Barta Ödön: De azt mondják, — nemcsak Hieronymi t. képviselőtársam és nemcsak itt, hanem a delegáczióban is, a melynek a legutóbbi évről szerkesztett naplóját kMáló érdeklődésben részesítjük, nemcsak itt és nemcsak ő, hanem többen mondották — szószerint idézem, nehogy megczáfolásnak legyek kitéve, hogy: »az államnak elengedhetlenül szükséges kiadásaira minden körülmények között meg kell lennie a fedezetnek.« Igaz, nem vonom ezt kétségbe, csak azon a téren nem vették fel a vitát és kerülik ma is, hogy melyek az államnak elengedhetetlen és elkerülhetetlen szükségletei ? Ezek, a mik itt vannak, ezek nem elengedhetlenül szükségesek. Bebizonyította ezt maga a kormány, a mikor az egyik, meglehetősen nagy terhet involváló javaslatot egyszerűen visszavonta. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vagy elkerülhetlenül szükséges volt az, mint azt a delegáczió érdemes tagjai megállapították adatok nélkül, akkor nem volt szabad visszavonni, mert hiszen »Salus reipublicae suprema lex esto«, és ha a nemzet, az ország védelmére okvetlenül szükséges, nem volt szabad visszavonni. Vagy nem volt elkerülhetlenül szükséges, akkor kár volt benyújtani és meggondolatlanság volt megajánlani. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt szokták mondani és ezen kérdésnél is azt mondották már, hogy ellenzéki álláspontról véve figyelembe a helyzetet és arra utalva, könnyű megtagadni az eszközöket, a melyeket a véderő számára kMannak, (Halljuk! Halljuk.') De viszont a delegáczió nem egy érdemes szónokától hallottuk és itt a házban is azt mondották:
