Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-197
197. országos ülés 1903 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mikor nem volt hibás a kormány? Az mindig hibás! Barta Ödön: T. képviselőház! Ha általánosságban nem lehet ugy distingválni, hogy egyszerű katonai kérdés a véderő szervezése, az ujonczjutalék felemelése, stb. még más országokban sem: ismétlem, kMálólag nem lehet igy distingválni ebben az országban, mert egy idegen érdekek szolgálatában kiszipolyozott országra nézve ez elsőrendű pénzügyi kérdéssé vállik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Evekkebezelőtt, a t. túloldalnak ez idők szerint egyik kMáló tagja, egy kMáló katonai szaktekintély igy nyilatkozott a teherviselésről — pedig akkor kisebb terhekről volt szó, mint a milyenekről most szó van: — »Ha ez a törvényjavaslat törvénynyé válik, Ausztria-Magyarország lesz az az ország, a melyik az összes európai államok közül a legnagyobb áldozatokat hozza a hadsereg érdekében.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Aránylag! Barta Ödön: Kérem, nem mondta, hogy aránylag! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen, de én r _mondom! Barta Ödön: Azt majd végezzék el, t. miniszter ur, egymás közt! »Igaz« — azt mondja — »hogy Franczia- és Németország sokkal nagyobb költségeket fordit hadseregére, mint mi, de nemcsak a költségek nagyságát, hanem az ország képességét is tekintetbe kell venni.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes ! Barta Ödön: Igen? Helyes? Hát igaz ez ma is ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igaz és mindig igaz lesz! Barta Ödön: Hát majd lesz alkalma a miniszter urnak, mert majd megkeresem benne az igazságot, hogy mutassa meg, hogy hol és menynyiben vették figyelembe ennek a nemzetnek a teherviselési képességét, a mikor arról volt szó, hogy e nemzet terheit fokozzák; majd azokat az adatokat számon fogom kérni a t. miniszter úrtól, még talán ennek a beszédnek a folyamán. Azóta nagyot haladt a világ, t. ház; mi is nagyot haladtunk az elszegényedés terén. {Ugy van! a szäsöbaloldalon.) Uj intézmények létesültek azóta nálunk: kMándorlási irodáink vannak, mert kMándorlóink százezrei számára a rendes szervezet már elkerülhetetlenné vált. A mikor ez már igaz volt, 1889-ben, akkor még ezt a bajt nem ismertük ebben az országban; s mégis egy gondolkodó elme, a ki egyúttal katonai szaktekintély volt, már akkor is nyiltan hirdette, hogy ez az ország -nagyobb erőfeszítéseket tesz a katonai szervezkedések terén, tett már akkor is, mint a mennyi a nemzet erejével arányban áll, és február 4-én, szerdán. 183 ha ez a javaslat, a mely akkor szőnyegen forgott, törvénynyé válik, a mint hogy törvénynyé vált, akkor Magyarország lesz az az állam, a mely a legnagyobb katonai áldozatokat hozza minden európai államok között. {Egy hang jobbfelöl: Relatíve.) Igenis relatíve, kétségtelenül relatíve, mert hiszen egy kisgazda nem utánozhat hitbizománytulajdonosokat, egy szegény szatócs nem utánozhat milliomos bankárokat. Hát természetes, hogy relatíve, a mi szegénység ünkkez képest, ahhoz a gazdasági helyzethez képest, a melyben ez az ország az önök jóvoltából van. Ebben az állapotában ez ország terheinek fokozásáról jó lélekkel, körültekintő gondossággal, kötelességtudással, nem lehet, nem szabad beszélni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az önálló hadsereg kétannyiba kerülne! Barta Ödön: A t. miniszter ur ne ijeszszen bennünket azzal, hogy az önálló magyar hadsereg kétszer annyiba kerül, mert ha kétszer annyiba is fog kerülni, — megmondtam már beszédem elején, — ez a nemzet sohasem riad vissza attól, hogy nagy nemzeti ideálokért és czélokért erejét felülmúló áldozatokat is hozzon, de idegen czélokért és idegen talaj megtermékenyítésére áldozni ez a kiszipolyozott nemzet nem képes. (ElénTc Jielyeslés a szélsőbaloldalon.) Gazdasági életünk és politikai életünk összeforrt és ezért az úgynevezett gazdasági élet mezejéről rátérve politikai életünknek úgynevezett közös kérdéseire, azt hiszem, ellenmondás nélkül állithatom, hogy három kérdés van Magyarország közös természetű ügyeiben, a melyeknél a fukarkodásnak még a nyomait sem lehet feltalálni. Az egyik a czMillista. a másik a horvát egyezmény, a harmadik a véderő. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok most a másik kettővel foglalkozni. Erre még lesz alkalmunk, hiszen »Hannibál ante portás,« mind a két dolog kopogtat már a ház ajtaján; lesz tehát alkalmunk velük bőségesen foglalkozni. Most csak ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni, a melynél, állithatom, — azt hiszem, senki sem mondhat ellene — hogy itt a fukarkodásnak még csak a nyomait sem lehet feltalálni. A fukarkodásnak még csak nyomai is hiányoznak ugy a költségek megajánlásában, — a költségek követeléséről nem is beszélve, — mint a költségek felhasználásában, mert azokat ugy használják fel, mintha az a pénz nem is a nemzet verejtéke, hanem ugy féligmeddig bizonyos értelemben a Csáky szalmája volna. Illusztris elnökünk annak idején, mikor hasonló helyzetben volt, mint mi most, hasonló teherrel állott szemközt, mint mi most, szólt erről a kérdésről, a melyről most nyilatkozom; csak épen nyilatkozatom megerősítése végett hMatkozom reá, és nem vonom kérdőre érte,