Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-197
182 197. országos ülés 1903 február k-m, szerdán. Meg akarják önök erősíteni: de mit ? Nem a magyar nemzetet, nem a magyar államot; nem, t. miniszter ur! Önök meg akarnak erősíteni egy intézményt, a melynek erőssége — mint a hogyan Komjáthy Béla t. barátom legutóbbi beszédében oly szépen mondotta — ennek az országnak gyengesége. {(Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Arany igazság ez is; egy fejcsóválással, t, miniszter ur, ezt elütni nem lehet. Ez igaz, és higyjék el, rossz nyomon járnak; akár a korona óhajtására teszik ezt, akár pedig a védelem fokozására irányuló törekvés vezeti munkájukban: minden tekintetben rossz nyomon járnak. (Ugy van! Ugy van! a szdsöbaloldalon.) Ü. védelem fokozása ily módon kétes, és téved a t. miniszterelnök ur, mikor közbevetőleg azt mondja, hogy megvédjük az országot, mert hiszen az áldozatkészség túlcsig folytán kimeritett nemzet hadereje sem ellenállási képességgel, sem védelmi képességgel felruházva nem lesz. (Ugy van.' Ugy van! a szélsobaloldalon.) Egy elernyesztett, egy gazdaságilag elsorvasztott, tönkrejuttatott nemzet védelmére vajmi keveset lehet számítani. De, t. ház, a korona fényét is ebben keresik. Higyjék el, ott ül önök között egy igen jeles tagja ennek a háznak, előkelő politikai állásban, a ki látja az ország sorsát közelről. Akkor is jól látta, a mikor azt mondta, hogy a »korona fénye csak egy nemzeti aspiráczióiban és alkotmányos jogaiban kielégített, egy megelégedett nemzet szeretetétől válik igazán ragyogóvá.« (Tetszés a szélsobaloldalon.) Igaz ez ma is, és én azt hiszem, hogy, ha a korona előtt ezen igazságokat leplezetlenül feltárják, maga a felséges uralkodó be fogja látni, hogy rossz nyomokon vezették ennek az országnak sorsát. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Szemünkre hányják, t. ház, és épen nekünk, mintha mi csinálnók, pedig mi csak szócsövei, jelentéktelen szócsövei vagyunk egy ezeréves, alkotmányos múlttal biró nemzetnek, szemünkre hányják, mondom, hogy ellentét mutatkozik a nemzet és a hadsereg között. Ha ezt az ellentétet látják önök a túloldalon és a t. kormány, akkor látniok kell azt is, hogy., megint összetévesztik az okot az okozattal. Önök csak az ellentétet látják, és az ellentét okát a nemzetben keresik. Nem látják azok, kiknek kell, hogy látóképességük és politikai belátásuk r legyen, hogy ennek nem a nemzet az oka? És mert nem a nemzet az oka, nem lehet czélja sem, hogy saját fiai közt ellentéteket idézzen fel: látniok kell logicze azt az egyedül igaz más okot, mely abban áll, hogy a hadsereg szervezete, intézményei ellentétben állanak a nemzet közérzületével. A nemzet nem vetkőzheti le közérzületét, de a hadsereg intézményeit, szervezetét megváltoztatni igenis lehet. Szükséges igenis a védtörvény reviziója, de nem védelmi szempontból, hanem kulturális és nemzeti szempontból, különös figyelemmel a nemzet teherviselési képességére is, mert annak az ellentétnek, hogy az egyiknek ereje a másiknak gyöngesége, sohasem szabad ismétlődnie. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Nem képezheti vita tárgyát, hogy a hadsereg kérdése nemcsak nálunk, hanem egyebütt is, de nálunk kMálólag nem tisztán katonai, hanem elsőrendű politikai és annak megfelelőleg nagyjelentőségű pénzügyi kérdés is. És itt közbevetőleg legyen szabad nekem a t. honvédelmi miniszter úrral egy kis kontroverziát elintéznem, (Halljulc! HaÜjuJc!) a mely tegnap a vita folyamán egy kissé köztem is, de főleg pártunknak egy érdemes tagja, Hentaller Lajos és a miniszter ur közt felmerült. Egészen belevág beszédem keretébe és ezért akarom most elintézni. Hentaller t. barátom azt mondta, hogy a kormány azon alapon kérte a katonai terhek felemelését, mert az utolsó években a közjólét és az adózóképesség Magyarországon emelkedett. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mutassa meg, hogy hol! Barta Ödön : Mindjárt megmondom ! (Tovább olvassa): »Ellenmondás a szélsőbalon. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem mondtam !« Most felhív a t. honvédelmi miniszter ur, mutassam ki, hol mondta. Meg is teszem, és remélem, le fogja belőle vonni a konzekvencziát. (Olvassa): »199. számú törvényjavaslat, eredeti szöveg, benyújtja b. Fejérváry Géza, m. kir. honvédelmi miniszter. Indokolás.« A nyomtatvány második oldalán: »Tekintettel arra, hogy az 1900. évi deczember 31-én foganatosított népszámlálás adatai s az ujonczállitások eredményei szerint ugy a magyar korona országainak, mint az ő Felsége uralkodása alatt álló többi királyságoknak és országoknak teherviselési képessége is jelentékenyen emelkedett,« (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) — tehát teherviselési képességről volt szó — »és tekintettel a póttartalék nagymérvű emelkedésére is, e tekintetben aggály nem forog fenn.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Ebben igazam is van! Barta Ödön: Hát, t. képviselőház, az ujoncz nem jár ruházat nélkül, s nem él pusztán abból a lelkesedésből, a mit ott beleöntenek. A teherviselési képességet a t. miniszter ur nem választotta szét, nem distingválta s igy egészen helyesen hMatkozhatott rá Hentaller t. képviselőtársam, hogy a kormány mondja, hogy a nemzet teherviselési képessége emelkedett. Hát ha hiba van és félreértésre ad okot, akkor a hiba nem a mienk, a kik olvasunk, hanem az önöké, t. miniszter ur, a kik irnak. (Helyeslés a szélsobaloldalon.)
