Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-196

172 196. országos ülés 1905 egyéb nem magyar, csak a legénység ember­anyaga és a pénz; akkor nem is lehet csodálni, ha a közös hadsereget a magyar nemzet csak­ugyan nem szereti. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem lehet pedig ezt csodáim, épen azért, mert én szerintem nekünk a közös hadseregre legalább jelenlegi szervezetében szükségünk nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebben a meggyőződésben van a független­ségi párt és ezért követeli folyton az önálló magyar hadsereg felállítását. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kérdem én a t. házat, hogy oly alkalmakkor, midőn a függetlenségi párt az önálló magyar hadsereg felállítását követelte, mi volt a felelet a túloldalról erre a kérdésre? Az, hogy nem lehet, hogy lehetetlenség, mert a hadsereg jelenlegi szervezetét épen a nagy­hatalmi állás szempontjából nem szabad meg­bolygatni. Pedig minden halad, minden fejlődik, a régi, ósdi eszmék mind elmúlnak. A gőzt ki­szorította a légszesz, a légszeszt a villany, csak egy marad örökösen állandó: az osztrák had­sereg vezetőinek czopfja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem, a t, honvédelmi miniszter ur nagyon is halad, csakhogy diplomaticze és politicze ha­lad mindig. Az osztrák hadsereg vezetői azon­ban nem tudják azt, hogy a világ és a védrend­szer harmincz esztendő óta teljesen megváltozott, mert a védrendszer ma semmi egyéb, mint maga a nemzet. Nem én mondom ezt, t. honvédelmi miniszter ur, hanem Európa legelső katonai te­kintélye, Rüstow irta meg . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem is szóltam egy szót sem! Hentaller Lajos: . . . . ebben a rövid kis mondatban: »a legjobb, legtermészetesebb vi­szony az, ha a hadsereg nem egyéb, mint a mozgósított nép és a nép a leszerelt hadsereg.« Igaza van, t. ház, Eüstownak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nagyon igaz!) A hadseregnek egyet kellene értenie a nemzettel, a polgárral, az önkéntessel, a népfelkelővel. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon is igaza van Rüstow­nak, de hát ő nem tudta azt, hogy mi magya­rok minő szerencsétlen, minő abnormis helyzet­ben vagyunk itt a hazánkban akkor, midőn az általános védkötelezettség daczára a katonaság külön államot képez az államban és külön tör­vények alatt áll. (Élénk helyeslés a szélsöbalol­dalon.) Ebből az abnormis, természetellenes ál­lapotból, viszonyból én azt következtetem, hogy ez a közös hadsereg nem fog győzni a harczme­zőn soha. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hátha téved ? Hentaller Lajos: Nem lesz képes ez a közös hadsereg a jelenlegi szervezetében győzni soha, mert a hadsereg tisztikara nem érez együtt a legénységgel, mert a hadsorok előtt sárga-fekete zászló lobog és mert ezt a közös hadsereget február 3-án, kedden. nem a lelkesedés, hanem a vasfegyelem tartja össze. (Igaz! Ugy van I a szélsöbaloldalon.) Már pedig vasfegyelemmel nem lehet pó­tolni az erkölcsi erőknek a hiányát. A hol nincs erkölcsi rugó, nincs lelkesedés, ott az első vesz­tett ütközet megbomlaszt mindent, mert a sereg nem mechanizmus, hanem organizmus. Ha egy sereg nem lelkesedik azért a harczért, a melybe viszik, akkor kiesik abból a hadseregből az er­kölcsi rugó, elveszti a szMét. (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) Csak három évtizede annak, hogy egy klasszikus példáját láttuk annak, mMé lesz olyan hadsereg, a melynek részére az európai konstelláczió örve és a nagyhatalmi állás ürügye alatt csikartak ki a néptől milliókat. A fran­cziáknak utolsó császára és miniszterei szór­lövegek, erődítések és hátultöltő puskák czéljaira milliókat és milliókat zsaroltak ki a franczia népből és tudjuk nagyon jól, hogy ezzel a vas­fegyelemmel összetartott hadsereggel és császár­jával Szedánnái számolt le a történelem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Legyen szabad felvetnem egy kérdést, a melyről elismerem ugyan, hogy nem illik be a mai világnézetbe, nem illik be a mai keretbe, de miután az igen t. honvédelmi miniszter ur megígérte, hogy meghallgatja mindenkinek a vé­leményét és nézetét . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kötelességem! Hentaller Lajos: . . . leszek bátor azt egész röviden előadni. Én nem vagyok barátja az állandó hadsereg intézményének nemcsak az ál­talam előbb felsorolt indokoknál fogva, hanem azért sem, mert megtanultam a történelemből, hogy a nemzeteknek a szabadságát rendesen állandó hadseregekkel verték le. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem vagyok barátja az állandó hadsereg intézményének, mert hazám történetéből azt tanultam meg, hogy hazám alkotmányát, törvé­nyeit és függetlenségi szabadságküzdelmeit ren­desen idegen zsoldosok segélyével verték rab­igába. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vé­gül nem vagyok barátja az állandó hadsereg intézményének azért, mert a mai általános véd­kötelezettség mellett nem tartom egyébnek az állandó hadsereg intézményét, mint eszköznek arra, hogy végleg kiszijják, kizsarolják a népnek anyagi erejét. Én a milicziának, a néphadsereg­nek, vagyok barátja. Minden városnak, község­nek, falunak legyen meg a maga milicziája, a fiatal embereket már gyermekkorukban szoktas­sák a fegyverforgatáshoz . . . Gr. Zichy Jenő: Ez Stein szisztémája! Hentaller Lajos: ... és ha felnőttek, akkor gyakorolják be a katonai fogásokat. Az igy ne­velt, így kiképezett magyar katonaság helyt fog állani a veszély napjaiban mindig. (Igás! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok arra nézve, miként lehet hirtelen jó, lelkes hadsereget össze­alkotni, a 48—49-iki szabadságharezra emlékez-

Next

/
Thumbnails
Contents