Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-196
196. országos ülés 1902 február 3-án, kedden, 173 tetiii, a midőn pár hetes, pár hónapos, teljesen ujonczokból alakított honvédség összetörte, összeverte a bires győzhetetlen császári sereget, mert esetleg czélzásnak találnák venni. De itt napjainkban a szemünk előtt folyt le az a hősi, igazán Homeros megéneklésére méltó küzdelem, a melyet a maroknyi bur nép folytatott a világ legnagyobb hatalmasságával, Angliával szemben. Azt hiszem, ha ezt említem, akkor az osztrák katona urak is kénytelenek lesznek be ismerni, hogy mire képes egy katonának nevelt nép, hogyha igazán a hazája szabadságáért kell küzdenie, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből a példából merítem én azt a hitemet, hogyha Magyarország jövő nemzedékét már az iskola padjain hozzászoktatjuk a fegyverforgatáshoz. ha a fegyverhordozást állandósítjuk, akkor nem kell sem két-, sem hároméves szolgálati idő, mert már 18 éves korában minden magyar fiu jó lövész, jó lovas és jó gyalogos katona lesz. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezeknek azután csakugyan elegendő lesz pár hét arra, hogy szervezve, fegyelmezve legyenek. Ezek, t. ház, legalább is lesznek oly jó katonák, mint Európa bármelyik hadserege. Ezekből azután támadnak legalább is olyan jó hadvezérek, mint a mily rosszakat eddig a bécsi katonai hadi iskola nevelt. És legyen szabad hazánk történetére hMatkoznom abban a tekintetben, hogy egy magyar hadsereg, magyar vezényszó, magyar zászló a legbiztosabb — határozottan merem mondani, az egyetlen — eszköz Magyarország védelmére, Magyarország hatalmának erősítésére és a magyar nép dicsőségének megnyerésére. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ez az általános védkötelezettség alapján alkotott magyar néphadsereg sokkal erősebb biztositéka Magyarországnak, mint a jelenlegi közös hadsereg, a melynek sem érzelme, sem hazája nincsen, tehát nem is tudja, hogy miért harczol. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De eltekintve ettől, Magyarország adózó polgárságára a nép-hadsereg felállítása valóságos életkérdés, mert Magyarország népe a jelenlegi adóterheket már alig-alig bírja meg. (Igaz! Úgy van! a szélsobaloldalon.) Olyan szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy teljes ellentétben állunk a kormánynak egy állításával, (Halljuk! Halljuk!) a mely azon az alapon kéri a katonai terheknek emelését, mert az utolsó években a közjólét és az adózóképesség Magyarországon emelkedett. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem mondtam! Hentaller Lajos: Bocsánatot kérek, de benne van a jelentésben, a melyet nem tetszett elolvasni, mint nagyon sok egyebet. Azután itt vannak a kérvények. Ezekből a kérvényekből leszek bátor egyes passzusokat felolvasni, a melyekből kitűnik az, hogy az ország közvéleménye, a törvényhatóságok és a városok egészen más véleményben és nézetben vannak erről a dologról, mint a kormány. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Pl. Budapest székesfőváros közönsége a katonai terhek alatt különben is roskadozó magyar nemzetről beszél és konstatálja, hogy »az ország gazdasági helyzete, sajnos, máiévek óta kedvezőtlen, hovatovább nehezebbé válik ; az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság egyaránt válságos időket él, a megélhetés gondjai napról-napra nyomasztóbbak, ugy, hogy csak a vállvetett munka és az összes munkabírók megfeszített tevékenysége nyújthatnak reményt arra, hogy a gazdasági javulás és kibontakozás útjára jutunk.« (Halljuk! Halljuk ! a széhobaloldalon.) A hajdúszoboszlói választókerület népgyülése előérzete az, hogy »a fegyverbe öltöztetett béke lassanként félelmesebbé lesz, mint a háború*. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Arad szab. kir. város, pedig ez nem is ellenzéki, át és át érzi, hogy »az ország évrőlévre súlyosbodó gazdasági helyzetét figyelembe véve, a hadsereg békelétszámának exorbitáns felemelése épenséggel nem indokolt, s egyáltalában nem áll arányban az ország teherviselési képességével. Az ország görnyed a katonai kiadások terhe alatt, melyek évről-évre aggasztó módon emelkednek, mig a közgazdasági viszonyok évről-évre ijesztő módon roszszabbodnak.« (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A lojális Pozsony szab. kir. város közönsége sem zárkózhatik el azon tény elől, hogy »nemzetünk súlyos gazdasági válsággal küzd.« (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kecskemét város közönsége nyíltan és egyenesen kimondja, hogy »az ország egész lakossága a megélhetés legsúlyosabb gondjaMal van terhelve, a termelés minden ága válságos helyzetben van, a kereskedelem pang, gazdasági és kulturális szükségleteink kielégítésében a legszűkebb határok közé vagyunk kénytelenek visszaszorulni, s a visszaesés már államháztartásunk nagy gonddal és áldozatokkal megalkotott s szeretetteljes féltéssel őrzött rendjében is kezd mutatkozni^. (Jjgy van! a szélsobaloldalon.) Szatmár-Nemeti város közönsége szintén nem tud arról semmit, mintha anyagi jólétünk emelkedett volna, daczára annak, hogy Hieronymi Károly t. képviselő ur olyan nagyon is a felemelés mellett volt. Szatmár-Németi város közönségének kérvénye ugyanis azt mondja : »Ha .figyelembe veszszük az ország kedvezőtlen gazdasági helyzetét, az ipar, kereskedelem, de különösen a mezőgazdaság válságos állapotát, a népre nehezedő súlyos közterheket, lehetetlen nem tiltakoznunk azon nyilvánvaló törekvés ellen, mely a nép helyzetét nyomasztóbbá, sőt elviselhetetlenné teszi«. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A kormánypárti Komárom szab. kir. város közönsége egész nyíltsággal kimondja, hogy »hazánk jelenlegi közgazdasági állapota minden illetékes tényező egyhangú beismerése, szerint
