Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-196

>2 február 3-án, kedden.- 171 196. országos ülés 190 után szellőzteti, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell tehát szűnni az ujabb katonai áldozatok megszavazásának, annyMal is inkább, mert ezeket a milliókat mégis nem a nép nyomorának enyhítése érdekében, hanem a nagybatalmi állásért kéri a kormány. (TJgy van! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy egész röviden tegyek előbb néhány megjegyzést először a honvédségre és azután a hadseregre. (Halljuk ! Halljuk!) A múltban a honvédség a nemzetnek kedvencz eszménye volt, (Ugy van! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) nagyon kedven ez intézménye, és a nemzet még a legsajnosabb, a legszomorúbb pénzügyi viszonyok között is nagyon szívesen hozta meg a honvédségért a pénzáldozatokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalul dalon.) Szívesen hozta meg a nemzet az áldozatokat, mert szeretettel és bizalommal tekintett a honvédség intézményére. Ez nem is csoda, mert az év-év után tartott hadgyakorlatok beigazolták azt, hogy a honvédség esztendőrőlesztendőre fejlődik és erősödik. (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Fejlődött és erősödött a magyar honvédség annyira, hogy a hadgyakorlatok alkalmával olyan esetekben, a mikor honvédeink a közös hadsereggel működtek, a diadalmi babért rendesen a honvédek vitték el. Ha pedig akár bel-, akár külföldi szaktekintélyek mondtak véleményt a honvédségről, ez a vélemény ilyen esetekben is rendesen a közös hadsereg hátrányára ütött ki. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Váltakozva a közös hadsereggel! Visontai Soma: Pedig büszke lehetne rá a honvédelmi miniszter ur! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az is ritka honvédelmi miniszter, a ki haragszik, mert dicsérik a honvédséget! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem a közös hadsereget képviseli itt!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Hentaller Lajos: És mégis mit látunk? Látjuk és észleljük azt, hogy a honvédség egy alárendeltségre kárhoztatott intézmény. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogyan ? Hentaller Lajos: A honvédségnek nincsen tüzérsége, a honvédségnek nincsenek műszaki csapatai, a honvédségnek nincsenek tábornokai. Endrey Gyula: Van 13! (Mozgás a baloldalon.) Hentaller Lajos: Látjuk és észleljük továbbá azt, hogy, ha ezen szükséges felszereléseket kiosztják a honvédeknek, akkor a honvédség ép ugy kapja ezeket a közös hadseregtől, mint a hogyan az ujoncz kapja a kiszolgált vén bakának levetett ruháját, a mi sok esetben már használhatatlan és elkopott. (Ugy van! a szélsöbahldaIon.) Látjuk és észleljük továbbá azt, hogy a honvédség a közös hadsereggel szemben alárendeltségi helyzetben van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az alárendeltségi szerep pedig a honvédségre nézve nagyon méltatlan szerep. (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Méltatlan, mert a honvédség nem magántulajdon, a honvédség nem a kormányé, nem a honvédelmi miniszter uré, nem a hadügyminiszteré, nem a legfőbb hadúré, hanem a nemzeté. (Lgy van! a szélsőbaloldalion.) Épen ezért legnagyobb sajnálattal konstatálom, hogy ez a méltatlan szerep egyrészt megölte a honvédség szellemét, másrészt kiölte a nemzetből azt a hitet és ragaszkodást, a melyet a honvédség, mint intézmény iránt tanúsított. Kiölte pedig azért, mert a nemzet átlátta, hogy a honvédség olyan ferde helyzetbe jutott, a mely nem egyeztethető többé össze a nemzetnek aspiráczióival. (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Most pedig legyen szabad néhány jzóval megemlékeznem a közös hadseregről. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzet 1867-ben, a kiegyezés megkötésekor, fátyolt borított a múltra és elfelejtett mindent, a mi az elnyomatás szomorú napjaiban történt. Tette a nemzet ezt azért, mert hitte, hogy az ő magatartásával kiegyenlítheti, a mi azután később áthidalhatatlannak bizonyult, mert a nemzet és a trón között nem lett olyan az egyetértés, mint a minőnek kellett volna lenni. És kérdem én, honnan van ez ? Ennek oka az, mert a befolyásos osztrák katonai körök minden egyes alkalommal, mint éles ék, állottak a nemzet és a trón közé. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek oka az, mert az osztrák katonai körök, ha tehették, mindig beigazolták azt, hogy a magyar nemzetet Bécsben lenézik és gúnyolják. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Soha sem mondta senki! Hentaller Lajos: Már, t. honvédelmi miniszter ur, bocsásson meg, de az a legnagyobb lenézése a nemzetnek, a hogy ön itt velünk szemben viseli magát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az egész dolgot, a tárgyalásokat a miniszter ur csak tréfának veszi és azt mondja: beszéljetek csak, én majd kommandirozni fogok! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiszen meghallgatom, a mit mondanak, a legnagyobb türelemmel! Mit akarnak még? Hentaller Lajos: Azt hiszem, azért van itt a miniszter ur, hogy meghallgasson. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az osztrák katona urak az okai annak, t. ház, ha a közös hadsereg intézményét 1867 óta a magyar nemzet nem kedvelte meg. A közös hadsereg 1867 óta teljesen igazolta azt, hogy a katonaság nem egyéb, mint állam r az államban. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ehhez még hozzáteszem azt, a mit emiitett Kapotsfy t. barátom is, hogy ha ebben a hadseregben semmi 22*