Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-189

10 189. országos ülés 1903 január 2%-én, szombaton. fillérrel sem dolgozik drágábban a telekkönyvi ügyben, mint a községi jegyző. De még ha ez nem állana is, akkor is könnyű segíteni a dolgon azzal, hogy törvényben vagy pedig miniszteri rendeletben szabunk meg egy díj-tabellát, a mely szerint az ügyvédet kötelezhetjük, hogy ő se legyen drágább, mint a községi jegyző, ha az a tarifa egyáltalán megfelel a szellemi munkához illő díjazásnak. Az olcsóság érve tehát elesik. A mi pedig a hozzáférhetőséget illeti, ez az érv egyszerűen nevetséges, mert telekkönyvi ügyben dolgozni telekkönyv nélkül lehetetlen, Ha tehát az a falusi ember elmegy a községi jegyzőhöz, hogy telekkönyvi ügyben okiratot szerkeszszen neki, a jegyző kénytelen az ügyféllel bemenni a városba, a hol a telekkönyv székel, ott azután a féllel együtt az adatokat kijegyezi, hogy azután a további munkát végezhesse. A hozzáférhetőség tehát legfeljebb czifrább, nehézkesebb és mindenesetre drágább, mert meg vagyok róla győződve, hogy a községi jegyzők, mint a népnek basái, nem mennek ingyen a járásbirósági székhelyre a telekkönyvet megnézni, hanem drága pénzért, mert az a nyomorult, tudatlan nép nem tudja, hogy a. községi jegyzőnek nem szabad azért egy fillért sem számítani. A hozzáférhetőség érve tehát igy elesik. Ez az állapot tehát jogi, gazdasági és szocziális szempontból teljesen tarthatatlan. Különösen az szocziális szempontból, mert tudvalevő, hogy a jogászifjuság évenkint százával kapja az ügyvédi diplomát a kezébe, a mostani helyzet pedig már előre is kMeszi szájából a kenyeret. Ugyanezért szükségesnek tartom, hogy először is a telekkönyvi kérdések helyesebb megoldásának keresztülvitele szempontjából és e jogi és szocziális okok következtében a telekkönyvi pátens hatályon kMül helyeztessék és egy szerves magyar telekkönyvi törvény hozassék, a melynek egyik paragrafusa arról intézkednék, hogy a telekkönyvi beadványok csak ügyvédi és közjegyzői ellenjegyzés mellett nyújthatók be és intézhetők el, vagyis, hogy ezen intézkedés az ellenjegyzési kényszer jellegével bírjon jogi, gazdasági és szocziális okokból. Ugyanezért én az igazságügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót vagyok bátor intézni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) Interpelláczió az igazságügyminiszter úrhoz, 1. Mikor szándékozik a telekkönyvi törvényt a ház elé terjeszteni ? 2. Fog-e abban olyan rendelkezés foglaltatni, a mely kötelezővé teszi a telekkönyvi beadványokra nézve az ügyvédi, vagy közjegyzői ellenjegyzést? (Helyeslés a haloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Legyen szabad ezen interpelláczióra röviden válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A mint én azt már a költségvetés tárgyalása alkalmával többször elmondottam, foglalkozom azzal, hogy a telekkönyvi jogra nézve magyar törvények készüljenek, a mely törvények kiterjednének a telekkönyvi rendtartásra, a telekkönyvek szerkezetére, a betétszerkesztésre, a helyesbítésre, illetőleg ezek megfelelő pótlására, továbbá az anyagi jogszabályokra, a melyek a telekkönyvi jognak alapul fekszenek. Ezen munkálat már hosszabb ideje folyik és remélem, legközelebb, talán a jövő hónapban már elkészül ezen törvényeknek első tervezete. A dolog, megvallom, egy kissé lassan megy; lassabban, mint a hogy én szeretném, de kénytelen vagyok magam is belátni, hogy ezek a kérdések azon férfiú részéről, kit ennek elkészítésével megbíztam, alapos és minden irányú megfontolást tesznek szükségessé, mert arról van szó, hogy ingatlan viszonyaink szabályoztassanak hosszú időre, itt tehát nem lehet ötletszerűen eljárni, hanem alaposan és minden irányban megfontoltan kell eljárni. De arról megnyugtathatom a képviselő urat és a t. házat, hogy ez a munka folyik, és hogy én egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy Magyarország birtokviszonyai magyar törvények által lehető egyszerűen, és lehető czélszerüen szabályoztassanak. (Helyeslés.) A mi a másik kérdést illeti, szándékozom-e oly paragrafust felvenni, melyben a közjegyzői és ügyvédi ellenjegyzést kívánom, erre vonatkozólag ez idő szerint még határozott feleletet nem adhatok, mert ezt a kérdést majd akkor fogjuk megbeszélni, ha a tervezet előttünk fog feküdni. Előre is jelzem, hogy ilyenféle gondolatokkal foglalkozom, de azt, a mit a képviselő ur ajánl, azt magában véve nem tartom czélszerünek, mert mindenesetre szükségesnek tartanám ezt kiegészíteni azzal, hogj

r a fél személyesen is elmehessen a biróhoz és személyesen is kérhesse az okirat felvételét. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Sőt erre nagyobb súlyt helyezek. Még egyéb szabályok is szükségesek arra, hogy a telekkönyvek rendben legyenek. A mi egyebet felhoz a képviselő ur — mert az talán nem is tárgya az interpellácziónak — arra nem szükséges válaszolnom. Kérem tehát ezt a válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb/elől.) Darányi Ferencz: Én csak hálás köszönetemet nyilvánítom az igen t. miniszter urnak, mert engem akkor, a mikor a telekkönyvi beadványok részére az ellenjegyzési kényszer mellett törtem lándzsát, csak a közérdek vezetett. Minthogy pedig a közérdek azzal is kellőleg ki van elégítve, ha a fél személyesen jegyzőkönyv alakjában terjesztheti elő kérelmét, én a választ tudomásul veszem. Most azonban... Elnök: A második interpelláczióra tér át a képviselő ur? Darányi Ferencz: Igen! Elnök : Előbb — bocsánatot kérek — ezt az ügyet kell elintézni. Egyébiránt, mMel az igazságügyminiszter ur válaszát a képviselő ur tudó-