Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-195

195. országos ülés 190ö január 31-én, szombaton. 147 most nem a tengeren, hanem a szárazföldön dől el. Nem Abukir döntött, hanem Marengo, nem Trafalgár, hanem Austerlitz. És . 1870-ben milyen gyönyörű flottája volt a francziáknak, a németnek pedig semmije sem volt. És mi döntött? Metz és Sedan, és a franczia flotta legénységét oda kellett vinni a szárazra. De hát nézzük az általános indokolást. Az általános indokolás egyszerűen az, (Zaj. Sálijuk! Halljuk!) hogy nem maradhatunk el. De hát kMel akarunk versenyezni? Sem Francziaországgal, sem Németországgal, sem Oroszországgal nem versenyezhetünk, akár a vagyont tekintjük, akár a népességet. Ez az egész eszembe juttatja Aesopus meséjét, a rana rupta et bőst. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hát miért akarunk versenyezni ? Mi nem akarunk senkit sem bántani; talán attól félünk, hogy minket fognak megtámadni, mitőlünk veszik el a tartományokat? Nagyon jellemző, hogy mikor a nemzeti követelések teljesítéséről van szó, akkor azt mondják, hogy Ausztria egy európai szükség, azért nekünk áldozatot kell hoznunk nemzeti követeléseinkből; de mikor a militarizmusról van szó, akkor ugy tüntetik fel, hogy egy belliim omnium contra omnes van, mint hogyha az éhes farkasoknak csoportja leselkednék a monarchia határain, hogy azt szétmarczangplja. Én nem habozom kimondani, hogy azokban a támadó háborúkban többé nem hiszek. Én az olyan műveleteket, mint a milyen volt Lengyelország és Törökország feldarabolása, ma kizártnak tekintem, nemcsak azért, hogy a polgáriasodás halad, de egyszerűen azért is, mert az ilyen akvizicziók — ott van pl. ElzászLothringia, ott van Posen példája — valójában a lehető legnagyobb kárral és hátránynyal járnak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hozzá a hagyományos osztrák politika Ausztriában gondoskodott arról, hogy ott annyi darázsfészek legyen, hogy én el sem tudom magamnak képzelni azt, hogy valakinek fájjon a foga azokra a tartományokra. A dolog másképen van. Igenis világosan meg kell azt mondani, hogy ilyen veszély létezik, de zsákban macskát nem kell és nem szabad árulni. Elmúlt az az idő, mikor a diplomáczia nagy képpel fontoskodott és homályba burkolta a dolgokat. Hogy ma hogy csinálják, ott van a Bismarck példája, a ki a legnagyobb nyíltsággal megmondta, hogy Németországnak az egységét csak vérrel és vassal lehet megcsinálni. S egy igen illetékes egyéniség, Moltke tábornok, megírta, hogy a mai időben a dinasztikus háborúknak vége van; csak nagy nép- és nemzeti érdekekért lehet harczolni; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) ezek pedig nyilvánosan pertraktáltatnak; sőt még a katonai oldala is nyilvánosan pertraktáltatik. Itt van épen Moltke, aki 1877-ben a német birodalmi tanácsban megmondta, hogy annak következtében, hogy Poroszország megszerezte a német hegemóniát, és hogy elvette Elzászt és Lotharingiát, 50 esztendeig vértezetten kell állania. Különben, t. képviselőház, az a furcsa dolog történt, hogy most már 30 esztendő óta néz ez a két állam egymással farkasszemet és történik a legőrültebb költekezés a revans kontójára, de se revans, se posztó. Ilyenek után, t. képviselőház, mi egyáltalában nem indulhatunk. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt tartom, t. képviselőház, kimutattam, hogy sem nemzetközi szempontokból, sem pedig a mi a hadikormányzatnak tekintélyét illeti, ez kellőképen indokolva nincsen. Nekünk, t. képviselőház, egyszer már le kell számolnunk ezekkel a hMatalos mesékkel és fikcziókkal. (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsöbaloldalon.) Le kell számolni azzal, hogy a katonai kormányzat játszsza az országgal szemben a gondviselés szerepét. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Istennek hála, a magyar országgyűlésnek van elég esze, hogy meg tudja azt oltalmazni; és az a magyar haza, az a magyar államiság, a melyet a szoldateszka védelmez, csakugyan gyenge lábon áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Le kell számolni, t. képviselőház, azzal, hogy a katonai kormányzat magának követeli a felelőségnek monopóliumát és követeli a katonai felelőségnek a szupremácziáját a politikai felelőség felett. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tudom én, t. képviselőház, hogy nagy a katonai kormányzat felelősége, nagy a hadvezérnek a felelősége. Tudom én ezt; hiszen ennek a monarchiának a győzelmes hadvezéreiről szól a szálló ige: Dank vom Hause Oesterreich. (Ugy vart! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) MenynyMel inkább áll ez a vert sereg hadvezéréről, mint a hogy azt Benedeknek példája bizonyítja. De mindannak daczára állítom, hogy a mi felelőségünk, hogy az a koczkázat, a melyet magunkra vállalunk, sokkal nagyobb. Először is ott van az a koczkázat, hogy ennek a rendszernek adhatunk vért és pénzt akármennyit, de az még sem képes győzni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert ez egy gépies rendszer. Az osztrák hadsereg egy gép, a mely ki van tépve a nemzeti életnek talajából, a melyben hadat üzennek a szellemnek és az erkölcsi tényezőknek, mindannak, a mi a hadseregnek lelkét képezi, és ennek következtében az osztrák hadsereg minden más komoly hadsereggel szemben mindig a rövidebbet fogja húzni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon hazafias kijelentés! Beőthy Ákos: De, t. ház, nemcsak ez a koczkázat van meg. Az azután már nem is koczkázat, hanem bizonyosság, hogy e költekezés mellett mi a legnagyobb pénzügyi válsá19*