Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-195
148 195. országos ülés 1903 január 31-én, szombaton. gokba jutunk bele. (TJgy van! Tjgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Mikor a Manlicher-fegyvert kérték, azt mondotta gróf Bylandt: meg kell szavazni ezt a fegyvert, mert azért vesztettük el Köni^grätzet, mMel rosszabbak voltak a fegyvereink. Én akkor azt válaszoltam: nem a miatt történt a csatavesztés, mert bogy a rossz fegyverrel lebet győzni, azt megmutatta Gablentz Trautenaunál; banem épen a miatt a rendszer miatt és különösen a miatt, mert azokat a fejedelmi felségjogokat, a hadseregnek szervezetét, vezényletét és vezérletét illetőleg, a lehető legrosszabbul gyakorolták. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De bármikép történt is. a katonai Königgrätzet kibevertük; ba egy közgazdasági és pénzügyi Königgrätz jön, azt nem beverjük ki soha. (Ügy van! TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Nem akarok én túlozni, nem mondom, hogy katasztrófa lesz belőle; de igenis állitom, hogy a nemzetnek ezen örökös szMattyúzása folytán nem vagyunk képesek a tartományi és gyarmati exisztenczia alantasságából az államiság magaslatára emelkedni, (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) s ennek következtében nem vagyunk képesek a monarchiának a tengelyét és gerinczét képezni, a mire senkinek nagyobb szüksége nincs, mint Ausztriának és a dinasztiának, mert a maga lábán és a maga emberségéből soha. de soha nem fog megélni., (TJgy van! TJgy van! Tetszés a bal- es a szélsöbaloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyesles, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után..) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk! Endrey Gyula jegyző: Kelemen Béla! (Halljuk! Halljuk!) Kelemen Béla: T. ház! A régi Róma történetében van egy korszak, a melynek jellemzésére a történetíró azt jegyzi fel, hogy az államnak az egész élete egy nagy hazugságra volt alapitva. Ebben a korszakban keletkezett ugyanis az a politikai kétszinüség. a mely élettelen intézményeket élők gyanánt szerepeltetett, és az állami életnek ez a sajátos rendszere betetőzését akkor nyerte, a mikor Octavianus az állami szerveknek minden jogkörét magához ragadta, csak a czimet nem vette fel, a mely szuverén állását kifejezte volna. (Igaz! TJgy van ' a szélsöbaloldalon.) Szóval, ebben a korszakban léteztek köztársasági, republikánus intézmények és ebben a keretben az egyeduralmi, a monarchikus elv nyert megvalósulást. A midőn, t. ház. mondanMalóim bevezetéséül kiindulási pont gyanánt annak a hasonlatosságnak a kiemelését használom fel, a mely Róma akkori élete és hazánk mai közjogi helyzete közt van, akkor az állami élet nagysága és dicsősége tekintetében létező különbözőségekre való tekintet nélkül, sőt ezeknek még csak érintése nélkül is csupán csak abban találom fel a hasonlatosságot, bogy miként Róma akkori állami életét a politikai kétszinüség jellemezte, ép ugy hazánk mai közjogi helyzetét egy valótlanság, nem akarom mondani, hazugság jellemzi. (Zajos félkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Csak mondd!) Egész életünk arra van alapitva, hogy szuverén, önálló és független állam vagyunk, holott nem vagyunk egyebek, mint idegen katonai befolyás, az osztrák militarizmus befolyása alatt vergődő olyan ország, a melynek sajátos, különleges autonómiai szervezete van, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A forma, a melyben állami életünket éljük, alkotmányos, parlamentárisán korlátolt egyeduralom ; a valóság pedig az, hogy katonai egyeduralom vagyunk, ele nem a Caesarok, nem a Napóleonok katonai állama, nem saját országunk nagyságáért és dicsőségéért vérezünk, hanem tőlünk teljesen idegen érdekekért, a bécsi udvar hatalmi érdekeiért, (TJgy van! TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) annak érdekében inerittetnek ki_ összes erőink és minden segélyforrásaink. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A parlamentarizmus ma már csak formula, a mely leplezi a katonai abszolutizmust. A katonai javaslatok felett megindult vita is egy komolyan megszívlelésre méltó inczidenssel kezdődött. A t. előadó ur ajánlotta a javaslatokat elfogadásra; utána felkelt a honvédelmi miniszter ur és beszédének zárószavában annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezekből a javaslatokból törvény lesz, daczára annak, bogy mi roppantul köpjük a markunkat. Mondhatna ilyent a honvédelmi miniszter ur, ha nem lett volna meggyőződve arról, hogy a háta mögött olyan többség ül, a mely megszavaz mindent, a mit csak a bécsi udvar óhajt, kMan és követel? (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megszavaz mindent, a mi hazafias és helyes! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A kik nem szolgalelkek, azok már ki is ugrottak! Kelemen Béla: Kérdem a t. házat, vájjon nem üres, nem minden belső, igaz érték és tartalomnélküli-e az a parlamentarizmus, a hol fenforog a lehetőség, bogy a nemzet közakarata ellenére is törvényerőre emelkedjenek ilyen főbenjáró javaslatok? Hiszen megrendül a nemzetben a bit. megrendül a bizalom az alkotmányos intézkedések iránt, ba beáll annak a lehetősége, a mint tényleg megvan, hogy a kormány háta mögött lévő nagy többség megszavaz mindent, a mit a kormány csak előterjeszt ! (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.)