Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-189

189. országos ülés 1903 január 24-é/i, szombaton. 7 Zboray Miklós: Dehogy nem! Rakovszky István: . . fél ettől a laptól, a mely a Dispositions-Fondból, a rendelkezési alapból támogatva lesz. Én ezennel a következő interpellácziót intézem a miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljak!) (Olvassa): »Miután a Bécsben megjelenő »Neue Freie Presse « czimii újság köztudomásúlag Magyarországgal szemben következetesen ellenséges álláspontot foglal el (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és már nem egyszer az ország nagy érdekeit időelőtti hirek kikürtölése által károsítani törekedett, (Igaz! TJgy van ! balfelöl.) ezen külföldi lapról azon vélelem áll fenn, hogy közvetlenül a kormánytól nyeri informáczióit, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) most is január 21-iki számában »Forderungen des Grrafen Apponyi« czimü czikkében egy emlékirat tartalmát közli, melyhez csak tiltott és nem tisztességes nton juthatott (Igaz! TJgy van! balfelöl.) és a melynek időelőtti közlése nagy nemzeti vMmányok elérését veszélyeztethette volna, kérdem a t. miniszterelnök urat: 1. Van-e a magyar királyi kormány a »Neue Freie Presse « czimü lappal olyan összeköttetésben, hogy ez a kormánytól gyakrabban informácziókat nyer? 2. Ha igen, hajlandó-e a magyar királyi kormány a történtek után ezt a viszonyt továbbra is föntartani? 3. Helyesli-e a t. miniszterelnök ur ós az ország érdekében levőnek tartotta-e a t, miniszterelnök ur ezen czikk közlését? 4. Nem hajlandó-e a t. miniszterelnök ur, miután más megtorlási eszköz nem áll rendelkezésére, ezen laptól Magyarország határán belül a postaszállítási megvonni?« (Élénk helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mind a négy kérdésre, a mely hozzám intéztetett, azonnal és szMesen adom meg a választ. Az első két kérdés abból áll, hogy vannak-e összeköttetéseim, vagy a kormánynakvannak-e összeköttetései a »Neue Freie Presse« czimü bécsi hirlappal, s ha vannak, szándékozom-e ezeket az összeköttetéseket fentartani a történtek után, illetőleg azon közlemény után, a mely most inczidensül szolgál ezen felszólalásra? Kijelentem a t. ház előtt, nemcsak egy közbeszóló képviselő urnak és Rakovszky István t. képviselőtársamnak beszédében inczidentaliter elejtett kifejezéséhez fűzve megjegyzésként — de érdemi válaszképen, hogy az egy képtelen valótlanság még feltevésben is, hogy a rendelkezési alapból valaha csak egy fillér szubvencziót kapott az a lap, — hanem kijelentem általában véve, hogy nekem ezen lappal semmi néven nevezendő összeköttetésem nincs; (Tetszés a néppárton.) sem materialiter, sem egyéb utón abszolúte sem én nem függök semmi tekintetben a laptól, sem az nem függ én tőlem, ez a lap soha egy fillér szubvencziót nem kapott, én ugyan nem adtam soha életemben és sem közvetlenül, sem közvetve semmi anyagi természetű összeköttetésem sohase volt a »Neue Freie Presse«-vel. Gabányi Miklós: Szellemileg ! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő ur felfogása szerint, a »Neue Freie Presse« informáczióit a kormánytól szokta nyerni, a magyar lapok rovására. Erre vonatkozólag is egész határozottan kijelentem, hogy én, — és mindenki tanúságot tehet erről, a ki közéleti szereplésemet, a mióta itt ülök, de azelőtt is figyelemmel kisérte, sőt tanúságot tehetnek erről az ellenzéki lapok hirlapirói közül is sokan — én a zsurnalisztikával való érintkezést nem kerülöm. Nem csak nem kerülöm, de azt hiszem, súlyos kötelességet mulasztanék akkor, ha vele az eleven és közvetlen összeköttetést fönn nem tartanám. Mindenkinek nyitva van mindig az ajtóm, ellenzéki zsurnalisztának is és nem egyszer jöttek hozzám ők is, mások is informácziót kérni. És én megtartom mindig azokat a határokat, a melyeket elém szabnak az országnak és a közügynek érdekei és állásomnak kötelességei. Semmiféle informácziókat előzetesen se bécsi lapnak. se más nem magyarnak, és igy a »Neue Freie Préssé «-nek se adok a magyar zsurnalisztika rovására. Informáltam ép ugy, mint a magyar lapokat, akkor, a mikor és ugy, a mint a közérdek és a nyilvánosság érdeke kívánta. (Mozgás és zaj.) Molnár Jenő: Körber miért nem jön soha informálni a magyar lapokat? Széll Kálmán miniszterelnök: A mi már most a harmadik kérdést illeti, azt kérdi a képviselő ur interpellácziójának harmadik pontjában, helyesli-e a miniszterelnök és az ország érdekében levőnek tartja-e ezen czikknek közlését? Kijelentem, hogy nemcsak nem helyeseltem, de nagyon helytelenítettem, a mint azt a zárt ülésben ki is fejeztem, és a mint mindenki hallhatta tőlem, most már harmad napja, a mióta a közlemény a kezembe jutott. A legélesebben elitéltem annak közlését, (Ugy van! jobbfelöl.) felháborodtam az indiszkréczió felett, a mely elkövettetett, helytelennek tartottam és a magam részéről igen súlyos beszámitásu indiszkrécziónak minősítettem. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) Sőt tovább megyek. Határozottan kijelentem, hogy azért is kellemetlen benyomást tett rám e közlemény és azért is helytelenítettem, mert azon czélom és törekvésem elérésében, a melyek engem e napokban Apponyi Albert t. barátommal folyt megbeszélések és értekezésekben vezettek, hogy tudniillik vele teljesen egyetértő megállapodásra jussak, azokra az óhajtásokra nézve, miket velem közölt, megzavarhattak és megakaszthattak volna,