Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-189

8 189. országos ülés 1903 január 2í-én, szombaton. Mondom, én ezen közleményt már csak azért is helytelenítettem, mert ezen czéllal és törekvéssel ellentétbe helyezettnek találtam. [Mérik helyeslés a jobboldalon.) Es én kijelentem, hogy csak annak örülök, hogy azért ennek a közleménynek zavaró hatása nem volt, a mi czélunk, hogy egyetértésre jussunk és abban maradjunk, az egymással folytatott beszélgetések és eszmecserék folytán el lett érve, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert köztünk az egyetértés, a mai helyzetben való eljárást és magunktartását_ illetőleg egy perezre sem bomlott meg. (Elénk helyeslés 'jobbfelöl. Mozgás és zaj balfelöl.) A mi pedig azt illeti, a mit t. képviselőtársam interpellácziójának harmadik pontjához fűzött, hogy t. i., ha én a történtek következményeit nem ugy vonom le, mint ő akarja, akkor én magamat valamiképen azonosítom azzal a felfogással, vagy félek attól a laptól, vagy függök tőle . . . engedje meg a t. képviselő ur, hogy őt arra kérjem, hogy nem alapos feltevésekből, tehát ingatag alapra épített állításokból ilyenfajta éles és helyt nem álló. egészen alaptalan konklúziókat ne méltóztassék levonni, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások balfelöl.) A t. képviselő urat temperamentuma, a mely, beismerem, a politikában értékes, mert ez az agilitás, és ez az eleven vérmérséklet becses adomány, a t. képviselő urat eleven vérmérséklete sokszor olyan konklúziók levonására ragadja, a miket higgadt mérlegeléssel talán nem is mondana és nem tartom helyesnek és nem tartom tanácsosnak — ilyen kérdésekben épen nem — a következtetés levonásának elhamarkodását. Én, lássa a képviselő ur, sohasem tenném ezt ; ha bizonyos alaptalan feltevésekből, a miket ellene irányoz valaki, nem vonja le a végletekig menő konzekvencziát, nem mondanék olyant, a mit a t. képviselő ur most nekem mond, {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy t. i. én, ha ezt a lapot a történtek után ki nem tiltom, talán félek, vagy függök attól a laptól. Ez ellen határozottan tiltakozom és önérzettel utasítóin vissza. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Sem nem félek, sem nem függök tőle. Hiszen nekem igen sokat kellett kiállanom attól a laptól az egész kiegyezési kampány alatt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és felkiáltások a baloldalon: Tiltsuk ki!) Igen sok hasábot és egész nyalábokat tudnék összehordani azokból, a mikkel ott koronkint megvádoltattam, és a mikkel megtámadtattam közvetlenül vagy közvetve azon nagyfontosságú magyar érdekek képviseletében, és kötelességemben, a melyet minden irányban igyekeztem teljesíteni ; nem egyszer erős és éles támadásoknak voltam kitéve én is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az a lap, a mely osztrák újság, bizony sokszor a magyar ügyekben, magyar érdekek ellen irt: és ezen esetben szemben talált; és én szembe szállottam vele és eszemben sem volt félni tőle. És a mint eddig nem féltem és nem függtem tőle, ugy nem fogok félni és nem fogok függni tőle ezután sem. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Előttem a »Neue Ereié Presse« egy világlap, egy nagyfontosságú osztrák újság, a melytől én nem is várom azt, hogy Magyarország érdekében irjon, mert hiszen osztrák ujság, de a melytől megkívánom és megvárom azt, hogy igenis minden tekintetben és ezután is a zsurnalisztikái illem és zsurnalisztikái kötelesség határai között maradjon és a zsurnalisztikái etikát tisztelje és azokat a tekinteteket megtartsa, a miket kötelességük tisztelni a nyilvánosság orgánumainak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De legyünk igazságosak mi is. Ha osztrák érdeket véd, ezt rossz néven ne vegyük, csak az igazságnál és a védelem jogos határai között maradjon. Én tisztelem, ha igaz ügyért küzd, de csak akkor, ha ilyen ügyért száll síkra; ha nem ezért küzd, akkor a magam részéről az a véleményem erről a küzdelemről, a minőt az ily küzdelem megérdemel. És ha rólunk ír és főleg akkor, ha osztrák egyoldalú valódi érdek nincs szóban: legyen elfogulatlan és igazságos. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Arra a konklúzióra nem juthatok, a melyet a t. képviselő ur felállított, hogy erre a közleményre, a mely súlyos indiszkrécziő volt, de a magyar állam támadását még se tartalmazta, a lapnak kitiltásával kellene vagy lehetne felelni. (Élénk mozgás a, baloldalon.) Egy lapnak kitiltása sokkal komolyabb dolog, a melyet én ebben az esetben nem látok helyénvalónak és nem tartom azt alkalmazhatónak és alkalmazandónak. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt a közleményt én sajnálom, helytelennek tartom, némileg magam ellen irányzottnak is láttam, mert ha nem is volt ez a czélzata, de effektusában nehezítette azt, a mire törekedtem: az egyetértés fentartását. Magam is azt hiszem, hogy a szóban forgó hírlapíró urnak igenis módjában áll magát tisztáznia. A mint ismerem, nem is lehet neki sem melegebb óhajtása, mint hogy magát tisztázza. Becsületbirósági ítéletet itt nem ülünk felette. Pálczát törni se lehet a tényállás ismerete nélkül senki felett sem, de a mint már a zárt ülésben is mondottam, remélem, hogy tisztázni is fogja magát. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekem arra kellett felelnem, a mit a t. képviselő ur tőlem kérdezett; a választ részemről világosan megadtam, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) kérem ezt a választ tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is egy kis félreértést kell helyreigazitanom. (Halljuk! Halljuk !) A midőn én azt mondottam, hogy az a vélemény kapott lábra, hogy a t. miniszterelnök ur függ attól az újságtól, ezt legkevésbbé sem értettem a miniszterelnök úrra, mint prMát em-