Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-194
19$. országos ülés 1903 ségének harmonikus követője, akkor tegye magáévá Deák Ferencz politikai egyéniségének ezeket a posztulátumait is, a melyeket ő 1840ben a magyar ezredek vezényleti és szolgálati nyelvéről irt. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) De hogy lehetne az érzelmi és értelmi harmónia meg a mi mai hadügyi szervezetünkben akkor, a mikor, mint mondám, sem magyar eskü, sem magyar vezénylet nincsen a magyar csapatoknál, de nincsen magyar zászló sem! A t. honvédelmi miniszter ur erre bizonyára megelégedetten mosolyog. Ezzel már tisztába jöttünk, mert hiszen kijelentette, hMatkozva a miniszterelnök urnak egy interpellácziónkra adott válaszában foglaltakra, hogy foglalkozik a kérdéssel a hadügyi kormányzat, tanulmányozza a zászló kérdését, hogy az a mai közjogi helyzetnek megfelelő módon oldassék meg. Én óvakodom attól, hogy a közvéleménybe kikerült megoldási módozatokat birálat tárgyává tegyem; fölösleges is az, mert én a magam részéről semmiféle olyan megoldást, a milyenekre irányuló kísérlettel ezek a tanulmányok foglalkoznak, megengedhetőnek nem tartok, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és pedig azért nem, mert én a zászlót, a czimert az állami szuverenitás külső kifejezőjének tekintem. A t. miniszterelnök ur a maga közjogi tudásával bizonyára nem fog ezen felfogásnak, ezen tételnek czáfolatába bocsátkozni. Ha ez igaz, akkor talán igaz az is, hogy a magyar szuverén államnak czimere, zászlója semmiféle olyan kísérlet tárgyává nem tehető, a mely közösségbe foglalja azt egy másik állam zászlójával, egy másik állam czimerével. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert abban a kapcsolatban is, a melyet én és pártom Magyarország jövőjére üdvösnek nem tartunk, megvan a magyar államnak a szuverenitása. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De a közösségnek olyan kifejlesztése, mint a milyet kontemplál a t. miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter ur, mint a milyent konczedál a közös hadügyi kormány, én azt hiszem hogy Deák Ferencz közjogi felfogásával sem volna semmiféleképen összeegyeztethető. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért, bár nem vagyok arra felhatalmazva, de azt hiszem, hogy pártom tagjai közül senki sem dezavuálna engem abban a kijelentésben, hogy mi semmiféle közös zászló, semmiféle közös czimer konstruálásába bele nem megyünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Van a magyar nemzetnek vérrel, dicsőséggel, szenvedéssel és könyekkel megszentelt zászlója, a nemzeti háromszin, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) van a magyar nemzetnek, a magyar állam szuverenitásának, sok századnak véres küzdelmeiből dicsőséggel kikerült és fentartott saját czimere; azt mi egyesíteni, összeilleszteni, konstruálni egy másik állam cziKÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. január 30-án, pénteken. 129 17 merevei megengedni soha sem fogjuk. (Elénk, hosszas helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja azonban a t. honvédelmi miniszter ur, és vele együtt Hieronymi igen t. képviselőtársunk is, hogy t. i., hiszen ha német vezényszó, német zászló is van, az nem csökkentheti a magyar nemzetnek lelkesedését, a magyar katonának hazaszeretetét, és megint felidézik elébünk a 48-as eseményeknek emlékét... Endrey Gyula: Gyász-magyar! Elnök: Méltóztassanak ilyen közbeszólásoktól tartózkodni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu :... azt mondván, hogy nézzünk csak azokra az időkre — (Folytonos zaj a szélsöbalalon. Félkiáltások: Persze hogy gyászmagyar!) Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urakat arra, hogy ilyen közbeszólásoktól tartózkodjanak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ne legyenek gyászmagyarok! Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tudom, melyik képviselő ur ismételte ezt a kifejezést, de ha tudnám, rendre utasítanám. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: HMatkoznak azokra az időkre — és megvallom, nekem a t. honvédelmi miniszter ur ajkáról jól esett, hogy még ő is azokra hMatkozik — a melyeknek eseményeiből merítjük mi lelkesedésünknek javát, törekvéseinknek szentesitését és igazolását: az 1848/49-iki szabadságharezra, és rámutatnak arra, hogy német vezényszó és német zászló alatt harczoltak a mi csapataink. Igaz, erre volt eset az 1848,49-iki szabadságharezban. HMatkozás történt az 1889-iki véderő-vita folyamán ennek a felfogásnak igazolására a hadügy szervezését czélzó48-iki törvényjavaslatra, a Mészáros Lázár hadügyminiszter törvényjavaslatára. Azonban ez a törvényjavaslat nem igazolja ám ezt a felfogást. (Egy hang a szélsöbaloldalon: De nem ám!) Mert annak az 5-ik szakasza azt mondja: »Uj ezredek alakíttassanak, az uj ezredeknél az ügyvezetés és vezényleti nyelv, továbbá a zászló, ruha, jel magyar leend.« De a 6-ik szakasz azután azt mondja: »Mihelyt a körülmények megengedik, a már létező ezredek is tökéletes magyar lábra állíttassanak,« (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez világos beszéd!) Hát hogyha ilyen értelemben hMatkozott a 48-as példára a t. miniszter ur és szava szentségének súlya alatt nekünk arra nézve tesz ígéretet, hogy mihelyt a körülmények megengedik — természetesen a körülményeket azután lássák szintén amaz idők szellemében, a melyekre hMatkoznak — a létező ezredek is magyar lábra fognak állíttatni, t. i. elláttatnak magyar zászlóval, magyar czimerrel és kiküszöböltetik keblükből a német vezényszó és a német szolgálati nyelv: akkor, t. miniszter ur, meggondolás tárgyává fogjuk tenni . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon kegyesek! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Okolicsányi László: Ez a legkevesebb!
