Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

130 19í. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. Bakonyi Samu: Bocsánatot kérek, ne méltóztassék a t. honvédelmi miniszter urnak ezen gúnyolódni és olyanokat mondani, hogy nagyon kegyesek vagyunk. A maga részéről a t, miniszter ur annál kegyetlenebb nemzeti aspiráczióink és nemzeti multunk tanúságai iránt. (Igaz! TJgy van! a szélsobáloldalon.) És felfogásának, bocsánatot kérek, ezzel a most tanusitott frMolitásával (Igaz! TJgy van! a szélsobáloldalon.) egyáltalán nem szanálja a helyzetnek élességét, hanem mindinkább fokozza; és figyelmeztetem a t. honvédelmi miniszter urat arra is, hogy ez nem fog javára válni azoknak a törekvéseknek, a melyeket maga elé tűzött. (Igaz! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Figyelmeztetem a t. miniszter urat, hogy máskor, a midőn legbensőbb érzelmeinknek adunk kifejezést, a mikor a nemzetnek jogokat követelünk, a nemzettől elalkudott, lekötött jogok visszaszerzéseért megyünk bele a küzdelmekbe, igazán kegyeskedjék tartózkodni az ilyen czinizmustól. {Igaz! TJgy van! a szélsobáloldalon.) Ha már idáig jutottunk, lássuk, hogy vagyunk a 48-as példával, mi abban az egész igazság? Oly ezredeket tudhat a t. honvédelmi miniszter ur mutatni, a melyek megtartották az osztrák zászlót, a német vezényszót, de én meg emlékeztetem például a Turszky-ezredre, a mely Budavárában legelső kötelességének azt tartotta, hogy leszakítsa ruházatáról a feketesárga zsinórt, eltépje a fekete-sárga zászlót és követelje a magyar lobogót, a magyar vezényszót. {Elénk tetszés és éljenzés a szélsobáloldalon.) Itt volt; itt vannak az adatok, rendelkezésére állnak a miniszter urnak. Thaly Kálmán: A Dom Miguelek Komáromban is ezt tették! (Felkiáltások a szélsobáloldalon : Jól tették!) Benedek János: Ilyenkor megfordítják a zászlóníd végét! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megijedek! Lengyel Zoltán: Ha háború lesz, majd előállnak a nemzeti zászlóval! Endrey Gyula: És a Kossuth-nótával! Bakonyi Samu: De hát nem zárkóznak el a nemzeti követelések elől! (Halljuk! Kálijuk! a szélsobáloldalon.) Kegyesen igéri a miniszter ur, hogy azt, a mit 1868. augusztus 6-ikán kelt legfelsőbb rendeletével az uralkodó már megparancsolt, ő most, 34 esztendő után, ellátja a maga girójával. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon,) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A. végrehajtást elvállalom! Bakonyi Samu: Nagyon rövid az a legfelsőbb hadi parancs. Megérdemli, hogy szórólszóra becses figyelmébe idézzem. (Halljuk! Halljuk ! a szélsobáloldalon.) Azt mondja a hadügyminiszternek a Felség: »Már ezúttal tudatom önnel abbeli akaratomat«, — már 35 évvel ezelőtt, — »hogy az életbeléptetendő uj védrendszernek, s az ország ismételten nyilvánuló kMánatának megfelelőleg, (Mozgás a szélsobáloldalon.) egyszersmind pedig a hadsereg czélszerü szervezésének érdekében is a (Mozgás a szélsobáloldalon.) magyar koronám országaiból kiegészített ezredekhez és csapatokhoz, a mennyiben lehetséges, egyedül az ezen országokban született tisztek osztassanak be.« Hát ha 35 esztendőn át respektálták volna azt az akaratot, melyet önök rendszerint egyedül szoktak respektálni, hol volnánk ma e tekintetben? Akkor a t. honvédelmi miniszter urnak nem kellene ilyen nehezen beváltható girót magára vállalnia. (Elénk tetszés a, szé'söbaloldálon.) De hiszen nem is csoda, t. ház! A mi kormányaink és a mi uralkodóházunk — történetet beszélek, — nem törekedett arra, hogy azt az érzelemegységet helyreállítsa, a mely nélkül meggyőződésem szerint a hadügy a trón és a haza üdvére nem fejleszthető. Nem az volt a felfogása a mi uralkodóházunknak, a mi volt a porosz, a német uralkodóháznak, a hol, mikor megteremtetett az állandó hadsereg, a nagy választó fejedelem, III. Frigyes Vilmos arra törekedett, és II. Nagy Frigyes is ezt követte és az ő utóda, II. Vilmos is ezt tartja szem előtt, hogy a nemzeti szellemet fejleszsze és tegye minél erősebbé a hadseregben. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez mennyire igy van, volt alkalmunk tapasztalni, mert hiszen II. Vilmos eljött ide Budára, hogy nekünk ő hirdessen nemzeti ideálokat. Barta Ödön : És tíz kisebb szobrot kijárjon ! Bakonyi Samu: Hogy a hadseregnek mai szervezete egyáltalában nem felel meg az 1867 : XII. t.-cz.-nek, talán felesleges bizonyítgatni. Hiszen Andrássy Gyula, a ki egyik megalkotója volt ennek a mostani alkotmánynak, maga jelentette ki, hogy szerinte az egyetlen hézag, a mely ebben az alkotásban van, a hadseregnek mai szervezete. Hogy e tekintetben csak visszaesést tapasztalunk a 35 év óta kormányon lévő pártok részérő], azt. ha megengedi a t. előadó ur, egy elődjének az előterjesztéséből vett idézettel fogom én bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur karrierje, ugy lehet, követni fogja ennek az elődjének a karrierjét. Kerkapoly Károlyról beszélek. (Zaj a szélsobáloldalon) Az 1868-iki véderő-törvénynek volt ő előadója, és ezen előadói szerepe után nemsokára honvédelmi államtitkár lett. Kubik Béla: Ebből ugyan nem lesz! Lengyel Zoltán: Mit szól akkor a többi aspiráns ? Bakonyi Samu: Kerkapoly azt mondta, hogy »a hadseregnek közössége nem akadály abban, hogy a csata veszélyei közt a haza jelvényei szemléléséből meríthessen a magyar katona lelkesedést, és tudja, hogy ez a dicsőség, melyet a hareztéren arat, egyszersmind hazájának dicsősége; nem akadály, mert a hadsereg, melyről itt szó van, mely e törvényjavaslat által