Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

128 Í9h. országos ülés 1903 ianuár 30-án, pénteken. lem telik, ennek eloszlatásához. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert mit mond a 11. §? A vezérletet és a vezényletet állítja egymással szembe. Nézzük, katonai szempontból mit jelent e két fogalom ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Egységes! Ne méltóztassék ezt a szót kihagyni! Bakonyi Samu: Egységes vezérlet és Vezénylet. Ha ez a felfogás igy igaz, kát jó, akkor nem vonatkozhatik egyébre, mint tisztán katonai meghatározásra, katonai megítélésre. Nevezetesen akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mi a különbség a vezénylet és a vezérlet közt és ha ezt megvizsgáljuk, rá fogunk jönni, hogy a vezényletbe nincs belefoglalva a vezénylet nyelve is ugy, hogy a vezénylet nyelvének magyar volta ki volna zárva. A vezénylet nem egyéb, mint a stratégiai vezetés, a vezénylet nem egyéb, mint a taktikai vezetés. Már pedig azt, hogy a taktikai vezetést ne lehetne épen oly jól teljesíteni magyar nyelven a hadsereg egységének minden sérelme nélkül, a t. miniszter ur nekem soha sem fogja bebizonyítani, hanem igenis bebizonyítom én az ellenkezőt. Bebizonyítom azt a gyakorlattal és a magyar törvényhozás alkotásaMal. (Sálijuk! Sálijuk!) A t. miniszter ur a véderő-bizottságban ki akart bennünket és a nemzetet ábrándítani egy tévedésünkből, illúziónkból. (Egy hang: Az csali előtte illúzió!) Azt mondotta nevezetesen, hogy nagyon téves felfogás azt hinni, mintha a magyar törvényhozás a honvédség megalkotásával külön magyar nemzeti haderőt akart volna teremteni, a mely hMatva legyen az általunk követelt önálló magyar hadsereg magvául szolgálni. A t. honvédelmi miniszter ur szerint nem akart egyebet ez a nemzet a honvédség megalkotásával, mint a közös véderőnek egy olcsóbb és könnyebb kategóriáját létesíteni. Ezt méltóztatott mondani. No hát én tiltakozom ez ellen a felfogás ellen, mert ez csakugyan nagy kiábrándulásra vezetne. Nevezetesen arra, hogy a t. többség nem osztja Hieronymi igen t. képviselőtársunknak azt a fölfogását, a mely szerint a 67-es alkotás az önálló magyar hadsereghez való jogunkat fentartotta és a magyar törvényhozás ezen jognak megvalósítása felé a honvédség megalkotásával közeledni akart. A kiábrándulás persze nem a mienk, mert hiszen mi a t. többség magatartásából minduntalan kénytelenek vagyunk meggyőződni arról, hogy e tekintetben ellentétes a felfogása olyan illusztris tagjának a felfogásával, a minő Hieronymi Károly képviselő ur, hanem azoké, a kik a t. többség kebelében még a meggyőződés egységét keresik. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A vita kedvéért azonban elfogadom a t. honvédelmi miniszter urnak ezt a felfogását. E szerint tehát nem egyéb a honvédség, mint a közös haderőnek olcsóbb és könnyebb kategóriája. A magyar törvényhozás a magyar honvédség vezényleti és szolgálati nyelvévé a magyar állam nyelvét tette meg. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang: Nagyon ügyes!) A t. honvédelmi miniszter ur szerint pedig azért nem lehet a magyar csapatokba behozni a magyar szolgálati és vezénynyelvet, mert az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a szerint ez ellenkezik az egységes vezérlet, az egységes vezénylet fogalmával. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Erre tessék kadencziát mondani! Bakonyi Samu: Ott van a honvédség kebelében a hetedik honvédkerület. Az ehhez tartozó horvát ezredeknek szolgálati és vezényleti nyelve a horvát. Art-e ez? Ellentétben áll ez az egységes vezérlet és vezénylet követelményeMel ? De vegyük tekintetbe azt is, hogy az ezred-köteléken felül — tudjuk nagyon jól — nincsen is kommandó, nincsen is vezényszó. A honvédségnek műszaki csapatai nincsenek, hanem a honvédség a hadosztályi beosztás szerint kapja a közös hadseregtől a tüzérséget. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Annak vezényleti nyelve, miután a közös hadsereghez tartozik, német, és mégis együtt operál a magyar vezényleti nyelvvel bíró honvédséggel. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vicziálja ez, t. honvédelmi miniszter ur, az egységes vezényletet és vezérletet ? Én elvárom a t. honvédelmi miniszter úrtól, (Sálijuk! Sálijuk!) hogy ugy is, mint közjogász, de különösen, mint katona nekem ezt az ellentétet meg fogja magyarázni és engem ki fog tanítani felfogásom helytelenségéről. Deák Ferencz működésében különböző epochákat lehet megkülönböztetni. Az ő működésében az az epocha, a melyet önök tesznek magukévá, ellentótben áll az én meggyőződésem szerint azzal, a melyet mi tartunk eszményünknek, de az az epocha, a melyre mi teljes joggal hMatkozunk a magunk működésében, az igenis megerősíti a mi érveinket. (Sálijuk! Sálijuk!) így pl. 1840-ben, abban a korszakban, mikor a magyar törvényhozás azzal szemben, a mit a hadügyi kormányzat követelt, nem volt olyan kész minden áldozatnak a meghozatalára, mint most Hieronymi Károly t. képviselőtársunk, abban a korszakban, 1840-ben Deák Ferencz azt mondja (olvassa): »Mulhatlan feltétel gyanánt kívántuk mi az ujonczok ajánlásához kötni azt, a mit az 1830-ik évi országgyűlés több ideig vitatott, hogy t. i. a magyar és véghelyi ezredeknél a kormányszavak magyarok legyenek « — a mai elnevezés szerint a vezényszavak, a kommandók — »és tisztek csak olyanok legyenek és lehessenek, a kik született magyarok és magyarul tudnak«. Önöknél nagy dMat, — a t. miniszterelnök ur tanított meg bennünket reá — hogy mikép kell a mi nagyjainknak történeti egyéniségét ketté tördelni. Ketté tördelte Kossuth Lajos egyéniségét is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) En tehát kérem a t. miniszterelnök urat, hogyha ő Deák Ferencz egész politikai egyéni-