Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

108 193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mutassanak nekem egy olyan nemzetet a világon, a mely azt mondja, hogy akarok! Kubik Béla: Akkor nem is szabad ilyen törvényjavaslatot beterjeszteni! (Zaj,) Komjáthy Béla: Megvallom, nem hallottam a miniszter ur megjegyzését, de itt mellettem ülő barátaim figyelmeztetnek, hogy a miniszter ur mondta volna, hogy mutassanak egy nemzetet, a mely ezt így megszavazza. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem ! hanem a mely kijelentené, hogy »akarom« ezt meg ezt megszavazni; ha kénytelen vele, akkor megszavazza. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. t. képviselő urak, hadd folytassa a t. képviselő ur beszédét. (Zaj.) Pozsgay Miklős: Hát miniszteri székből lehet olyant mondani ? Elnök: Kérem, most Komjáthy képviselő uré a szólás joga. (Derültség.) Komjáthy Béla: A t. miniszter ur ne vegye tőlem rossz néven, ha azt a megjegyzést teszem, hogy saját érdekében és a magyar nemzet reputácziőja érdekében nagyon jól tette volna, ha ezt a, megjegyzést nem tette volna. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Többféle okból megmagyarázom ezt önnek, miniszter ur. Egy parlamentáris államformának az alapja a népakarat. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Önnek nincs ott helye, miniszter ur, a mely perezben a népakaratot nem respektálja, (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Igaz, hogy a Felség bizalma hMja oda^de a nemzet akarata tarthatja önt csak meg; (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) és ha azt az erőt, a melyből én saját erőmet merítettem, nem akarom elismerni, akkor önérzetemnél fogva ezt az erőt igénybe sem vehetem. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem hallok egy szót sem! (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy Béla: Tovább megyek, t. miniszter ur; a nemzet érdekében is szerettem volna, ha ezt a megjegyzést elhallgatta volna. A magyar nemzetet ne méltóztassék meggyanúsítani . . . (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ki az ördög gyanúsítja! Komjáthy Béla: . . . mert a magyar nemzet hosszú századokon, sőt egy ezredéven keresztül mindenét szabadságáért és függetlenségéért áldozta fel. Erre a nemzetre nem lehet azt mondani, hogy ha veszélyben van a haza, szűkkeblű lenne a véráldozat meghozatalában. (Igaz ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mikor szükség volt reá, Kossuth Lajos szavára kétszázezer ujonezot szavazott meg az országgyűlés, mint egy ember, s mikor Czegléden Kossuth megszólalt, az egész ország szMe megdobbant s az egész nemzet megmozdult a nemzet joga, becsülete és szabadsága védelmére. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez a magyar nép, ha önök bebizonyítják, hogy szükség van erre a véráldozatra, megyén, (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Az a bajusztalan gyerkőcz s azok az öreg emberek együtt mentek a sánezokra, ha kellett, és semmibe sem vették életüket; ne bántsák hát ezt a nemzetet! Önöknek igenis nem szavazza meg az ujonezokat, mert önök nem a nemzet érdekeit képviselik. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hatásra szánt, teljesen indokolatlan gyanusitás! (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Komjáthy Béla: T. miniszter ur, ezt most már egy kicsit hozzuk tisztába! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jó, hozzuk tisztába! Komjáthy Béla: Ha a t. miniszter ur ezt a gyanúsítást abban az értelemben méltóztatott venni, hogy én nem helyesen fogom fel az ő intenczióját, és az ő szempontjait nem tudom helyesen mérlegelni, akkor ahhoz szavam nincs. De abban a körben, a melyben mindketten élünk, a gyanúsításnak más értelme van. Nem akarom hinni, hogy olyan értelemben akarta volna a gyanusitást nekem ide dobni . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem! Komjáthy Béla: ...mert az sem én hozzám nem volna méltó, som önhöz, miniszter ur! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Visszatérve beszédem előbbi folyamára, mondom, hogy a német birodalom parlamentje, mikor nem győződött meg az emelés szükségességéről, a javaslatot visszautasította, és csak akkor, midőn a hadügyi kormányzat és a császár beleegyezésével sokkal leszállították a költségeket, és mikor meggyőződött arról, hogy mire használják fel a katonákat, mikor mindezt megmondták az utolsó krajezárig, csak akkor szavazta meg a költségeket, sőt 1900-ban, mikor ujabb törekvés mutatkozott a felemelésre, a nemzet ellenállása újra feltámadt. Az én számitásom szerint mi nagyon rosszul állunk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mi a tönk szélén álló nemzet vagyunk az anyagiakban, a német birodalom meg egy előrehaladott állapotban levő állam, virágzó gazdasága van, ipara, kereskedelme nagy lendületet nyert, gyarmati birodalmakat tudott szerezni, erőforrásokat nyitott a nemzetnek. Magyarországon pedig az önök politikája a természetes erőforrásokat is bedugaszolta. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, beszédemnek első részében rámutattam arra, hogy 1894-ben kezdődött nagyobb kitolása a kívánságoknak az emelés szempontjából, a mikor a német birodalomban is nagy létszámemelés történt. Hát, t. képviselőház, az a mi szerencsétlenségünk, hogy hadügyi kormányzatunk, a hadsereg vezetősége, mindenképen utánozni akarja azon ország hadseregének vezetőségét, a mely ország, mint mondom, egészséges szituáczióban él. Itt egy másik térre megyek át, t. ház, a mit megint kell, hogy felfejtsünk. Méltóztatik