Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-172

82 172. országos ülés 1902 deczember 16-án, kedden. nak ki. A szegény trencsénmegyei embernek Tan egy kis házikója és e mellett egy kis kertecskéje. Ettől fizet ő 1 korona 60 fillér egyenes adót. Ehhez hozzájárul 40 százalék állami pótadó, a mi kitesz 64 fillért. Most jön az elsőosztályu személyadó. A családfő után minimális tétel 4 korona, a maximális tétel 8 korona. Hozzájön a községi pótadó, az útadó, a betegápolási adó, hozzájárulnak még a felekezeti és iskolai kiadások. Ugy, hogy a kis házikóval biró legszegényebb embernek, a kinek házikója inkább basonlit egy sertésólhoz, mint egy tisztességes házhoz, az adója legkevesebb 20 korona. Már pedig az az ember két hónapon át sem keres annyit, hogy 20 korona neki tisztán megmaradhasson. Mert a mit keres a szegény trencsénmegyei viszonyok közt, azt felemészti a családja. Most jön az állam és az adót be akarja hajtani. Mit tesz tehát az a szegény ember ? Szétszedi a fagunyhóját, eladja a fát, eladja a kis kertet és fogja magát, kMándorol Amerikába. Az a szegény ember e czimen annyit fizet, mint a mennyit fizet egy báró. Popper a kinek tulajdona Trencsén megyének nagy része és fizet annyit, mint a mennyit fizet Osztroluczky főispán, gróf D'Harcourt és gróf Königsegg, a kik nagybirtokokkal bírnak, de miután nem laknak iti bent az országban, semmiféle fejadót nem fizetnek. Hát ez igazságtalan adónem, a mely legjobban nyomja a szegény embert. {Ugy van! a néppárt padjain) Mig ez az adó eltörölve nem lesz, addig nem fog megszűnni a kMándorlás a felvidéken. {Ugy van! Ugy van! a néppárt ^padjain.) Azt mondtam, í. ház, beszédem elején, hogy én a kMándorlással voltaképen hosszasabban nem akarok foglalkozni, még pedig azért nem, mert reflektálni kMánok arra a két érdekes felszólalásra, melyek egyikét Barta Ödön, másikát Hegedüs Loránt képviselő ur szájából hallottunk. Barta Ödön kéjjviselő ur azt emiitette, hogy Amerikában bizalmatlansággal és ellenszenvvel fogadják az innen érkező görög-katolikus papokat, hogy az ottani hatóságok görbe szemmel nézik őket, értve ez alatt az egyházi hatóságokat és hogy általában az ottani hatóságok részéről nem részesülnek azon támogatásban, melyet ez a nagy és fontos ügy megérdemel. Zmeskál Zoltán: Küldjék ki a zsidó rabbinusokat, azokat siratni fogja! Csernoch János: Kérem, ez komoly dolog! Barta Ödön: Zmeskál Zoltán véleményére nagyon kevesen kíváncsiak ebben a tekintetben. Rosenberg Gyula: Ez rossz viccz volt, Zmeskál! Csernoch János: Nekem nem állanak rendelkezésre azon hMatalos iratok, melyekből képes volnék megítélni, vájjon a t. miniszterelnök ur és a t. közoktatásügyi miniszter ur által Amerikában inditott akczió végre volt-e hajtva kellő tapintattal és folytonos tekintettel az ott is uralkodó egyházi jogra. Annyit tudok, és sértést követnék el a t. ház tudományosságán, ha feltételezném, hogy minden egyes tagja nem tudná, hogy a hierarchikus szervezet Amerikában is csak olyan, mint Európában és in specie itt Magyarországban. És valamint minálunk Magyarországon egyik járásbiró sem intézkedhetik a másik járásbiró területén, ós valamint egy főispán sem intézkedhetik a másik főispán megyéjében, ugy nincs az a hatalom, nincs az a püspök, ha mindjárt magyarországi püspök is, ki ott Amerikában intézkedhetnék annak az amerikai püspöknek egyházmegyéje területén, mert minden püspöknek megvan a saját egyházjoga által megállapított és kikerekített területe és a ki csak ezen területre lép, legyen az akár pap, akár világi katolikus, akár latin szertartású, akár görög katolikus, mert mindkettő egyforma katholikus, alá van vetve teljesen az ottani püspök joghatóságának. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) En figyelemmel kisérem ezt az..ügyet, legalább oly figyelemmel, mint Barta Ödön képviselőtársam. Nemrég olvastam amerikai leveleket, a melyeket onnan a magyar lapokba kipróbált és hazafias magyar papok küldenek. Nem tudom, igaz-e az, a mit azok irnak. de mielőtt az ellenkezőről nem vagyok meggyőződve, nem állithatom, hogy nem igaz. Mi van azokban a lapokban? Azokban az van, hogy kimennek mitőlünk a magyar papok, eljönnek Amerikába és ott Amerikában nem is jelentkeznek az illető püspöknél ; hogy azt a viszonyt, a mely általában létezik pap és a püspök között, azon urak kevésbé veszik figyelembe. Egyenesen meg is van nevezve a Religióban és a Magyarországban közölt egy ily levélben az egyik püspök, ki ellátja azt a papot juriszdikczióval, a mi annyit jelent, hogy joghatósággal és az a pap azt gondolja, hogy ő ezen joghatóság alapján ott Amerikában gyakorolhatja a lelkipásztorkodást. Ha nem is voltunk Amerikában, de annyira ismerjük az amerikai viszonyokat, hogy az amerikaiak igen érzékenyek minden intézményükre. A mint nem engedné meg az amerikai Egyesült-Államok kormánya, hogy mi Amerikában valami világi hatóságot állítsunk fel, a mely talán az ő hatóságai mellett vagy talán itt-ott azzal ellenkezőleg akarna működni, ugy azok a püspökök is ragaszkodnak az ő jogaikhoz és mielőtt a dolog illetékes utón és helyen elintézve nincs, világos, hogy akármicsoda quisitátort vagy más nevű papot küldenek oda ki Amerikába, ennek joghatóságát élnem ismerik. T. ház! Mondom, én nem ismerem azokat az aktákat és levelezéseket, a melyeket ebben az ügyben a mi t. kormányunk a római szentszékkel folytatott. Meg vagyok győződve, hogy folytatott ilyeneket és folytatnia kellett... Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Csernoch János: . . . mert mint okos és kipróbált államférfiakról fel nem tételezhetem, hogy az egyházjognak ilyen minimális ismerete