Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-172

112. országos ülés 1902 nélkül bele mentek volna ilyen nagy horderejű kérdések tárgyalásába. Széll Kálmán miniszterelnök: Mondom, másfél éve levelezünk. Csernoch János: Elismerem, de nem tudom, jutott-e eredményre az apostoli szentszékkel. Azonban nem kételkedem benne, hogy miután az apostoli szentszéknek egyformán szMén fekszik minden egyes hívőjének lelki üdve és miután az apostoli szentszék előtt nem lehet közömbös, hogy a mi görög katholikusaink ott átpártoljanak a schizmához, meg vagyok győződve, hogyha ezt kellőképen meg fogják értetni az apostoli szentszékkel és ha másrészt az apostoli szentszék révén le fogják tárgyalni az ügyet, ebben az ügyben az egyedül illetékes püspöki karral, hogy akkor megegyezésre fognak jutni és sikerülni fog annak a magyar vikariátusnak a felállítása, a mely azután gondozni fogja az ottlevő magyarországi görög katolikus híveket, ápolni fogja ugy az ő vallási, mint hazafias meggyőződésüket, nemzetünk és hazánknak javára. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) De, t. ház, a dolog ott egészen uj. Azt megint olyanoktól tudom, a kik Amerikában jártak, hogy miért kelt ott most a dolog feltűnést? Barta Ödön t. képviselőtársunk rámutatott arra, hogy különösen kifogásolják ott a nős papokat. Hát ez ott eddigelé szokatlan dolog volt és az amerikai ember az ő tapasztalata szerint minden nős papot schizmatikus papnak tekint. Ne méltóztassanak azután csodálkozni azon a bizalmatlanságon, a melylyel őket fogadták, mert hiszen ez náluk ismeretlen dolog volt; velük először meg kell értetni, hogy vannak görög-katholikus papok is, a kiknek az egyház törvényei szerint meg van engedve a nősülés és hogy ezek csakis rítusban, nem pedig a hitben különböznek a többi katolikus papoktól. Azután t. ház, megvan a csábító eszköz a schizmatikus papok kezében magában a rítusban. Eltekintek én azoktól a gonosz és rossz lapoktól, a melyeket ott szerkesztenek. Széll Kálmán miniszterelnök: Rendre utasítom ki őket. valami 17-et! Csernoch János: Eltekintek azoktól a volt görög-katolikus vallású papoktól, a kik odamenvén, az oroszok befolyása által és azok pénze által megvesztegetve, elhagyták az ő hitüket. Hiszen olyan is volt köztük, a ki itten Magyarországban tanár volt a papnöveldében és ott künn elhagyta a hitét és most már nem tudom micsoda czári kegyelemből préposti méltóságot visel. De, t. ház, a rítusoknak ezen hasonlatossága, a nyelvek ugyanazonossága, hogy ha valaki nem elég jártas a két rítusban, meg sem tudja különböztetni, melyik voltaképen a görögkatolikus és melyik a schizmatikus, nagyrészt oka a szomorú állapotoknak, én azért nem csodálkozom, hogy ennek a magára hagyatott, sokszor még papjaitól is elhagyott népnek végső sorsa az, hogy maga is beleveti magát a schizma deczember 16-án, kedden. 83 karjaiba. Éa azt gondolom, hogy ebben az ügyben legalább a római szentszéket semmiért okolni nem lehet. A t. miniszterelnök ur fogja tudni, micsoda tárgyalások folytak le közte és az apostoli szentszék között és én meg vagyok róla győződve, hogy ha a dolgot kellőképen kifejtik, kellőképen megmagyarázzák és indulnak a törvény által előirt utón, akkor a római szentszék nem fog nehézségeket támasztani, hogy a görög-katolikus magyaroknak ott Amerikában saját külön egyházi hatóságuk és képviseletük legyen. Artim Mihály: A nép püspököt akar látni! Csernoch János: Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, a mit Hegedüs Loránt t. képviselőtársunk az ón megjegyzésemre szíves volt válaszolni. Midőn ő is megemlékezett az amerikai állapotokról, én azt szóltam neki közbe, hogy eddig talán nem jól csinálták. Hát ezt •> azért mondom, mert én nem ismerem ezeknek az apostoli szentszék és a magyar kormány közt lefolyt tárgyalásoknak menetét és arra értettem, ha jól fogják csinálni, meg vagyok róla győződve, hogy meg fogja hallgatni a magyar alattvalóknak kérését és azt készségesen teljesíteni is fogja. A mi pedig a Romániában élő magyar testvéreinket illeti, ezekre nézve az a megjegyzésem, hogy van Magyarországon már több mint negyven év óta egy társulat, a melynek neve Szent László-társulat és a mely czólul és hMatásul tűzte ki magának a keleten idegenben levő testvéreink segélyezését. Széll Kálmán miniszterelnök: Én dolgozom is vele! Csernoch János: Ez a Szent László-társulat eddig legalább soha a kormány részéről semmiféle támogatásban nem részesült. A t, miniszterelnök ur most azt mondja nekem, hogy dolgozik most vele. Ezt nagyon szívesen tudomásul veszem. Nem mondom, hogy eddig dolgoztak vele, de most azt mondja a miniszterelnök ur, hogy dolgozik vele. Nagyon örülök, hogy ez a társulat legalább a mostani kormány részéről részesül támogatásban, mert, ha ennek a társu' latnak elegendő anyagi eszköz állott volna rendelkezésére, akkor a Romániában élő magyarok soha ki nem pusztultak volna. Romániában e tekintetben mindig teljes szabadság uralkodott. Bátran vallhatták ott a katholikusok az ő hitüket, meg volt nekik a joguk alapítani iskolákat, alapítottak is és azokban az iskolákban magyarul is tanítottak addig, a míg a Szent László-társulat győzte. De, midőn a Szent László-társulat segélyforrásai kiapadtak és midőn ez a társulat évről-évre könyöradományokért és segítségért fordul a magyar közönséghez, azt kénytelen tapasztalni, hogy a közönség csak jajgatni tud, de adakozni nem. (Ugy van ! a néppárton.) Én általában örülök annak, hogy ezen vita alkalmával méltóztattak a saját maga becsében ii"