Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-172

172. országos ülés 1902 deczember 16-án, kedden. 81 nép a téli időben mindennapi kenyerét megszerezhetné, hanem főleg azért, mert megunja a közigazgatási tisztviselőnek zsarnoki, hogy ne mondjam, basáskodó bánásmódját, (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) T. ház! Én e javaslat tárgyalásába egyetlen keserű cseppet sem akarok vegyíteni, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kMándorlás főokát — a kerületem példája alapján, a mely kerületben oly községek vannak, mint a minő például Egbel község, a melynek 4000 lakosa közül 1200 időzik most Amerikában, •— abban találom, hogy a közigazgatási tisztviselők zaklatják azt a szegény népet, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) minduntalan beidéznek 100—200 embert csekélységek miatt; ráfogják, hogy udvarán a tisztaság nem elegendő, s a közegészségügyi törvénynek meg nem felelő, (Ugy van! bal felöl.) a trágyáié miatt — bocsánatot kérek a kifejezésért, de igy van — beidézik őket és 2 —10 forintnyi birsággal rójják meg azt a szegény embert; a helyett, hogy az a tisztviselő jóakarattal kitanítaná őt arra, hogy milyen nagy érték fekszik az ő gazdaságára nézve abban a trágyalében: inkább megbüntetik. Zmeskál Zoltán: De csak az ellenzékieket! Csernoch János: Az idén, méltóztatnak emlékezni, a Felvidéken tartattak nagy őszi hadgyakorlatok. Ezeknek idejéről mindenki, a legutolsó falusi jegyző is legalább fél esztendővel előbb értesítve volt. Mit csináltak? A legutolsó időben kezdték rendbehozni a mezei utakat, és midőn majdnem az egész nyáron át esett és szeptember elején egy kicsit kiderült és be kellett volna a népnek takarítani a termését, akkor hajtották őket ki nagy büntetés terhe mellett, és a helyett, hogy behordták volna gabonájukat, utakat kellett késziteniök. Ne méltóztassanak csodálkozni, hogy az a nép, mely ugy is közel van a határhoz, mely látja a külföldi rendes közigazgatást, az ottani tisztviselőknek finom és előzéken}^ bánásmódját, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és összehasonlítja azt a mi tisztviselőinknek vele szemben tanúsított bánásmódjával, elkeseredik, és mikor utolsó falatja is elveszett a közmunkák miatt, adósságot, kölcsönt vesz fel kis házikójára, itt hagyja a hazát és kMándorol Amerikába. (Egy hang balfelöl: Azt mondja, hogy a Bach-korszakban könnyebben e'ltl) Magától a törvényjavaslattól igen nagy hasznot e tekintetben nem várok, de igenis várnék hasznot attól az intézkedéstől, attól a törvényjavaslattól, a mely ezzel együttesen beadatott, tudniillik a határSzéll csendőrségnek felállításáról szóló törvényjavaslattól. Ha a határon kellőkép gyakoroltatnék az ellenőrzés, és ha e tekintetben ugyanazon intézkedések tétetnének Magyarországon és ugyanazok Ausztriában, és ott is a határokon felülvizsgáltatnának a kMándorlók útlevelei, vagy pedig keresnék, hogy van-e náluk útlevél, ettől az intézkedéstől le- I KÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. X. KÖTET. hetne némi üdvös eredményt várni. De igy az az ember, a ki ott a határon lakik, átmegy a legközelebbi községbe, például vásár czimén vagy más teendőit akarja ott elvégezni, onnan néhány mértföldnyire van Bécs és onnét kMándorol. Sem útlevélre, sem semmire nincs szüksége, mert az Amerikában váró rokonai a hajójegyet is megküldik és gondoskodnak ott künn a munkáról. Ezekben az intézkedésekben én nem találom megoldva a kMándorlás kérdését. A kMándorlási kérdés mélyen fekszik a mi hazánk közgazdasági viszonyaiban. A mig itt meg nem javulnak az állapotok, mig a szegény nép keresethez nem jut, és pedig állandó keresethez, hogy necsak nyáron, hanem télen is el legyen foglalva, addig a kMándorlás szünetelni nem fog. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) T. ház! Mindig szokták emlegetni az úgynevezett felvidéki akcziót. Hát azt .gondolom, hogy az a vidék Pozsonytól fel Szakolczáig és onnan Trencsénig, s Csáczáig szintén Felvidék. Ott jsedig az egész vidéken nincsen egyetlen gyár sem, ugy, hogy ha az a szegény ember nyáron meg is keresi az alacsony napszám mellett mindennapi kenyerét, azt nyáron át el is költi és télen nincs miből megélnie, tovább megy, Morvaországba, Bécsbe, vagy a mit legjobban szeretnek, sokan eljönnek ide Budapestre, de még többen vannak, a kik kMándorolnak Amerikába és onnan soha vissza nem térnek. Mig, t. ház, ezek a gazdasági viszonyok megváltozni nem fognak, addig én nem remélek semmiféle nagy eredményt ettől a törvényjavaslattól. Az első és legfőbb kellék, hogy a népnek a megélhetési mód biztosíttassák, hogy a nép megkereshesse mindennapi kenyerét nemcsak nyáron, hanem télen is. És ezt máskép nem lehet elérni, mint mezőgazdaságunknak az iparágakkal és gyárakkal való összhangzatba hozatala által, hogy igy, mikor télen bekövetkezik a munkanélküli idő, ott a gyárakban megkereshessék kenyerüket. {Ugy van! Ugy van! a néppárt padjain.) Másodszor szükséges, hogy a földadó újból szabályoztassék és igazságosan elosztassák, (Ugy van! Ugy van! a néppárt padjain.) Hogy azt a szegény birtokot ne nyomja az a nagy adó, a melyet az semmiképen el nem bir. Szükséges továbbá, hogy a második osztályú kereseti adó is olyanoknál, a kiknek nincs egyebük a kis falusi házikójuknál és kertecskéjüknél, leszállittassék, vagy egészen töröltessék. (Ugy van! Ugy van! a néppárt padjain.) Mert azokból a szegény emberekből a legtöbben vándorolnak ki Amerikába. E tekintetben igen tanulságos például szolgál Trencsén megye, a melyet ha fölemiitek, meg vagyok róla győződve, hogy a trencsénmegyei képviselő urak igazat fognak nekem adni. Az úgynevezett fejadó, a mély nem egyéb, mint a megszüntetett jobbágy-rendszer nek egyik gyászos maradványa, főoka annak, hogy Trencsén megyéből olyan sokan vándoroln