Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-172

172. országos ülés 1902 deczember lú-án, kedden. állampolgár magyarok egy kis templomot, iskolát akarnak állítani azokon a százados romokon, melyek valaha mind az övék voltak, akkor kiadnak — ez megjelent most november 26-án 1902-ben — egy hMatalos kérvényt, melyben azt kérik, hogy segítse őket a magyar társadalom egy magyar egyház felépítésére és hozzáteszi, (olvassa): »továbbá, hogy iskolás gyermekeink a templomban közösen imádkozzanak magyarul; ugy mint most a Baracziában és a Calarasi kápolnában németül. Ha ezt nem engednék, akkor románul; mert nem látjuk át, miért kellene nekünk itt magyar katholikusoknak, a német nemzeti eszme szolgálatában állani«. Ezzel, t. ház, -befejeztem az egyházi ügyre vonatkozó fejtegetéseimet és mint jeleztem, ha meg tetszik engedni, rá fogok térni a legkényesebb kérdésre, a külügyi szervezés kérdésére. (Sálijuk! Halljuk!) Ismétlem, t. ház, hogy a dolog nagyon kényes, de legkényesebb a konzuli czimer és jelvény dolga, és mMel ez a legkényesebb, engedjék meg, hogy—miután választóimnak is megígértem, hogy szóba hozom — ezzel kezdjem. Dicsekvés nélkül legyen mondva, én Magyarország 19 millió lakosa közül azon nagyon kevesek közé tartozom, a kik közjogi kérdésekhez nem értenek és azokkal nem is foglalkoznak. (Derültség.) Hogy ennek daczára én a czimer dolgát bátor vagyok előhozni, teszem ezt azért, mert ez reám nézve nem, közjogi, hanem társadalmi, sőt anyagi kérdés. Én, a ki az úgynevezett merkantilistákhoz számítom magamat, s mindent igyekszem pénzügyileg kifejezni, azt állítom, hogy a külföldön kitett magyar czimernek pénzbeli, anyagi értéke van. (Igaz! Ugy van.') Megmondom, mit értek ez alatt. Először azt, a mit Molnár Józsiás képviselőtársam egyszer reám hMatkozva közbeszólt, hogy a székely ugyan miről ismeri meg a konzulátust? Hát én nem tudom_,_. . . Barta Ödön: A kétfejű sasról! Hegedüs Loránt: ... de hogy anyagi értéke van, azt igazolja a következő: Amerikában azt látjuk, hogy azon utczákban. melyekben magyarok nagy tömegben laknak, igy Newyorkban a 2-ik avenue-ben, melyet Grulyás-utczának csúfolnak, a 118-ik utczában, Clevelandban pedig a Oommercial-utczában, melyet a magyarok Kamásli-utczának hívnak, a Kossuth- és Bismarck-utczában az angol származású ir pálinkásboltosok a kirakataikra kiteszik a magyar czimert, mert máskép a tót oda be nem megy. (Derültség.) Ha az ir korcsmáros kitalálta, hogy mi értéke van a magyar czimernek olyanokkal szemben is, a kik pálinkát akarnak, nem szabad nekünk sem elfeledni, hogy milyen értékes a magyar czimer, a mikor a magyar állampolgárok megmentéséről van szó. (Helyeslés.) El kell ismerni, hogy ugy ezen tekintetben, mint a külügyi többi vonatkozásainkban — bár a miniszterelnök ur nem tudja, hogy én utána jártam — annyi, mint négy év óta történt, azelőtt sohasem történt. Ezek a dolgok lassan mennek előre, forszírozni nem lehet, de tudom, hogy mMel ezen kérdések megérlelése közös munka, én is hozzá akarok ehhez járulni. (Helyeslés.) Az a kérdés, hogy hogyan lehetne a mi álláspontunkból, nem Barta képviselő ur álláspontjából ezen kérdést megoldani. Hodossy képviselőtársam a delegáczióban emiitette, hogy legjobb volna az osztrák-magyar bank példáján elindulni, a mely az osztrák és magyar czimert egymás mellett tünteti fel és méltóztatnak emlékezni, hogy Ausztriában igen haragudtak azért, mert a közös kör összefoglalását nem akarták a magyarok elfogadni. A miniszterelnök ur helyesen jegyezte meg, hogy ez a példa ugyan távol esik, van azonban nekem egy közelebb eső példám. A külügyminiszter képviselője három év előtt a delegáczióban azt mondta, hogy a magyar czimer több helyen ki van téve, hát a kik s a hol nem látták, méltóztassanak ezt bejelenteni. Tisztelettel bejelentem tehát, hogy körülbelül negyedrészét beutaztam a földgömbnek, de magyar czimert csak kettőt találtam. Az egyik a konstantinápolyi konzuli főtörvónyszék pecsétnyomóján van, a másik Konstantinápolyban van a Rue Tom - Tom-ban, a konzuli épület belső folyosóján, az anyakönyvi hirdetés táblája felett. Többet én nem láttam. Kossuth Ferencz : Én egyetlenegyet se láttam ! Hegedüs Loránt: Erre a pecsétnyomóra nekem szükségem van. Hogy jutott a magyar czimer erre a pecsétnyomóra? Ugy, hogy a konzuli bíráskodásról szóló törvény tárgyalásakor ebben a házban egy fényes parlamenti csata folyt le, melyhez hasonlót a külföldi államok parlamentjei is ritkán mutathatnak fel. Két vélemény állott szemben. Az egyik Szilágyi Dezső, akkori igazságügyminiszteré, a másik Apponyi Albert mélyen t. elnök uré. A t. elnök ur azt vitatta, hogy a konzuli bíráskodás a magyar bíráskodás kiterjesztése és igy természetesen magával viszi az összeä állami jelvényeket. Ezzel szemben az az álláspont, melyet Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter képviselt és a melyet a többség, tehát mi is, magunkévá tettünk, az volt, hogy a konzuli bíráskodás ugyan bíráskodás, azonban konzuli funkezió is, ennélfogva a konzulság keretébe van illesztve. . . Széll Kálmán miniszterelnök : De nem közös! Hegedüs Loránt: . . .de nem közös. Ha ez helyes, — és azt hiszem, helyes, — hogy a konzulátusok, midőn bírói funkeziót végeznek, az osztrák és magyar czimert külön használják, miután közös czimert nem használhatnak, akkor, ha egyéb funkeziót végeznek, — a mely azért nem kisebb jelentőségű, mint a bírói funkezió, — okvetlenül következik ebbőJ, hogy ezen, a konzuli bíráskodásnál megoldott czimerkérdés, hasonlóan oldassák meg a külügyi területen is. (Helyeslés.)