Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-171

111. országos ülés 1902 deczember 15-én, hétfőn. 51 nitve a tanukat, nem pedig egy nyilatkozatot aláíratni velük és azt odacsatolni. (TJgy van! TJgy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, egyetlen polgár sem lett kihallgatva, hanem ezek az urak, a kiket felhasznált a jegyző, sértetlen becsülettel odaállanak tanúskodni a mellett, hogy a jegyzőnek van igaza. És a mikor ez megtörténik, arra az alispán ur hoz egy határozatot; határozatában kimondja, bogy a Borik Dániel csernyei körjegyző ellen TJdvary Ferencz képviselő panasza folytán megindított eljárást megszünteti. Eló'rebocsátottam, hogy TJdvary Ferencz képviselőtársam eljárást nem is kívánt, panaszt nem is tett; de ha akart volna is panaszt tenni, az alispán urnak utasítania kellett volna őt arra, bogy tegye azt szóbelileg vagy irásbelileg. Mondom tehát, az alispán ur megszünteti a további eljárást és megszünteti a véghatározatban különösen azért, mert (olvassa): »a körjegyző a hMatalos helyiségében megjelent községi lakosok bemondására egyik vagy másik községi lakos kérelme folytán jegyzőkönyvet vett fel; minthogy az a körjegyzőnek nemcsak joga, de kötelessége is, ez vádbeli cselekményt egyáltalán nem képezhet.« Hát most összeegyeztetve ezt azzal a sürgönynyel, a melynek végpontjában azt mondja az alispán ur, hogy ha valónak bizonyulna, a csernyei jegyzőt a zirczi választás ellen beadni tervezett kérvényhez szükséges adatok gyűjtésében való részvételtől azonnal és a következményekre való legkomolyabb figyelmeztetéssel tiltsa el, igazán nem tudom, hogy hol van az igazság; vájjon az alispán urnak az első távíratában-e, vagy ezen határozatában ? Hanem én azt tartom, hogy itt az igazság földre esett a két határozat közt. Most TJdvary megkapja ezt az írást: nem törődött vele, félretette. Hisz ő nem is dolgozott oly apparátussal, hogy itt a feljelentést tovább vigye. Erre azonban a jegyző ur felülkerekedik és boldog mosolylyal és tiszta önérzettel kérvényt ad be a zirczi járásbírósághoz, a melyben kéri TJdvary Ferencz országgyűlési képviselő budapesti lakos ellen, közhMatalnok ellen elkövetett rágalmazás miatt a büntető eljárást hMatalból megindítani. Már most mi történik ? Vissza kellett volna utasítani a kérést, mert a felhatalmazás, a melyet a bűnvádi perrendtartás 95. §-a értelmében az igazságügyminisztertől, vagy közvetlenül, vagy az ügyészség utján kell kérni, hiányzott. Plósz Sándor igazságügyminiszter: A jegyzőnek nem az igazságügyminisztertől kell kérnie! Zboray Miklós: Kérem, azt mondja a tör-vény: »01y bűncselekmények tekintetében, a melyek csak felhatalmazás utján üldözhetők, a felhatalmazás akár a kir. ügyészséghez, akár az igazságügyminiszterhez intézett hMatalos iratban vagy külön írásbeli nyilatkozatban adható meg.« Tehát vagy az igazságügyminiszter utján, vagy az ügyészség utján kell a felhatalmazást megadni. De hát felhatalmazást nem adott a t. jegyző ur; hanem akkor segítségére siet Klein Ignácz ur, a ki az adatgyűjtésnél oly gyönyörűen közreműködött, az a Klein Ignácz, a ki a nyilatkozatot is aláirta és a kis Klein ur, mint ügyészi megbizott rögtön indítványozza, hogy tétessék át ez a kérvény a győri főügyészséghez. Itt van a határozat rá rögtön. S a győri főügyészségnek egyéb dolga sincs — én meg vagyok győződve, hogy ez a legsürgősebb dolga, hogy restancziákban nem dolgozik — és megkéri a képviselőházat TJdvary képviselő kiadása iránt, mert itt főbenjáró rágalmazásról, esetleg hamis vádról van szó. Nos, kérem; világosan intézkedik a bűnvádi perrendtartás, hogy ily felhatalmazás nélkül, a mely az igazságügyminiszterium utján vagy az ügyészségnek adandó, semmiféle eljárásnak helye nincs és nem lehet. (TJgy van! a néppárton.) Ezt kimondja a bűnvádi perrendtartásnak a 3. és 4. §-a. A helyett tehát, hogy már az ügyészi megbizott a kérést visszautasította volna, a helyett, hogy a győri főügyészség felhatalmazás hiányában az eljárást meg se indította volna, itt állunk, t. képviselőház, az előtt, hogy egy képviselőtársunkat, a kit a jegyző ur ily eloquencziával és személyeskedéssel, clenuncziálással vádol, most még kiadjuk, hogy a bűnvádi perrendtartás nagyobb dicsőségére az igazságszolgáltatás rajta keresztülgázolhasson. Én kérem a t. házat és indítványozom, bogy méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatával szemben TJdvary Ferencz képviselőtársunk mentelmi jogát fel nem függeszteni. (Helyeslés a néppárton.) Förster Ottó: Még van időd, Laczi! Vond vissza a javaslatot! Sokat reparálsz! Elnök: KMan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kíván, akkor a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: Elfogadja-e a ház a mentelmi bizottság javaslatát Zboray Miklós határozati javaslatával szemben, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik. Zaj. Felkiáltások balfelöl: Kisebbség !) Kisebbség. Ehhez képest Zboray Miklós képviselő ur határozati javaslata fogadtatván el, LJdvary Ferencz mentelmi jogának felfüggesztését a ház megtagadta. (Élénk mozgás és zaj.) Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 243) rágalmazás vétsége miatt feljelentett Vészi József országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Maróthy László előadó: T. képviselőház! A budapesti kir. főügyészség azon okból kéri Vészi József országgyűlési képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését, mert ellene Osinger János budapesti lakos rágalmazás miatt panaszt emelt. A tényállás az, bogy Osinger János lapjában több támadó czikket közölt a Telefon-Hírmondó ellen, a mely vállalatnak szellemi részét a »Bu-